2014. október 2., csütörtök

Ovis állatkert

Milán sem unatkozik, az oviban is mindig történik valami. Tegnap voltak először igazi nagy kiránduláson az ovis csoporttal. Az Állatok világnapja alkalmából az állatkertbe mentek. Bkv-val. Milán mondjuk hozzá van szokva a békv-záshoz, de az óvónőknek szerintem nagy kaland volt. Szerencsére néhány szülő be tudott segíteni a Kiscsillagok terelgetésében. Milánnak odafelé az Ákos volt a párja, visszafelé meg az Adrián, és busszal meg metróval mentek.
Milán nagyon készült az állatkertre, számolta, hogy hányat kell aludni, reggel pedig mindenkit sürgetett, hogy gyerünk, gyerünk, készüljünk, mert neki 8-ra ott lenni az oviban. Megmondta Szilvi néni. Kábé percenként kérdezte meg, hogy mennyi az idő, hogy nehogy elkéssen. Megjegyzem, 5 napból min. 4-szer ott van 8-kor az oviban, szóval nem volt ez olyan elérhetetlen cél :) Szóval aranyos volt nagyon. 
Direkt nem adtam rá dzsekit, hogy a hátizsákjával ne legyen probléma, ne csússzon le a válláról, kényelmes legyen, hanem csak melegítőfelsőt, aminek jobb a tapadása. Délelőtt aztán kicsit tanakodtam is magamban, hogy hát lehet, hogy mégis elkelt volna az a kabát, mert elég borús az idő, nem nagyon van nap, de akkor már mindegy volt, csak reméltem, hogy nem fog fázni.  Erre nézem a képeket, amiket egy apuka megosztott, és hát Milánon még a kardigán sincs rajta, csak egy sima vékony hosszúujjú. Mindenki jól be van öltözve, Milán meg ott feszít szinte semmiben. Mondjuk a másik véglet is előfordult, volt egy kisfiú, aki meg pufidzsekiben volt. Az is túlzás volt egy picit. Milán azt mondta nem fázott. Hát nem tudom. 


Már nyitásra ott voltak, és egész délelőttös volt a program, ebédre jöttek csak vissza az oviba. A képeket nézegetve egész szépen sikerült bejárni a főbb útvonalat, sokmindent megnéztek, etettek állatokat, és egy néni még valami előadást is tartott nekik valami koponyával a kezében. 


 A délelőttöt pedig az állatkerti játszótéren zárták. 

Szilvi néni azt mesélte, hogy szinte húzni kellett őket hazafelé, olyan fáradtak voltak szegénykéim, csak néztek ki a fejükből. Gyorsan megebédeltek, és egyiküket sem kellett altatni, kidőltek, mint egy darab fa :)

2 megjegyzés:

  1. Fantasztikus új gondolat jutott eszembe: Milán is már milyen nagy!!! :) De tényleg! :)

    VálaszTörlés