Hogy mennyire nem vagyok mostanában nagy formában írás terén sem,
az az utóbbi hetek bejegyzéseinek sűrűségén és eszmei értékén igen
könnyen lemérhető. Nem tudom... valahogy nem jönnek a szavak, ha meg
jönnének, akkor azt a nálunk uralkodó őskáosz nagyon gyorsan
belémfojtja. No de lesz ez még így se....
És nem, nem a városunkban Die Hard-ot
forgató Bruce Willist kaptuk lencsevégre, pedig milyen jó is lenne:)))
Hanem a legkisebb Kiskirályfinkat próbáltuk szereplésre bírni és ma
végre sikerült eljutnunk 4D-re. A feladat persze legalább annyira volt
lehetetlen küldetés, mint B.W-ről egy lesifotó, de mi dacoltunk az
elemekkel és csakazértis szembementünk az árral.
Mert bár annyit variáltunk, hogy
találjunk egy mindenkinek jó időpontot, amikor a gyerekek is elviselhető
üzemmódban tudnak működni, és Feri sem dolgozik, rajtunk kívülálló okok
miatt mégiscsak akkor sikerült sorra kerülnünk, amikor már a fiúk már
épp szétesőben voltak. Mondjuk arra, hogy a rendelő előtti
játszósarokban tűzoltósat játszanak még lett volna energiájuk dögivel,
de ahhoz hogy 20 percet üljenek egy kanapén relatív nyugiban, arra már
nem futotta, így aztán erősen korlátozták az babamozi élvezhetőségét, és
ebben a Legkisebb Ugrifüles is a kezükre játszott, akinek eddigre elege
lett a világból, és köszönte szépen de nem kért belőlünk, abból pedig
pláne nem, hogy alvásidőben zaklassuk, így az első néhány perc után
mindkét kezét az arca elé kulcsolta és ránk se hederített. Majd később,
mivel nem értettünk a szóból, nyomatékosításként még a lábait is
odahúzta, hogy még véletlenül se zargassuk.
Csak hát nem tudja még, hogy jobb velünk
nem packázni, mert úgysem nyugszunk, és végül addig forogtam
jobbról-balra és balról-jobbra, míg végül csak sikerült néhány
értékelhető képre való mozzanatot elcsípnünk:) és ez a néhány kép nekünk
legalább annyit ér, még többet is, mintha B.W.-t sikerült volna
lefényképezni, pedig ezekért a képekért nemigen adna egyik bulvárlap sem
egy vasat se:)
Így aztán megállapíthattuk, hogy
hasonlóan a Nagyokhoz Ő is kis gombócfejű, töpszliorrú, és szerintem
pontugyanolyan mint Milánka:))) És most már minden kétséget kizáróan
kisfiú, mert a szép kis pofiját nemigen akarta mutogatni, de a kukacát
minden oldalról premier plánban láthattuk, olyannyira, hogy a
szonográfus nő első mondata rögtön az volt, hogy "csak nem egy harmadik
fiúcskával van dolgunk?"
De igen:)
Egész pontosan Vele, íme a mi harmadik kis kincsünk 24 hetes valójában:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése