Napi hír(ek)

Ma lekerült Máté kezéről a gipsz.

A betegfogadás annyiban változott az elmúlt 2 hétben, mióta nem jártunk a szakrendelő felé, hogy elbontották a katonai sátrat az épület elől. Végülis a reggeli tűzőnapon csak harmincvalahány fok van, nem kell már az árnyék... Az eddigi 2 sorból 1 lett, a lépcső fele le lett kordonozva, és a betegirányítók félighúzott maszkban,  okosan az épületen belül, az árnyékban figyelmeztették az embereket, hogy fertőtlenítsenek kezet. Kint a lépcsőn meg hullottak az emberek... míg ott álltunk csak egy bácsi és egy néni lett rosszul. A bácsi el is esett a lépcsőn, szerencsére nem gurult le, mert ketten megtámogatták, míg odabentről kiért a segítség. A rendszer tökéletességét jellemzi, hogy a röntgennél egy néni panaszkodott, hogy már tök kivan, mert 8.50-re volt időpontja, de hiába van már itt 7 óra óta, mert vidékről jön, és akkor ér be a busza, ( bár nekem elég korainak tűnik) de még mindig itt rohangál ezzel a nyomorult koronavírusos papírral, amire azt mondták adja le, de a vérvételnél sem vették el, most meg a röntgennél sem, kinek adja...

Bent nagyjából mentek a dolgok, egész gyorsan végeztünk. Még beugrottunk a dm-be darázsirtóért, és 10kor már itthon is voltunk.

Aztán ma lomtalanítás van az utcában. Bár hivatalosan arra kértek mindenkit, hogy 18 óra után tegye ki a lomokat, ennek ellenére már megint kint volt délelőtt egy csomó helyen, köztük a szomszédban is, és a szembe házból is már kipakoltak. Ami csak azért gáz, mert annál tovább táboroznak az utcában, és jelen pillanatban a házunk előtt a lomis delikvensek. Az asszony konkrétan a kerítésünk szélénél támasztotta le a karosszékét, és benne tesznyül már órák óta, telefonon ordibál a család többi tagjának, akik az utcában egyéb helyeken posztolnak, és konkrétan a mi füvünkről "piacozik". ( Na jó nem a mi füvünk, de a mi házunk előtt van, és mi nyírjuk, akkor kicsit a miénk is. )  Az imént épp valami csillárra alkudozott valami hasonló jóarcúval.
Szemben pedig a pár hete meghalt egy öreg bácsi, és szerintem annak a lakásából is kihajigáltak mindent. De mindent. Faliképtől a vizespohárig, mindent. Szóval igazi aranybánya. Itt turkálnak benne már dél óta.
Nesze neked világjárvány! Ekkor bezzeg nem kell kézfertőtlenítés... meg másfél méter...

Persze tudom, hogy ez egy szükséges rossz, mert maga a lomtalanítás kell. Csak mondjuk el tudnám képzelni, hogy abban a 2-3 utcában, ahol egy napon ez van, ott mondjuk odaállna a sarkokra egy rendőrautó, aztán kergetnék el ezt a putribandát... ehelyett itt mocskolnak és ordibálnak az ablak alatt, a kapun nem merünk kimenni, és még éjszaka is itt fog menni a dzsembori...
Na de holnap kora reggelre már föl szokták számolni a zsibvásárt, csak addig kell jóarcot vágni hozzá...

Mindennapi hőbörgéseimet hallottátok :-)
( Biztos agyamra ment már a meleg... itt mifelénk nem esik ám eső... csak a szomszéd kerületig jut el. )

4.nap- Búcsúnap, tihanyi szabadstrand

Ritkán szoktunk úgy foglalni a Balatonra szállást, hogy vasárnap kelljen visszajönni. Hacsak tehetjük, akkor inkább hétfőig maradunk, vagy szombatig, csakhogy ne csússzunk bele valami gigadugóba. De most valahogy nem voltunk elég körültekintőek, a karanténos összezártság biztos elvitte az agyunkat, úgyhogy most vasárnapig voltunk.
Ezért sok mindent már nem terveztünk a napra, mert mindenképp időben szerettünk volna elindulni, ebéd után, még a nagy forgalom előtt.
De mivel strandidő volt, egy utolsó csobbanás nélkül nem akartak a fiúk hazajönni.
Úgyhogy átmentünk Tihanyba, hogy majd valamelyik szabadstrandon a vízbe dobjuk a skacokat, aztán tépünk ebédelni.
A népszerűbb Gödrösi strandnál rengetegen voltak. Nem volt kedvünk ott megállni, lehet, hogy nem is lett volna parkolóhely, így továbbmentünk. Nem ismerjük annyira a tihanyi szabadstandokat, tavaly a kikötő melletti fizetősben voltunk, az szuper volt, de mondta Máté, hogy a zenekartáborból a hátsó Somosi strandra jártak le. Úgyhogy gondoltuk megnézzük, ott mi újság, aztán ha nem bejövős, vagy ott is tömeg van, akkor visszajövünk a kikötőhöz, és reménykedünk, hogy találunk ott parkolóhelyet.

Végül megálltunk a somosi strandrál, bár nem volt egy nagy truváj, egy lebotonozott partrészről lépcsőről lehetett a vízbe csobbanni. Sehol árnyék, az egyetlen kis fácska alatt már minden centit lefoglaltak az időben érkezők. Jó pont viszont, hogy van öltözőfülke, az út mindkét oldalán van belőle, és talán vécé is, bár azt nem néztük. Egy zuhanyzóállvány volt az öltözőbodega mellett, csak ebből gondolom.
Nyilván ez a strand nem az egész napos strandolásra való, hanem tényleg csak arra, hogy megállunk és csobbanunk, lehűsítjük magunkat. Arra viszont tökéletes. El is képzeltem ott a betonon, a törülközőn ücsörögve, hogy egy hosszú bicajozás után pl. milyen jól eshet kicsit megpihenni és felfrissülni itt.


A kicsik nagyon élvezték a vizet. Labdáztak, meg Feri dobálta őket. Én csak a lépcsőről vizeztem be a lábamat, de nekem túl hideg volt a víz... inkább a parton aszalódtam Mátéval 😅 Milán meg teljesen odavolt, hogy ez volt életének a legjobb strandolása!!!! A nullkomfortos szabadstrandon a semmi közepén! kész röhej :-)

Kis időre búcsúztunk most a Balatontól. Legközelebb már Máté is teljes erőbedobással részt vesz majd a pihenésben :-)

3. Déli part- Boglári Gömbkilátó, Lellei strand

Mi mondhatni tősgyökeres északipartosok vagyunk, mégis mindig bennünk van a vágy, hogy a déli partba is belekóstoljunk. Voltunk már pár helyen természetesen, egyszer nyaraltunk is Balatonlellén, amikor Milán még csak 1 éves volt, később szoktunk át Füredre. Tavaly, mikor Milán Földváron táborozott, akkor is újra elhatároztuk, hogy majd felfedezzük a déli partot is.

Most arra gondoltunk, hogy ha a "mioldalunkon" nem annyira meleg még a víz, akkor kompozzunk át a másik oldalra, Máté tavaly úgyis kimaradt a kompozásból, és strandoljunk odaát. 

Aztán megint felelevenítődött az, hogy Milán a lellei strandon hagyta el a Nyuszikájának az egyik fülét. És hiába kerestem akkor széltében-hosszában a strandon, nem lett meg. Utána jó ideig félfülű volt a nyúl, mígnem egy ikeás nyuszi fél fülét kapta meg. 

Na erre rácuppantak, hogy menjünk megint oda, és hátha meglesz :-))) Na ja... 9 év után bizonyára esélyes még a dolog, de rábólintottunk. Meg homokos bemenőt akartak a fiúk, nem lépcsőset. 

