Sportágválasztós péntek

A múlt hétvégén rendezték itt Pesten a Nagy Sportágválasztót. Mátéék minden évben elmennek a suliból, Máté nagyon szereti. Én még sosem voltam. Most viszont velük tudtam menni, és ha már mentünk, akkor vittem Milánt is, mert ő sem volt még. Szerencsére épp jó időt fogtunk ki aznapra, túl jót is, dögmeleg volt, olyan nyári tűző nap. De még mindig jobb, mintha esett volna. 

Milán nagyon izgatott volt, az iskolások pedig már rutinosan közelítették meg a helyet. Már út közben tervezgették, hogy ki kivel lesz egy csapatban, mit akarnak majd kipróbálni. Ilyenkor csapatokba szerveződünk, hogy egy felnőttre 4 gyerek jusson kb., mert annyira könnyű figyelni, és így a várakozási idő is lecsökkenthető, és több minden kipróbálható. 

Mi végül úgy alakult, hogy 3 felnőttre jutott 6 iskolás, és 2 óvodás. 

Kicsit nehezen indultunk neki a bulinak, kívülről nézve nagy volt a nyüzsi, sok gyerek, sok kis placc egymás mellett, mindig szólt valami zene, vagy volt valami hangosbemondás. A gyerekek is csak keresgélték magukat, hogy akkor mi legyen, merre induljunk. De aztán csak sikerült kitalálnunk a koncepciót, és amikor már megvolt a terv, onnan már jól ment minden. 

Sok mindent sikerült kipróbálniuk, és relatív kevés sorban állással megúsztuk. Csak az evezősöknél kellett kivárnunk a sorunkat, mert abból a fiúk nem engedtek, azt mindenképpen akarták. 

Amíg a fiúk eveztek, addig a lányok sieltek, mert ők meg azt akartak. 

Eleinte nehéz volt együtt koordinálni a fiúkat és a lányokat, mert érthető módon a lányok nem annyira jöttek lázba attól, hogy bottal csapkodjanak műtéglákat, vagy egymást. De aztán találtunk nekik tetsző mókákat is, és amíg a fiúk súlyt emeltek, ők valamit tornázgattak a szomszédos szőnyegen, és helyre állt a világ rendje. 

Volt amit már direkt kerestek, hogy hol van, mert tavaly nagyon tetszett nekik, de új dolgokat is próbáltak. Rengeteg minden van egyébként, és mi csak az egyik nagy réten voltunk, a másik részen nem, de így is nagyon gyorsan eltelt az idő.

Jól éreztük magunkat, igaz, a végére kitikkadtunk. Valahogy a vízellátás nem volt az igazi. Voltak ugyan mások kezében zacskós vizek, de azt egy helyen lehetett szerezni, majdnem a bejáratnál. A túlsó végétől a helynek nagyon messze. Aztán mikor egyikünk elment, hogy hoz vizet, akkor üres volt a tartály. Volt ugyan egy hatalmas szentkirályis kamion, mellette egy bodega telistele szentkirályis féllityis ásványvízzel. Két kislány támasztotta a pultot, de amikor odamentem, hogy szeretnék vizet, akkor azt mondták, hogy csak 3 órakor adhatnak. Mivan????? Addig nincs meleg???? Nem értettem, de elfogadtam. Elvonultam 6 palackkal a mosdóba, hogy akkor megtöltöm a csapról őket, mert szomjan fogunk veszni. a mosdó kritikán aluli tisztaságnak örvendett, de legalább volt egy vízcsap és vízhez tudtunk jutni. 

3 óra után 10 perccel, amikor már gyülekező volt, meg uzsonnaosztás, egymásra várás, megint odamentem a csajokhoz, hogy akkor kérnék vizet, de megint elhajtottak, hogy nem adhatnak. És amikor megkérdem tőlük, hogy akkor minek vagytok itt, őrizni a vizet,  akkor csak mosolyognak bután. Szóval tényleg nem értem. 

Ezt leszámítva nagy kaland volt. A  gyerekeknek mindenképp. Nekem inkább volt fárasztó, de hát ez nem szempont ilyenkor. 

Estére még egy úszást is bevállaltunk, mert muszáj volt, hogy beleférjünk a 8 alkalomba. Mondjuk úgy kellett még nekem mint púp a hátamra, de megcsináltuk. 

Nem kellett senkit altatni este. Engem sem. :)