Mihály napi vásár

Tegnap délután Mihály napi vásárt és mulatságot rendeztek az oviban. Hatalmas plakát hirdette már vagy két hete a bejárati ajtón, hogy 29-én aki tud, az jöjjön, lesz itt minden, móka és kacagás, népi játékok, törökméz és mézeskalács, gyógynövény- , és palántavásár, na és persze táncház. 

Egy bökkenő volt csak, az, hogy ha Mátéért is én megyek el, akkor majdhogynem zárásra toppanunk be, mert Mátét 4-nél korábban nem tudom elhozni. Így aztán végül Feri ment Mátéért Marcival, én pedig Milánnal kettesben mentem a vásárba, ami jó is volt, mert így legalább együtt töltöttünk csakmiketten egy kis időt. Nem sokszor adódik ilyen lehetőség, és nem gondolom, hogy azért, mert szegény középső gyerek, hanem azért is, mert még ha lenne is rá mód, hogy ketten csináljunk valamit, vagy menjünk valahová, akkor is inkább azt választja, hogy Mátéval megy, vagy Máté is jöjjön. 

Milán nagyon lelkesen várta a vásárt, és mivel az ő Kati nénije volt a főszervező, gondolom sokat is beszéltek erről az oviban, és készültek is rá. Kati néni szép kis kiállítást rendezett be az ovi folyosóján, mindenféle népi dolgokból, régi fényképekből, játékokból. 

A mulatság az udvaron volt, szerencsére nagyon szép időt kaptunk, és nem kellett az egész banzájt beköltöztetni a csoportszobákba. A belépődíj alma és szőlő volt, cserébe petákokat kaptak a gyerekek, amit beválthattak limonádéra, törökmézre, birsalmasajtra, gyümölcsre.

Az udvaron mindenféle mókás játékot lehetett kipróbálni, lehetett bekötött szemmel kakast keresni, szőlőszemeket egyensúlyozni, kukoricát morzsolni, bábot készíteni, krumplinyomdázni, gyurmázni, zsákban futni, ilyesmik. Milán kicsit nehezen oldódott, de aztán talált néhány kispajtást, és kipróbált néhány dolgot, de leginkább a hasát szerette tömni molnárkaláccsal meg törökmézzel. Választott egy szép nagy mézeskalácsot is, és olyan aranyos volt, mert azt mondta, hogy azért választ olyan nagyot, hogy Máténak meg Marcinak is jusson belőle. :) 

Aztán egyszer csak kaptunk egy csörgőt a kezünkbe, vagyis Milán, Roland bácsi gitárt ragadott, és mindenki átvonult a nagy iskolaudvarra, ahol az összes csoport elharsogott egy rövid vásári kínáló mondókát. Hát nagyon aranyosak voltak :) Főleg a mellettünk álló pici kiscsoportosok:)

Olcsó az alma,
Itt van halomba,
Aki veszi, meg is eszi,
Olcsó az alma!

Kis trombitát vegyenek,
Pirosat, fehéret,
Lilát, sárgát, kéket!
Mézesbábot vegyenek,
                                       Tükrös-szívet szépet!   (Weöres Sándor: Vásár)

Ide nézz törökméz! Fele cukor, fele méz!

A szomszéd tánciskolás fiúk-lányok is tartottak egy kis bemutatót, és eltáncoltak néhány táncot. Nagyon hangulatos, és nagyon kedvcsináló volt, a gyerekek pedig tátott szájjal nézték őket. Aranyosak ezek az iskolások, mert mindig jönnek a kicsikhez, és meglepik őket ilyen alkalmakkor. Ők szokták csinálni nekik a Mikulás ünnepséget is, és mindig valami mesés táncos előadással készülnek.

Végül pedig az ovisoknak is megvolt a szokásos táncház, és nagyon jó kis mulatság volt, jó volt, hogy volt hely tekeredni, így jó sokan részt tudtak venni, szülők-gyerekek vegyesen. Milán is nagyon ropta, csak úgy csapkodta a bokáját, Roland bácsi mondta is utána, amikor már vége volt a bulinak, hogy Milán nagyon ügyesen táncolt. De hát ezt már Szilvi néni is mondta még tavaly. :)

Nagyon jól éreztük magunkat:) Maradtunk volna még. 

Milánnak viszont nem ért véget még a heti kaland, mert holnap meg állatkertbe mennek a csoporttal, úgyhogy mindig van mit várni :)