2015. február 9., hétfő

Minikalózok

Tegnap Milán szülinapi buliba volt hivatalos. Volt is nagy sértődés Máté részéről, hogy ő nem jöhetett, dúlt-fúlt, duzzogott, és eléggé úgy érezte, hogy vele kibabrált az élet. Pláne, mikor este nem moziba sem jöhetett velem. Na az volt aztán a nem igazságos :)
A szülinapi bulin volt arcfestés is. Ákost, az ünnepeltet már javában maszkírozták, mikor mi betoppantunk a jeges széltől teljesen átfagyva. Milán első felindultságában határozottan elzárkózott attól, hogy fessenek az arcára bármit is, de aztán a játék hevében, (egy animátor folyamatosan foglalkoztatta a gyereksereget) mindenkinek a kezére került egy sorszám, Milánéra is, és míg a gyerekek mulattak, mi anyukák pletyiztünk, és egyszer csak azt vettem észre, hogy teljesen lecsúsztam Milán arcfestéséről, mert egy kis minikalóz vigyorog rám a kisteremből.



Hazafelé, villamosra várós, nagyszélben mosolygós
Itthon persze Máténak is rögtön ki kellett pingálni az egész arcát, de mivel nekem nincs itthon arcfestékem, így ő sima fekete kalóz lett, és a délutánt a szobában kalózkodással töltötték. A kanapé volt a hajó, meg volt egy másik képzeletbeli is, amit el kellett foglalni. Csináltak papírból kardot. Marci is gőzerővel csatlakozott a csapathoz, és a kanapé elé fektetett párnákra ugrált hatalmas csatakiáltások közepette.
Mikor elhagytam a bázist, hogy találkozzam a csajokkal, akkor épp térképet rajzoltak Rumini nyomán, Sárkány-szorossal, cápa-öböllel, kinccsel, közben Marci tartotta a frontot a kanapén, és nagy elánnal verte vissza az ellenséget.

Hogy mi lett a harc végkimenetele, azt nem tudom, mert aludtak, mire hazaértem, de a hajkefémet a mosóporos dobozban találtam meg este, a fogkefémet meg a szennyestartó mellett, úgyhogy biztos durva csaták voltak. Még szerencse, hogy vér nem folyt. 
(Csak Milán kelt fel éjjel 1-kor, hogy kiadjon magából mindent. De már javul.)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése