Milán 3 és fél

Ha őt kérdezi valaki, hogy hány éves, akkor jó eséllyel még mindig 2-t mond. Ha felhívom rá a figyelmét, hogy igazából már 3 is elmúlt, akkor erről meg az ugrik be neki, hogy mindjárt megy oviba. 

Ha már ovi.... van amikor azt mondja, ő biza nem megy óvodába, aztán mégis inkább menne. Házikó lesz a jele. Ő hóembert szeretett volna, mint Máténak. Hóembert viszont nem lehet választani, de egyébként sem választottam volna azt, de így legalább tiszta ügy volt. 

Még mindig cumival alszik, de tudja, és elfogadta (látszólag), hogy az oviban nem lehet majd cumival aludni. 

Még mindig megvan a nyuszikája. Nem mondom, hogy tiszta, de nem merem már nagyon mosni. Jelenleg 1 fülű. Mármint a nyúl. 

Jó másfél hónapja teljesen szobatiszta, éjjel-nappal pelusmentes. A kezdeti nehézségek után szinte pillanatok alatt hagyta maga mögött a pelenkás létet, és amint ő maga nem kért többet belőle, onnantól kezdve mindent magától a vécébe intéz, bárhol, bármikor, nincsenek semmiféle gátlásai a helyet illetően. Nem úgy nekem, akinek a hideg is fut a hátán, amikor egy-egy helyen Milán kitalálja, hogy neki akkor most rögtön kakilnia kell.

Sokszor ébred közöttünk reggel. Van amikor észrevétlenül csöppen oda Marci és Apa közé negyediknek:)

Máté a példaképe, minden tettét, mozdulatát és véleményét leutánozza.

Marcit imádja. Dédelgeti, puszilgatja, öleli. Néha túlzásba is viszi, de inkább így legyen, mint másként. 

Már nem annyira mesefüggő, mint régebben volt, de azért szívesen megnéz ezt-azt. Kedvence most úgy igazán nincsen, szerintem, mindenevő lett.

Az olvasós mesét viszont nagyon szereti és igényli, de ebből is bármit szívesen hallgat. Jó ideje már mellőzzük az Annapetit.

Majdnem teljesen tud egyedül öltözni, vetkőzni, néha a pólóval, pulcsival gyűlik meg a baja, hogy nem tudja levenni. Na meg a cipőfélékkel, amik legtöbbször kacsalábon kerülnek a lábára.
Ha azt mondom neki, hogy öltözz át!, akkor legtöbbször alsógatyát is cserél. 

Tud egyedül enni, kanállal, villával, ha akar, ha nem akkor képes etetni magát. (gondolom Marcihatás)

Helyzettől függően hol nagynak, hol kicsinek titulálja magát, ez a középső gyerekek átka vagy szerencséje. 

Ha Máté itthon van, akkor a pakolást igyekszik elsumákolni. El is sumákolja. Ha egyedül van, akkor leginkább ömlesztve mindent betol a játékos szekrénybe, mindegy, hogy ruháról, kekszes tányérról, könyvről van szó. 

Imád strandra járni, szeretne már uszodába is járni Mátéval, de a fürdőszobában nem lehet vizes az arca, és a haja sem ha nem feltétlenül muszáj.Érdekes kettősség. 

Ez a fajta kettősség a viselkedésében is jelen van, az édibédi kicsiMilánból észrevétlenül átváltozik ordító sárkánnyá, vagy vinnyogó macskává. Rém idegesítő mindkét variáció, leginkább azért, mert teljesen random módon kapcsol át egyikből a másikba, és sokszor azt sem tudom, hogy akkor épp miért ordít, vonyít, őrjöng toporzékol. Nem is tudom ezeket a  helyzeteket kellő nyugalommal kezelni. A leginkább bejövő megoldás a hiszti elfojtására, ha kilátásba helyezem, hogy ott fogom hagyni ahol éppen van, és majd utánamjön, ha abbahagyta. Vagy a másik tuti módszer a figyelemelterelés, de ehhez az is kell, hogy kommunikációképes állapotban legyen, ami nem mindig van így. Hát majdcsak túlleszünk ezen is, addig pedig igyekszünk minél több figyelmet fordítani rá, minél többet törődni vele, és szeretni, szeretni, szeretni, hiszen benne is olyan sok szeretet van.

Imádom, amikor hazajövök, és kitárt karokkal Anyaaaaa!!!! kiáltással elém fut, és combmagasságban megölel. Ugyanígy fogadja Apát is este, amikor hazaér.

Szeret a konyhában sürgölődni, tenni-venni, hátráltatni, segíteni.

Gyakorlatilag mindenevő, bár minden étkezést a fújjj, ez undorító!!!!! felkiáltással kezd, de azért végül csak megeszi.

Édességet, nassolnivalót, rágcsit  bármennyit meg tudna viszont enni. De nem ehet bármennyit.

Azt mondja Adrián és Áron a barátja, Krisztike nem, mert ő lány, és különben is kicsi. Azért az uszodában hamar megtalálták a közös hangot, a pocakjukon keresztül. 

Kétkerekű biciklivel söpör, már vagy két hónapja. 

Ügyesen számol. Tízig biztosan.

Mostanában leginkább épít, már nem csak tornyokat, hanem komplett lakóparkot. Aprólegóból is akár. 

Azt 

Kedvenc színe a zöld.

Átszokott az ivójoghurtra, a sima joghurtból pedig csak a citromosat szereti, mint Máté. 

Szereti a meggyszörpöt, kizárólag szívószállal.

Szeret alkotni, a festére bármikor rávehető, rajzolásra nem annyira, de azért azt is szokott. Mostanában inkább "ír", vagyis úgy tesz, mintha írna. Ilyenkor leül a kis műanyag laptop elé, és kiír pl. egy receptet :) 

Jó ideje nem szereti, ha fényképezem. Sajnálatomra. Ezért kerül ki mostanában kevesebb kép róla. (Nem azért mert őt nem akarnám fényképezni)

Pedig huncutul tud ám mosolyogni, és a szemei még mindig hatalmas barnák. 

Tud ám hízelegni is, ilyenkor csak bújik, és azt mondja Anyucikám!!!! 
Relatív későn alszik el, 9 körül, és korán kel, fél 7 körül. Ebéd után viszont giganagyot alszik, akár 3-4  órát is, ha van rá módja.

Folyton énekel, ha nem énekel, akkor dudorászik valamit csak úgy magában. Játék és biciklizés közben is.

Szerintem nagy sármőr lesz. 

Bivalyerős.  Pár év múlva nem szívesen húznék ujjat vele. 

el tudnám képzelni vizilabdásként. 

98 centi körül van, de már 104-es ruhákat is hord.

16 kiló körül mozog, inkább fölötte egy kicsivel, mintsem alatta.

Komplett fogsorú. 

25-ös szandit hord.

Ősszel ovis lesz. Erre nem is találok szavakat. 

Imádjuk! Naná:)