A terv az volt, hogy átkompozunk, aztán Bogláron megnézzük a kilátót, mert amikor ott jártunk utoljára, 2011-ben, akkor még nem volt felújítva, és nem lehetett felmenni. 

A Bruce Willis-es kompra felcsillant a szemünk.

Balatonbogláron rögtön a kilátó felé mentünk. Legutóbb nem volt még enynire kiépítve, nem volt büfé, fotópont, szép lépcső. Most van.

És van belépő is.

És bár a kiírás szerint max 10 fő lehet fenn egyszerre a kilátón, és mikor Feri kérdezte a jegyárus lányt, hogy honnan tudjuk, hogy felmehetünk-e vagy sem, akkor a lány azt mondta menjünk nyugodtan, mert ő számolja, és szól. Na vagy nem tudott számolni, vagy elment közben pisilni, mert fönn legalább 20-an voltunk, és még az utánunk következőeket is felengedte. Szóval várnunk kellett, hogy korlátközelbe kerüljünk. Milán meg közben valamiért beparázott, nem volt komfortérzete a fémszerkezetes kilátón. 

De legalább a kilátás tényleg szép volt :-) 

A kilátó után sétáltunk még a parton. Nagyon klasszul megcsinálták a sétányt, és még minidg vannak valami munkálatok. Tényleg nagyon gyerekbarát hely. Muszáj lesz visszakeresnem a régi képeket, hogy lássam az ilyen volt-ilyen lett-eket. 

Kinéztem még otthon egy helyet, ahol menüt lehetett enni ( leves + főétel) elfogadható áron, úgyhogy azt vettük célba. Az étterem ( Falmingó étterem)  pont a sétánynak a túlfelén volt, mint ahol mi voltunk, út közben már majdnem meg is álltunk egy pizzériánál, de aztán csak mentünk tovább, hogy legalább nézzük meg, milyen a hely. 

Épp jókor érkeztünk, mert még volt egy nagy asztal szabadon, de míg ott voltunk, addig többeknek is nem jutott már hely. 

És nagyon finomat és nagyon sokat ettünk! 

Ebéd után átgurultunk Lellére, a Napfény strandra. Dugig volt. Ahhoz képest, hogy előző nap Révfülöpön szinte egy egész partszakaszunk volt, most úgy kellett keresni egy talpalattnyi helyet, ahová le tudunk pakolni, és még egy kis árnyék is jut. Kicsit morcos is voltam emiatt, mert pont a zsúfoltság az egyik ok, ami a füredi strandról már elüldöz bennünket. borsózik a hátam attól, hogy egymás nyakába lihegünk a parton, és ez nem a koronavírus miatt van, egyébként is utálom az embereket magam körül. 

De a fiúk, már aki megtehette, gyorsan berongyoltak a vízbe. A vízben nem volt ennyire drámai a helyzet, mivel jó sokáig be lehet menni mélyülés nélkül, így az a sok ember nagyobb vízfelületen tudott eloszlani. 

Ferivel még a bólyáig os bementek, és azt mondták, ott is csak derékig ért a víz :-) Én mondjuk azt sem láttam, hogy hol van a bólya...

Aztán én is bementem kicsit, de nekem még itt sem ütötte meg a vízhőmérséklet azt a szintet, amibe jó szívvel bele tudnék merülni, szóval itt is csak combig mentem, csak itt messzebb :-) 

Leszámítva, hogy beleütköztem labdázás közben egy döglött halba, és utána már nem tudtam önfeledten pancsolni, egész jó volt. 

A fiúk hatalmas várat is építettek a aprton. Ebbe Máté is beszállt. 

Majd a fejükbe vették, hogy menjenek csúszdázni... én azt gondoltam, Feri majd megvétózza, hogy elkerüljünk egy Mátékirohanást ( jogosan), de nem, ő rábólintott, és befizette őket. Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy Máté csendben tudomásul vette, és nem ágált, hogy persze pont akkor, amikor ő nem csúszhat, meg egyebek, és bár minden vacért úgy tud óbégatni, hogy kinyílik a bicska a kezemben, most szó nélkül tűrte, hogy a kicsik csúszdázhatnak. Ráadásul ő mondta, hogy menjünk mi is oda, és nézzük őket. 

