2015. március 31., kedd

Focitorna

Talán már említettem, hogy a múlt hét elején kiderült, hogy vasárnap focitorna lesz. Máté teljesen bezsongott, számoltuk a napokat. Úgy csütörtök táján aztán már elkezdtem azon mélázni, hogy vajon hogy fogjuk ezt a focit sikeresen abszolválni, különös tekintettel a reggeli 8.30-as megjelenésre valahol egy világvégi tornateremben, rögvest az óraátállítás után. Szombat este már nagy volt az izgalom, Máténak nem kellett kétszer mondani, hogy nyomás aludni, mert holnap fáradt lesz, és akkor nem fog majd tudni játszani, mi pedig kutattunk az emlékeinkben, hogy vajon a telefonunk az miképp áll át az új időszámításra, magától-e, vagy kell neki némi emberi jóváhagyás. Végül 6-ra húztuk fel az órát, arra számítva, hogy a telefonunk nem önműködő, és hogy a szombat esti reggel 6, az vasárnap reggel már 7 lesz. Csörgött is az óra könyörtelenül, ki is nyomtuk, és kellett némi utánagondolás, hogy kitaláljuk, hogy akkor most mi van, kell-e kelni, vagy nem, néhányszor összehasonlítottuk az óráinkat, és végül hagytunk még magunknak egy óra pihenőt.

Egy órával később cseppet sem fitten kimásztunk az ágyból. Érdekes, hogy Máténak ilyenkor nem kell hosszasan rimánkodni, hogy ugyan már reggel van, ébresztő, hasadra süt a nap, vár a munka, a munka nemesít, ingyombingyom ki az ágyból, trallalalaaa, és társai, hanem pikkpakk fürgén kipattan a takaró alól, szinte ugyanazzal a lendülettel már a reggelizőasztal mellett ül, és tolja befelé a sonkás szendvicset.

8-as indulást terveztünk. Egy alig 10 perces csúszással el is indultunk, de keine panik, mivel a program eleve csak 9-től kezdődött, csak a gyülekező volt félkor nem volt akkora a para, hogy elkésünk. Mivel mindannyian mentünk, mert én sem akartam kimaradni a buliból, de sok mindent nem tudtunk, hogy mi lesz, és mikor, és meddig, ezért B tervként ott volt, hogy ha Marcinak már elege van, akkor felülünk a buszra, és hazajövünk, majd C tervként egy közeli játszótér felkeresése is megfogalmazódott, de végül egyikre sem kerítettünk sort. 
Érkezés után volt még egy kis tanácstalanság, hogy akkor melyik öltöző, milyen mez, kivel játszunk, hány ember van, satöbbi, majd együttesen levonultunk a tornacsarnokba.




Talán 6 csapat volt. Nekünk volt egy elsős és egy másodikos csapatunk is, de a másodikosok nem lettek végül elegen, így Máté és még két társa abban a csapatban is elő-előfordult, úgyhogy szerintem játszottak vagy 8 meccset, de lehet, hogy többet is, nem számoltam, de tény, hogy ezek a fiúk 3 órát úgy fociztak végig, olyan lelkesedéssel, olyan lendülettel, olyan fáradhatatlanul, hogy tényleg élmény volt őket nézni. Nem csak a mieinket, a többieket is. Még úgy is, hogy szegények össze-vissza csúszkáltak a terem poros padlóján. Pista bá pedig, akit eddig csak látásból és hallomásból ismertem, de közvetlenül nem, hát ő meg egy zord külső mögött arany szív, akiből süt a gyerekbarátság, akinek mindenkihez volt egy bíztató, kedves szava, aki folyton csak dicsérte őket, akinek az ejnyebejnyéje is olyan volt, hogy az ember szíve megolvad, amikor hallja. A gyerekek meg imádják. 

Pihenő

Középkezdés


A jutalom műzlire várva

A Csapat
Nagyon jó kis délelőtt volt, én egy-egy meccset úgy izgultam végig, mintha valódi tétje lenne, szurkoltunk, tapsoltunk, bosszankodtunk, és együtt örültünk. Marci is csak a végefelé lett már problémásabb, (amikor elfogyott az a két zacskó keksz, amit bekészítettem), de végül egy kis sétával, egy kis bordásfalra mászással el lehetett foglalni. Milán is már csak a végére fáradt el, de akkor már tényleg alig volt vissza valami, és mivel ő is kapott jutalom müzlit, (kétszer is) és ő is odaülhetett a nagyok közé, így rém elégedett volt.
Mondanom sem kell, hogy egy nyikkanás nélkül aludtak el mindannyian, amikor hazaértünk :)
Folyt. köv. Állítólag lesz majd tavaszi torna is, de az már kinti pályán, talán műfüvön, és több résztvevővel. Már most várjuk :)

3 megjegyzés:

  1. A jövő magyar válogatottja lesz a legénykékből,reméljük!!!!!! :)

    VálaszTörlés
  2. Hát nem biztos, hogy ezt szeretném :) De egyébként én is elgondolkodtam rajta, hogy hová vész el az évek során ez a fajta lelkesedés...

    VálaszTörlés
  3. Imádom ezeket a térdzoknis (sportszáras?) lábakat! :)

    VálaszTörlés