2015. február 23., hétfő

Vasárnapi sok képes Várkert Bazár

Mindig központi téma nálunk, hogy mit csináljunk hétvégén. A fiúk, ha tehetnék, akkor minden szabadidejüket focizással töltenék, ami nem baj akkor, amikor a kinti viszonyok ezt megengedik. Ha rossz az idő, akkor még csak-csak megértik, hogy miért nem lehet a kimenni. De amikor nincs hideg, akkor nehezen veszi be a gyomruk, hogy nem lehet kimenni a kertbe, mert nyakig ér a sár. Márpedig nyakig ér. Majdnem. Persze ez őket nem zavarja annyira, mint engem. A közeli betonpályán meg harcolni kell ilyenkor a helyekért. 
Ez a hétvége is pont ilyen volt, hogy volt annyira jó idő, hogy ne  a lakásban töltsük az egész napot, de amúgy nem sok mindenre lett volna jó. 
Így azt találtam, ki, hogy sétáljunk egy nagyot a városban, hátha az is van annyira gyerekfárasztó, mint a foci. 
A Várkert Bazár volt az úticél. Mióta megnyitották, nem tudom hányadjára, nem voltunk ott. Láttuk ugyan messzebbről, elmentünk előtte amikor még nem volt kész, elmentünk előtte az első átadás után is, de úgy igaziból még láttuk.
Szerencsénkre egy busszal át tudunk zötyögni a városon, és vár hátsó felénél szálltunk le, a Szarvas téren. A fiúknak valamiért nagyon tetszett ez, hogy Szarvas tér. :)
Rövid sétával már ott is voltunk a nagy kovácsoltvas kapu előtt. 





A fiúk már rohantak is fel a lépcsőn, és kicsit őrült módjára cikáztak egyik beugrótól a másikig. Milán végül megtorpant egy általa fürdőkádnak titulált szökőkútnál, amiből még nem jött víz, és nem tágított innen. Annyira nem, hogy végül egy családi képet is kaptunk egy kínai barátnőpárostól.

Milán "fürdőkádjával"


Sétáltunk felfelé, csodáltuk a kilátást, a fiúk meg fáradhatatlanul rohangáltak, de aranyosak voltak egyébként, és hát volt is hely szaladgálni, nem voltak sokan. Szépen meg lett csinálva, nagyon jó turistavonzó. Nekem Barcelonát jutotta eszembe, (jajjj, de rég is volt !) mint amikor fent sétáltunk a Katalán Nemzeti Múzeumnál, Ferinek meg olyan Güell Parkos volt. Szóval mindenképp volt benne valami barcelonás. Fölfelé pedig ott a vár... hát tényleg nagyon jó!








Kipróbáltuk a mozgólépcsőt is, de lehet gyalog is menni, és lift is van. 
Már lentről feltűnt a vár fokán álló szobor, amire nem emlékeztem korábbról, pedig méretéből és elhelyezkedéséből ítélve nyilván feltűnt volna. Aztán itthon megkerestem, hogy mi ez, és ez egy új szobor, egy Mária szobor a kis Jézussal maga előtt. Nem hallottam korábban erről a szoborról, és jó is, hogy mindenféle külső behatások nélkül alkothattam véleményt. Hát... mit mondjak.. nekem nem tetszik. Lentről olyan, mintha egy anya a mélybe akarná dobni a gyermekét. Borzasztó nyomasztó szerintem. És annyira nem éreztem oda valónak, hogy mindig rá-rá kellett pillantanom, hogy hátha más oldalról, majd jobb lesz, jobban tetsző, vagy odaillőbb, de nem... nekem nem jön be.



Háttérben ott áll a "bűvös" szobor




A várba felérve már sűrűbben voltak a turisták. Kicsit kinéztünk, mert hát a panoráma az mindig csodálatos, és kihagyhatatlan. A fiúk leragadtak Savoyai lovasszobránál. Jól körbejártuk. Feri mesélt nekik valamit a törökökről meg a vár visszafoglalásáról. Milán szokás szerint minden szobornál megkérdezi, hogy "ki ez  a bácsi?", és hogy "Ő már meghalt?". Szóval a szokásos forgatókönyv szerint működtünk. Megnéztük még a hátsó udvarban Mátyás kutyás szobrát is, Máté ügyesen elolvasta a szobor címét, Mátyás kútja, amit elsőre Mátyás kutyának értettünk, és ezen elkuncogtunk egy darabig. 





Mire az Oroszlános udvar oroszlánjait is megnéztük, addigra Marci már eléggé elfáradt, és már csak némi rágcsálnivalóval lehetett nyafogásmentessé tenni, így nem is mentünk el a templomig, hanem lefelé kanyarodtunk a buszmegálló felé. 
És hogy elértünk-e valamit ezzel a hosszú sétával, rohangálással? Ha a gyerekek kifárasztása volt a cél, akkor azt kell mondanom, hogy nem. Ugyanis nemhogy elfáradtak volna, és aludtak volna egy nagyot, nem. Ehelyett alvásidőben focimezbe öltöztek, és nekiálltak a kisszobában focizni!!!! És amikor rájuk szóltam, hgoy hagyják abba, és ne dübörögjenek, akkor levették a focicipőt, és úgy folytatták! Hogy mennyire voltam mérges rájuk, azt inkább most nem részletezném. Eléggé. 

A séta ettől függetlenül nagyon jó volt szerintem. És a Várkert Bazár is szép!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése