Már tavaly is gondoltuk, hogy jó lenne a kertbe egy trambulin, mert elfér, és mert a gyerekek imádják. Bármerre is jártunk, ha szembejött egy trambulin, biztos, hogy pillanatokon belül bent voltak, és nagy könyörgések árán jöttek csak ki.
Tavasz elején, tél végén (?) aztán beszereztünk egyet, és az első napsütéses napon össze is rakták a fiúk. Aztán esett rá hó, jó sok, meg hideg is volt, nem tudtunk használni. Most viszont eljött a trambulin ideje!!!!
Nincs olyan nap, amikor ne mennének be egy kicsit ugrálni. Leginkább akkor, amikor vagyunk valahol és hazajövünk, és még bejövetel előtt még kiugrálják magukból ami még bennük maradt.
És amellett, hogy szuper gyerekfárasztó remek egyensúlyérzék fejlesztő is, ami kihat az idegrendszer fejlődésre, ami később szoros összefüggésben lesz a tanulással.
Nekem pedig, amióta így trambulinoznak folyton a Roy és Ádám szám van a fejemben, és ezt dúdolgatom a kerti hintán ücsörögve Marcival az ölemben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése