2015. március 13., péntek

Vizilabdameccs

A múlt szombaton pont kifogtuk, hogy  Szentes vízilabdacsapata épp otthon játszott. A KSI ellen. Szombat este 6-kor kezdődött a mérkőzés, ami pont jó időpont, mert még Marcinak sem túl késő. Reméltük, hogy azt az alig 1 órát talán még Marci is kibírja valahogy. 
A szentesi fedett uszodát nem annyira régen építették, de elég régen már ahhoz, hogy mi még nem láttuk belülről csak kívülről. 
A kapuban kisebb sor állt, a körülöttünk állók szófoszlányaiból azt vettük le, hogy ez azért nem szokott jellemző lenni. Valamiért a jegykiadás lassacskán ment, a néni nem volt épp a helyzet magaslatán, de végül csak bejutottunk. 
Pár perce már ment a meccs, de még nem maradtunk le semmiről. Elfoglaltunk egy jónak tűnő helyet, ahonnan jól is láttunk, de mozgásterünk is volt, ez Marci miatt volt inkább fontos. 
A mérkőzés nagyon jó volt, a szentesiek végig nagyon jól játszottak, és rajt-cél győzelmet arattak. A fiúk miatt külön jó volt, hogy nyertünk. 
Az első félidő viszonylag nyugisan telt, figyeltük a meccset, tapsoltunk, örültünk, és Marci is Apa öléből szemlélődött. Ő is lelkesen tapsolt, amikor kellett. 
Nála a második felére fogyott el a türelem, akkor kezdett el sétálgatni, kekszezgetni, iszogatni, és végülis nagy bonyodalom nélkül kihúzta a végéig, nem kellett vele elhagyni a bázist.


13-8 lett a végeredmény.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése