Szandavár és palócfasírt

Mert nem adjuk fel!
Bár amikor valamikor a hét közepén Feri azt mondta, hogy menjünk el szombaton kirándulni, és nézzük meg most már tényleg azt a szandai várat, akkor azért húzogattam kicsit a szemöldökömet, hogy komolyan gondolja-e. Én még eléggé emlékszem azokra a pillanatokra, amikor a zuhogó esőben csapkodtam magamon a zümmögő mindenféle bogarakat a sárban cuppogva, és azt morogva, hogy soha, de soha többet nem megyek kirándulni, se erdőbe, se mezőre, se sehová. És akkor még a többiről nem is beszélve. Így történt. 
De Feri komolyan gondolta, és hát miért is ne mennénk, hiszen úgyis mindjárt vége a nyárnak, és az a vár valóban nem maradhatott ott megnézetlenül. Pláne, hogy végül Mátéék sem nézték meg a táborban, mert esett az eső, így benne is volt egy kis hiányérzet a tábor végén.

Szóval, Szanda vára. Vagyis várromja.
Pedig nagyon klassz vár lehetne, van is róla látványterv az interneten. De egyelőre ez még nagyon a jövő zenéje, a jelen az sajnos ott tart, hogy a várból már alig van valami. A toronynak van a meg az egyik fala, 6 méternyi, és néhány egykori falrészlet, elenyésző.
Ennek ellenére mégis azt mondom, hogy nem volt hiába a kirándulás, mert a hegy tetejéről tényleg remek a kilátás! Így pedig, hogy egyszer már jártunk a környéken, különösen izgalmas volt körbenézni odaföntről, keresgélni, hogy vajon merre lehet Ordaspuszta, vajon melyik út volt az, amelyikbe olyan csúnyán beleragadtunk.

Az út a várhoz már szinte eseménytelenül telt. Leszámítva, hogy a fiúk 10 percenként vesztek össze azon, hogy ki hozza a kishátizsákot, Marci pedig 5 percenként nyafogott, hogy ő nem bír jönni, szóval csak a szokásos műsor ment. De most nem volt semmi extra gigszer, így hogy tudtuk, hogy hol kell fölkanyarodni a várhoz, így már sima ügy volt odatalálni.

Az a bizonyos útkereszteződés, ahol a múltkor rossz felé fordultunk. E kép az útról készült, és előre egyenesen van a helyes út a vár felé. Ez minden, amit az útról látni lehet. Turistajelzés sehol.

Persze ott van. Ha egy jó 5-10 méterre elindulunk az úton akkor ott van egy oszlopon, és később egy fán is, de alaposan benőtte a susnyás.

Innen kezdődött az út kalandosabb része, mert ezen az utolsó szakaszon már meredekebb volt az út, hatalmas szikladarabok feküdtek szerteszét. Ez már a fiúknak is jobban bejött, mint a sima hegyi ösvény.

Egy helyen fölfelé egy békebeli ottmaradt fémkorlátot találtunk, korábban egy ösvényt szegélyezett, de azt alaposan benőtte mindenféle növény, és járhatatlan volt, a korlát mellől viszont láthatóak az andezitoszlopok. A közeli Béren lehet igazán látványos oszlopokat látni, oda ezúttal sem jutottunk el.

Elég gazos, ami a hegynek erre a szakaszára egy az egyben is jellemző. Pár évvel ezelőttig az országos kéktúra útvonala áthaladt a váron, (láttuk is a lefestett jelzéseket) , de most már nem megy át, hanem elkerüli a várat ott annál a bizonyos elágazásnál. Hogy pontosan mi volt ennek az oka, nem tudom. A várhoz egy kiegészítő kék vár jelzésen lehet felmenni.  Szerintem nem tett jót ennek az útszakasznak, és a várból megmaradt romoknak sem, hogy kivették a kéktúrából. Szerintem e miatt lett ennyire elhanyagolt, gondozatlan. A növényeket még az ösvény mellett sem ritkították, és fönt a vár köveit is javarészt benőtte valami gaz, és még annyi sem látszik belőle, amennyi látható lehetne. Kár érte.

És egyszer csak ott látjuk a fejünk fölött a célt :)

Annak ellenére, hogy várból nem sok maradt, és várként eléggé minimálisan élvezhető, nem voltunk egyedül, egy pár épp akkor jött lefelé, amikor mi föl, és fönt is volt egy nagyobb társaság. (aztán lefelé menet is találkoztunk több túrázóval). Szóval lenne igény arra, hogy kicsit rendezettebb körülmények uralkodjanak a dombon.

És ha másért nem is, a kilátásért mindenképpen érdemes följönni!

Számomra nagyon szomorú látvány volt a tövéig leszakadt magyar zászló. :(

 A cserhát lankái. Tiszta időben elvileg a Tátra csúcsai is kivehetőek, mi csak találgattunk, hogy talán ott a távolban azok lehetnek, de nem biztos.

Nagyjából ennyi. egy sziklás hegy tetején pár kő, és lejjebb még néhány. Ennyi maradt.

A zászlós szikla alatt még láttunk pár követ, és ment is arra lefelé egy ösvény, így hogy ne hagyjunk ki semmit arra indultunk. Kiderült, hogy az ösvény egy lefelé vezető jelzett ösvény, viszont igen meredek és csúszós kavicsos. De eddigre már jó darabon lecsúszkáltunk rajta, nem akartunk visszamászni, az bonyolultabb lett volna, így hát ezen mentünk lefelé, ami végül arra az útra vezetett minket, amin a múltkor is mentünk. (zöld)  Rájöttünk, hogy nagyon keveset kellett volna már mennünk ahhoz, hogy ráakadjunk erre a fölfelé jövő útra. Igaz, akkor esőben nem biztos, hogy meg tudtuk volna mászni, és hát idő az meg végképp nem lett volna már rá. 

Ahogy mentünk lefelé Marci kérdezi Feritől, hogy:

- Apa, mit keresett ott egy dinó?

- Micsoda?

- Mit keresett ott egy dinó?

Visszanéztem, hogy miről beszél, és a kövön ott figyelt egy szép kis gyík. Nem is volt olyan kicsi. Erre gondolta azt Marci, hogy egy dinó:)

A fiúk megálltak szedrezni. Mézédes szedret találtak. :)

Egy kis ízelő, hogy ennél sokkal, de sokkal sárosabb volt legutóbb az út, amikor elkapott minket az eső.

Hát megjártuk. :) Ezt is kipipálhatjuk a képzeletbeli listánkon. :)

Hazafelé megálltunk Nógrádkövesden, ahol éppen aznap rendezték a VI. Palócfasírt fesztivált. 

Mint kiderült ez amolyan fasírtsütő verseny, pár sátorban fasírtot, kenyeret, és savanyúságot lehet venni. Mi darabonként 50 ft-ot fizettünk egy fasírtért, kaptunk marhahúsosat és halasat, és a halasból ajándékba megkaptuk az utolsó két darabot, hogy ne maradjon ott. 

A színpadon valami helyi zenészfelállás zenélt épp, egy tangóharmonikás és trombitás duója, majd a szünetben régi slágerek szóltak magnóról. ( szóljon hangosan az ének, meg ilyesmi. ) 

Nem voltunk felkészültek palócfasírt fesztiválból, mert csak odafelé láttuk az út fölé feszített molinón, hogy ez a rendezvény van éppen, így azt sem tudtuk, hogy mire számíthatnánk még a rendezvényt illetően, ami egy erős falunapot idézett leginkább hangulatilag. Ezért megettük a fasírtjainkat, és nem időztünk ott tovább, pedig ha maradunk még egy kicsit, akkor elcsíphettünk volna egy Dolák-Sali Róbert fellépést, este pedig a Dolly Roll nyomta a talpalávalót, nem mintha estig akartunk volna maradni. :) Nem vagyunk akkora nagy Dolly Roll rajongók.  De ezt már csak itthon láttam, amikor rákerestem a bulira. 

És hogy mitől palócfasírt a palócfasírt? 

Egy 2010-ben végzett ásatás során 8.századból származó leleteket találtak, köztük, egy olyan cserépedényt, amiben valamifelé gombócokat voltak belekövülve. A vizsgálat kiderítette, hogy a gömböcskék  nem mások, mint megkövült húsgombócok. Ugyanezen a helyen, egy 12-13. századi csontvázat is találtak, melynek a kezében egy állatbőrre írt írásfoszlány volt, ami valószínűleg a palócfasírt receptje volt. A helyiek szerint a palócfasírt csodatévő erővel rendelkezik. A tatárok elől erre menekülő magyar harcosok a palócfasírttal enyhítették éhségüket, amitől olyan erőre kaptak, hogy a falu határában sikerrel visszaverték a többszörös túlerőt.