Betyárok

Hazafelé nem kompoztunk, hanem autóztunk. 

Ui: Közben megkerestem a régi bejegyzésemet Balatonlelléről , ITT van, csak sajnos a picasa megszűnésével a linkelt képeket nem látni m ár :-( 

2. Révfülöp - forgatás, templomrom, strand

Mióta szünet van, és nincs a fiúknak fix délelőtti programjuk, és Máté a keze miatt egyébként is pihenésre van ítélve, rászokott a Balatoni Nyár című magazinműsorra.
Én is szoktam időnként nézni nyaranta, vettem is már innen ötletet, hogy mit kéne csinálni/megnézni, ha majd ott leszünk megint a Balcsiparton.
És most Máténak az volt a kívánsága, hogy nézzük meg a műsor forgatását Révfülöpön. Így hát nem volt mit tenni, pénteken Révfülöpre indultunk, és ott töltöttük  a napot.
A forgatás a kikötőben történik, úgyhogy itt parkoltunk és odasétáltunk. A fiúk rögtön elégedetlenkedtek, hogy nem az a csaj van, akit ők szeretnek... Ők ezt a Krisztát szeretik, aki ezen a héten volt. Kicsit néztük a távolból a kameramozgásokat, az ideoda rohangáló sminkeseket, az bejelentkezés előkészületeit, majd jött az adás. A fiúk közelebb is gurultak, úgyhogy egy rövid ideig fel is tűntek az élő adásban. (a terepbiciklis résznél, nagyjából féltávon.) (a médiaklikken visszanéztük.)

Aztán sétáltunk még egy kicsit, majd strand volt betervezve.
Semmiképp nem akartunk hosszú-hosszú órákat a strandon tölteni, egyrészt mert mi felnőttek nem bírjuk az egész napos strandolást, meg Mátéval is kiszúrás lett volna.
Találtam a falu határában egy templomromot, az Ecséri templomromot, és elsétáltunk oda először.
Sajnos a falu fölötti kilátó a télen leégett, pedig milyen klassz lett volna most oda felmenni, és körülnézni. :-(

Persze a fiúk nyafogtak egy sort, hogy mikor érünk már oda, de nem tudom, volt-e 2 km a távolság...  pláne, hogy hiába mondtuk nekik, hogy ne vegyék ki a rollert a kocsiból, csak kivették, és persze a templom felé haladva a végefelé már nem tudták használni, mert kavicsos földút vezetett oda.
Szóval viszonylg hamar megtaláltuk a romot. Körbejártuk, körbenéztük, és már indultunk is vissza.

Aztán hogy, hogynem, a héten valamelyik nap ( kedden vagy szerdán ?) pont benne volt a Balatoni nyárban ez a templom :-) Máté kiabált ki a konyhába, hogy jöjjek gyorsan, mert itt voltunk! És tényleg.

A templom után már tényleg csak a strandolás maradt. Először úgy volt, hogy a Császtai strandra jövünk, de mivel a túlsó végen parkoltunk, nem volt már kedvünk visszamenni, így az autóhoz  közelebbi Szigeti strandra mentünk be. Ez egy viszonylag pici strand, és nem is volt rajtunk kívül szinte senki, amikor megérkeztünk, de jónak tűnt, mert volt a vízben vízilabdakapu meg kosárháló, meg beljebb napozóterasz is, csak épp homokos bemenő nem volt, amit a fiúk kicsit hiányoltak.

Gyorsan megebédeltünk, aztán a fiúk kipróbálták a vizet. Mondtam nekik, hogy melegítsék be, és akkor majd én is bemegyek. :-)
Később jött egy nagyobb társaság, meg amikor mi már elfelé jöttünk, akkor jöttek valami táborozók, de egyébként nem volt nagy nyüzsgés, nekem emiatt nagyon tetszett.
A víz is jó volt végül. Igaz, csak combig mentem be, de így is elég volt, és nem volt annyira mélyülős. MArcinak is simán leért a lába tök sokáig.

