2013. április 27., szombat

Izgalmas délelőtt

Úgy alakult, hogy a hétvégén négyesben vagyunk itthon a fiúkkal, ezért gondoltam, hogy mindannyiunknak az lesz a legjobb, ha szervezünk valami programot. Szerencsére jó időt kaptunk hétvégére, így a szokásos reggeli afférokon kívül, amikor százszor elmondtam, hogy na jó, akkor nem megyünk sehová, semmi akadálya nem volt, hogy állatkertbe menjünk. Pláne, hogy amióta legutóbb voltunk, azóta már ott van a kiselefánt, a kisoroszlánok, és végre-végre minden állat kint lehet már a szabadban, nem kell bemenni azokba a büdös állatházakba. (Kivéve a vízilovakat, akiknek még nem volt feltöltve a kinti medencéjük :( )
Szóval reggel miután mindenki összeveszett mindenkivel útra keltünk, majd én az állatkertnél kicsit megtorpantam, amikor megláttam a sor hosszúságát, hogy biztosan akarom-e én ezt, de végül az a sor, amelyikbe mi mindig állunk ( pont a főbejáratnál) ott most sem volt hosszú, gyorsan sorra kerültünk. 
Rögtön az elefántok felé indultunk, és éppen jókor érkeztünk oda, mert pont akkor engedték ki a kis Ashát és a mamáját, így  nagyon lelkesek voltak még mind a ketten. Ez a kiselefánt pedig háááát..... olyan, de olyan aranyos, a kis vékonyka kis ormányával, meg a kis pihés buksijával:)))) Jajjjjjj, úgy megsimogattam volna! Még olyan kis gyámoltalan, el nem mozdulna egy percet sem az anyukája lába mellől. 



Innen aztán rögtön a kisoroszlánok felé indultunk, aki az állatkert másik nagy szenzációi mostanában, de út közben még megálltunk a tigriseknél, akik most igen pózolós kedvükben voltak, (és párzósban is), és felváltva riogatták a bámészkodó népet a vicsorgásukkal, bőgésükkel, és centiméterekre jöttek-mentek tőlünk, persze az üvegfal túloldalán, de még így is elég rémisztőek voltak. 
A fiúk is megijedtekk először, amikor odaugrott, mert nem számítottunk rá, de aztán már nagyon figyeltem, és jó előre figyelmeztettem őket, hogy mire számítsanak, és akkor már nagyon élvezték, hogy olyan közel jön hozzájuk. El sem akartak jönni onnan, jó sok időt eltöltöttünk ott. 




A nagy tigrisnézés után pedig végre elérkeztünk az oroszlánokhoz is. A kisoroszlánok kezdetben pont az árnyékban hűsöltek, és két-két szőrkupacon kívül nem igen lehetett többet látni belőlük. Az anyaoroszlán viszont érdekes módon pont ugyanúgy emberközelbe jött, mint a tigrisek, és aztán szerencsére csatlakozott hozzá a négyből 1 kis kölyök is, így végül nem maradtunk kisoroszlánok nélkül :)





A gyerekeket most kevésbé sikerült lefényképeznem, bár tény és való, hogy most én is inkább az állatokat néztem, és nem őket, de legtöbbször így láttam őket, és olyan aranyosak voltak ilyenkor:

Olyan jó volt, hogy minden állat kint volt, mert így simán csak sétálgatva láttunk egy csomó olyan állatot, akiket egyébként  nem szoktunk. Még patkányt is simogattunk!!!! Milán teljesen oda volt:)

Jól el is fáradtunk, de annyira azért nem, hogy ne a Ligeten keresztül jöjjünk haza, ahol ma rendőr- és tűzoltónap volt, és már az állatkertbe menet láttunk néhány létrás autót, meg szirénázó rendőrautókat, amitől a fiúk teljesen belelkesültek, és muszáj volt nekik megígérnem, hogy hazafelé megnézzük. És nem hogy megnéztük, de jó sokáig el is időztünk ott, mert persze, hogy majdnem minden autót ki kellett próbálni, meg meg kellett nézni, meg beöltözni, és még ezt is, meg azt is.... 




Alig bírtunk hazajönni, de tényleg. Milánt már úgy húztam magam után, mint egy kiskocsit. Marci persze, aki az egész bulit szinte teljesen végigaludta, és rá se hederített se a szirénázó rendőrcsapatokra, se a fúvószenekarra, se a mazsorettbemutatóra, na ő pont hogy felébredt mire hazaértünk. Engem sem kell este altatni, azt hiszem.

4 megjegyzés:

  1. Mozgalmas délelőtt volt. És tényleg milyen helyes a kiselefánt. :) Remélem az idén mi is eljutunk megint az állatkertbe, bár nálunk már fennáll az a veszély, hogy az állatok sírva menekülnek majd a fiaim elöl. ;)
    Elgondolkodtam azon is, vajon hét évvel ezelőtt be mertem volna vállalni egy ilyet egyedül a gyerekeimmel? Hát... őszintén szólva azt hiszem, nem. :) Szóval, nem vagy semmi továbbra sem. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nem hiszem, hogy olyan rémisztőek lennének a Fiaid:) Ha jöttök, szóljatok, hátha mi is megyünk éppen akkor!
      Sokan nem tudják elképzelni, hogy így elinduljanak a gyerekekkel egyedül, de nincs ebben semmi ördöngősség, csak megszokás kérdése igazából. Amúgy meg ha egyedül vagyok velük, akkor sokkal jobbak, és kezelhetőbbek, mint akkor ha 5-ösben vagyunk. Ilyenkor hallgatnak rám, de legalábbis meggyőzhetőek.

      Törlés
  2. Szuperjó lehetett!!! :)
    (Látom, pirosba öltöztek és egyformába, hogy kitűnjenek az esetleges tömegből ;-)

    VálaszTörlés