Annak ellenére, hogy Milán a szerető bátyusnak köszönhetően kevesebbet volt szabadon a földön, inkább a nyugifotelében nyugizott, vagy az ágyon aludt, mégis hozza a szintidőt, és a kitartó próbálkozások eredményeképpen tegnapelőtt már egyedül ücsörgött a kiskádjában, még viszonylag bizonytalanul, de tegnap már bátrabban játszadozott a fürdővizére várva, és így sikerült is megörökíteni.
Kíváncsiságképpen azért visszakerestem, hogy Matyiról mikor készült az első egyedülülök kép, és egész pontosan 6 hónapos és 3 napos korában. Milánról pedig 6 hónapos és 8 napos korában, azaz a nehezített pálya ellenére (értsd: nagytesó örökös randalírozása miatti biztonságos tartás, mert Matyi szeleburdiságának köszönhetően én mindig féltem, hogy ráugrik, rámegy motorral, stb...) csupán 5 nap az eltérés.
Úgyhogy ha ez így folytatódik, akkor néhány napon beszámolhatok majd az első Milánfogról, majd rögtön a másodikról is, (ami egyébként a sírás erősségét nézve valóban nincs már messze), majd arról, hogy Milán padlócirkáló lett (ami félig már most is igaz), hogy felállt, elindult, megszólalt, ír és olvas, leérettségizett, lediplomázott, stb...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése