2011. augusztus 15., hétfő

Háromfiús hétvége

A hétvégén a két kis lókötőnk mellé csatlakozott egy harmadik még kisebb, jobban mondva mi csatlakoztunk hozzá. A gyerekek, a legkisebbtől (Csongor) a legnagyobbig (Máté), remekül vizsgáztak. Érdekes volt látni, hogy a 3 különböző korban lévő gyerek teljesen másféleképpen viselkedik.
Máté borzasztóan odavan Csongiért. Amint Csongi megjelenik a színen, ő rögtön ott van, és el sem mozdul onnan, amíg csak lehet. Mindenben segít, eteti, pelusozná, ringatja, simogatja, puszilgatja, vagy csak fogja a kezecskéjét, odatolja az arcát az ő arcához.  Nagyon gondoskodó, és nagyon érdeklődő. Milánnal is ilyen volt, amikor még ő volt a pici, de akkor még nem tudta annyira kontrolálni a mozdulatait, és bizony előfordult hogy egy simogatásból odacsapás lett, vagy épp ráfeküdt, de most már látszik, hogy nagyon lágyan, nagyon kedvesen közeledik Csongihoz. Tudja, érti, hogy ő még kicsi, bár azt nem érti, hogy miért nem tud még csinálni ezt vagy azt, de elfogadja, és nem rángatja kezénél fogva, hogy menjen vele, mint tette azt Milánnal.
Milán teljesen közömbös volt Csongival szemben, néha ugyan meg-megállt, nézegette, megsimogatta, de aztán továbbállt, és csinálta tovább a kis dolgait. Ő most pont abban a korban van, amikor sokkal érdekesebb neki a saját hangját hallatni, magát produkálni, és középpontba kerülni, mintsem sertepertélni egy nála kisebb körül. De amikor számára ismerős momentumok voltak, mint pl. peluscsere, vagy cumisüvegből etetés, akkor azért ő is feltűnt és csatlakozott a bámészkodó tömeghez, egyébként inkább önmaga volt a jelenség, a közvetlenségével, a viccességével, a beszélni akarásával, a bohóckodásával, a huncutságával.
Csongi egy kis hős volt, mert szinte nyikkanás nélkül tűrte a Nagyok szeretetdömpingjét, hangoskodását, gondoskodását. Mátéval még nagyokat beszélgetett is, mondta neki, hogy hejjjj:) Csak neki, senki másnak:)
Mi pedig belekóstoltunk a háromgyerekes létbe. Hmmm... hogy milyen volt???? ilyen:

meg ilyen:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése