Séta a Szabadság hídon, és a Sziklatemplom

Huhhh, a mai nap, na az valami borzalom... mondjuk már a tegnapi is az volt... így nyár végére nehezen viselem már az örökös civakodást, hisztit, piszkálódást, odaszurkálást, duzzogást, követelőzést, vitatkozást, és még sorolhatnám, pedig ezekből minden napra, sőt, minden órára jut bőven, mert valaki mindig haragban van valakivel, vagy mindig van valami amiért lehet a fentebb írtak valamelyikét művelni. Aztán ezt az alapból feszített hangulatot tetőztük még meg azzal, hogy miután saccperkábé kitaláltuk, hogy lehetne még egy íróasztalt "átmenetileg" bezsúfolni a gyerekszobába, és el is mentünk íróasztalt venni, akkor a boltban nincs eladó, aztán aki van, az rossz terméket számláz ki, aztán megint nincs eladó, aztán ami kéne, na abból már nincsen raktáron, csak rendelni lehet, a sötétebből pedig csak a kiállított darab van. Jó, akkor rendeljünk. Közben Milán balhézik a háttérben, hogy neki mégsem jó az a világosabb, amit először választott, mégis inkább sötétebbet akar, és nem érti, hogy olyan már nincs, aztán azon sértődik meg, hogy a másik színűt sem tudjuk hazavinni most, hanem 5, ismétlem ÖT hét múlva lesz meg nagyjából. Hogy a bécsi raktárból mi tart 5 hétig elhozni Budapestre, arra azért kíváncsi lennék, mert ennyi idő alatt gyalog is elhoznám csavaronként Bécsből, de mindegy. 5 hét. Mindez 2 óra hosszánkba került. 

Hogy ez után a Auchanban mit műveltek, már nem is mesélem el. 

Helyette elmesélem, hogy valamelyik nap délután bementünk a városba, és vettünk színházjegyet, és ha már bent voltunk, akkor megbeszéltük Ferivel, hogy találkozzunk munka után, és sétáljunk át a lezárt Szabadság hídon, ami a nyár nagy szenzációja lett itt a fővárosban. Már nyár elején lezárták, és hétfőtől meg már meg is nyitják újra, szóval még épp időben, de elég utolsó pillanatos volt a dolog. 

A jegyvásárlás után átvedlettünk turistává, és a 2-es villamossal mentünk el a Szabadság híd pesti hídfőjéhez. Ez a legeslegszebb villamosvonal szerintem, bár nem ismerem az összeset, de a Dunaparton végigfutó, Buda panorámás vonalnál nem hiszem, hogy létezik szebb. 

Máté Colombót utánozza.

A legeslegszebb

A hídnál befutott Feri is. A hídon még csak kezdetek gyülekezni az emberek, ki piknikezett, ki olvasgatott a híd pillérein, sokan csak bámészkodtak. De a budai hídfőnél egy zenekar kezdett berendezkedni, és mire a Gellért -hegyre értünk és visszanéztünk már igazi fesztiválhangulat uralkodott odalenn.

Nekem van egy kis hídfóbiám, vagyis leginkább az zavar, hogy alattam víz van, ezért gyalog nem nagyon szeretek hídon átmenni, de így, hogy lehetett középen menni, ahol egyébként nem, így jó volt.

Van, aki egész magasra is felült... 

Máté egész úton, amíg villamosoztunk azt hajtogatta, hogy majd menjünk át Budára, menjünk át Budára! Nem tudom, mit gondolt, hogy ott mi várja majd:)
Át is mentünk, és a híd végén fölfelé kanyarodtunk a Gellért-hegy felé, hogy fölülről is kicsit ránézzünk a hídra.
Ahogy ott a Sziklatemplomnál ácsorogtunk, nézegettünk jobbra-balra, egyszer csak mégis úgy döntöttünk, hogy ha már itt vagyunk, akkor menjünk be. A gyerekek nyaggattak egyébként, hogy menjünk be, én meg kérdőn néztem Ferire, hogy mi legyen, ő meg mondta, hogy jó menjünk, egyszer élünk! Sosem voltunk még odabent, az igaz.

 A hegy természetes barlangjába "épült" templomban, és a mellé alakított kolostorban a pálos rend szerzetesei éltek, akik 1934-ben települtek vissza az országba. 1950-ben a kommunista rendszer eltörölte a szerzetesrendeket Magyarországon. A templomba betörtek, a szerzeteseket elszállították, megölték, a templomot elpusztították, bejáratához  betonfallal zárták el. Ennek egy darabját otthagyták mementóul a bejárat mellett.

A templomban audioguide-os vezetés van, de nem kaptunk csak 3 magnót, azon osztoztunk. Elég is lett volna, ha nem akarta minden gyerek maga fogni a készüléket, úgy, hogy a fickó külön hangsúlyozta, hogy nagyon vigyázzunk rá, és ne a gyerekek fogják. volt ebből egy kisebb marcihiszti, mígnem az eldugott helyeken végül meg nem foghatta ő is.
A magnóról igen részletes beszámolót kaptunk a templomról, a kezdetektől napjainkig, majd minden kis szegletéről, szentélyéről, szobrairól. A gyerekek bizonyára vajmi keveset értettek az elhangzottakból, de lelkesen hallgatták.

Itt őrzik a pálos rend talán legértékesebb ereklyéjét, Szent Pál apostol lábszárcsontját. Ott hátul valahol. 

A főhajó

Magyarország védőszentje egy ablakon

A legszebb rész a leghátsó szobában berendezett faragott szoba volt. Kézzel faragta egyetlen ember.  Hihetetlen nagy munka lehetett.

Kolostorterasz

 Kifelé jövet a fiúk lepacsiztak a jegyárus fickóval.  És már kint is voltunk. Már alkonyodott.