2016. augusztus 6., szombat

Búcsú Csehországtól

Azaz az utolsó megállónk, Marianske Lazne, vagy németül Marienbad. 
Innen alig pár kilométerre volt a szállásunk, tehát, úgyhogy kihagyhatatlan volt ott egy séta, másrészt indulás előtt még mindenképpen be akartunk menni egy boltba. 

Marianske Lazne Karlovy Varyhoz hasonlóan ugyancsak a gyógyvizéről, gyógyfürdőiről nevezetes. sok helyen olvastam, hogy Karlovy Vary kistestvére, mert minden megvan itt is, ami ott, csak ez a város kicsit kisebb, kicsit szellősebb, ráadásul épületeinek nagy részét ugyanaz a Jiri Fischer tervezte, aki Karlovy Varyban is munkálkodott. A királyok üdülőhelyének is tartják. 

Ami nekem nagyon tetszett, az a jó széles  járda vagy sétány, kinek mi. Kényelmesen elfértünk, igaz, nem volt nagy tolongás, de azért mégis. Mellettünk egyik oldalon a szebbnél szebb épületek sorakoztak, csakúgy, mint K.V.-ban, másik oldalon pedig egy végeláthatatlan park. Meg is beszéltük, hogy visszafelé majd a parkon keresztül megyünk. 

A fiúk, ahogy kiszabadultak az autóból, valahogy elkezdtek futóversenyezni. Először csak lájtosan szaladgáltak, mint a kiscsikók, de végül egyre komolyabb lett a dolog. Mire elértük az út végén a Kolonádot, addigra már beszámolásra indultak és futottak a szökőkút és a lépcső között, fáradhatatlanul. Néha -néha megálltak a szökőkút mellett és nézegették, de aztán futottak tovább. 



Ferenc Józseffel és VII. Edwarddal

Futnak

A zenélő szökőkútnál

Ott futnak. A narancssárga pötty balra, na az Marci.
A "futópálya "




A padokon békésen ücsörögtek a nyugdíjas nénik-bácsik, kis borospohárral kezükben. Biztos örültek, hogy három kergemókus megzavarja a koraesti nyugalmukat. :)
Nehezen szakadtunk el a szökőkúttól, és a tértől, olyan jó volt ott lenni, a lemenő nap fényében olyan szép volt minden. Bár biztos a nélkül is az. De indulnunk kellett visszafelé, pláne, hogy még boltba is kellett menni, no meg erősen jelzett már a hasunk, hogy közeledik a vacsoraidő.
Visszafelé a parkban tovább folytatódott a verseny. Hogy nem fáradtak el?







Vigyázz, kész, RAJT!!!


A búcsúvacsora végül nem úgy alakult, ahogy gondoltuk. Más személyzet volt, és a lány kétszer, vagy háromszor is visszajött, hogy az, amit rendeltünk, na az pont nincs, elfogyott, nem is volt. Leves nem volt, pedig azt nagyon szeretjük, és végül az én rántott sajtom út közben rántott csirkévé változott. Nem szóltunk, megettük. Sör szerencsére volt :) Meg limonádé is a fiúknak.

Másnap pedig korán összecuccoltunk, nagyon-nagyon bereggeliztünk, és nekivágtunk a közel 8 órás autóútnak. Csak két rövid pisiszünetet tartottunk, ezt leszámítva, meg a Pozsony utáni dugót, röpültünk haza. A többit meg már tudjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése