Tiszta Oscar

Van az Oscarban, a Silvester Stallone-sban, az a jelenet, amikor Doktor Pull-lal beszédgyakorlat órán van, és nem tudja a Répa, retek, mogyorót elmondani. Dr. Pull viszont zseniális pedagógiai érzékkel bedobja a Rocco a rumos rabló kezdetű versikét, amit elsőre sikerül is visszamondania Stallonénak. Mert ugyebár, "persze, hogy sikerül, ha van értelme a szövegnek". :)

Ez jutott eszembe ma délelőtt, amikor Mátéval írást gyakoroltunk. 

Nem szakadtunk meg a nyáron a gyakorlásban, de így az utolsó héten elkezdtünk kicsit rágyúrni a jövő heti iskolára. Pláne, hogy két napja hatalmas bociszemeket meresztett amikor írott nagy L-t kellett írnia egy feladatban. Hát ő olyat még sosem látott, nem is létezik, a világon sincs. 

Ma olyat játszottunk, hogy végigmegyünk az ábécén, és minden betűvel írunk egy szót, nagy betűvel is, és kicsivel is. Felváltva mondogattuk a szavakat, hogy neki is legyen benne egy  kis öröm. Én a hosszabb, és ékezetekkel tarkított szavakat preferáltam inkább, Máté nyilván az egyszerűbbeket, így került az f betűhöz az általam javasolt fűnyíró helyett a fa. :) De a másik oldalra is volt példa, amikor Máté önszántából írt hosszabbat. 

D-nél.
- Írd le akkor, hogy Dezső.
- Micsoda?
- Dezső.
- Az mi?
- Az egy férfi keresztnév. 
- Azt nem írom le.
- Miért nem?
- Csak.
-???
- Nem tudok olyan D betűt írni.
- Akkor milyet tudsz?
- Olyat, ami a Dibusz Dénesben van.
- Jó, akkor írd azt, hogy Dibusz Dénes.

És szépen le is írta. Mert hát persze, hogy sikerül, ha van értelme a szövegnek :)