Hogy teljes legyen a nap, én úgy terveztem, hogy majd valahonnan hazafutok. Révfülöpről nem mertem bevállalni, mert az csaknem 30 km lett volna, így amikor Akalin megálltunk a boltnál, akkor onnan kezdtem el futva hazaindulni.
Mondhatom, hogy nem ez volt életem futása, pláne, hogy már a 2-dik km-nél egy brutál emelkedővel ltaláltam magam szembe, és volt még 2 ilyen " levisz az út a partra, majd felhoz" kerülő, meg meleg is volt, árnyék sem volt, meg na... de azért csak mentem rendületlenül előre, és falunként szusszantam egy kicsit.

Aszőfőnél muszáj volt elmennem a vasútállomás vécéjébe, ( tiszta és rendes, a vasutas bácsitól kell kulcsot kérni, ha erre futnátok ti is) és innen már úgy gondoltam, hogy már nyeregben vagyok, pikkpakk ott vagyok Tihanynál, onnan meg már csukott szemmel is... :-) És valóban így lett, hogy mire elértem Tihanyt, addigra sikerült helyreráznom magam, igaz ott egy darabon kellemes árnyékos a bicikliút, Füreden meg már szinte átsuhantam.
Végül 18 km -t szaladtam a faházig. És Milán még le akart menni este a partra, úgyhogy egy esti sétával zártuk a napot.

Balatoni pihenés- Füred

Avagy 4 nap-4 strand 

Ez lett végül a jeligéje a mögöttünk lévő hosszú hétvégének. 

1. nap Kisfaludy 

És ez a sokadik verziója volt ennek a hétnek, de ebben az évben nem ez az első dolog, ami újratervezésre szorult. 

Először is, még tél végén, tavasz elején úgy terveztük, hogy idén visszamegyünk Bibionéba, hogy Marci is maradéktalanul élvezhesse. Akkor még úgy terveztük, hogy ezt a június utolsó hetét töltenénk ott. Aztán erről lemondtunk a vírushelyzet miatt/alatt, és helyette akkor beiktattunk június elején egy pár nap Balatont. 

Aztán rájöttünk pár közös biciklizés alkalmával, hogy most, hogy már Marci is értékelhető méretű biciklin nyomul, így már tudunk rendes tempóban, említésreméltó távokat is megtenni, és kitaláltuk, hogy akkor ebben a pár napban majd bérelünk biciklit, és majd így új távlatok fognak megnyílni előttünk a balatoni nyaralást illetően. Teljesen belelkesültünk. 

Aztán Máté eltörte a kezét. Grrr.... (emiatt még most is dühösek vagyunk.) És így a biciklizős terveinket egyelőre félreraktuk, de a Balatonról nem mondtunk le. 

Persze nem Máté lett volna, ha nem fut néhány duzzogókört, hogy ő nem fürödhet, ő nem focizhat, ő nem csinálhat semmit, de túllendültünk ezen. Könnyebbség volt, hogy ő a héten már kapott körgipszet, amit stabilabbnak gondolok a félgipsznél, meg neki nincs is vállig a gipsze, mint Marcinak volt. Mivel most csak 4 napra jöttünk, és júliusban jövünk majd még hosszabb időre, ezért nem futottunk most plusz köröket, hogy szerezzünk az ő kezére is gipszvédőt. Meg amikor még elindultunk, úgy gondoltuk, hogy egyébként sem lesz akkora nagy strandidő... végül az lett, de ez más tészta. 

Csütörtökön már lent is voltunk Füreden, és bár akkor még nem volt az a nagy meleg, de a fiúk mindenképpen csobbanni akartak egyet, de ezzel az egy csobbanással ki akartuk várni az ingyen bemenős időt, mert amilyen strandbelépő árak vannak Füreden, igazán pénzkidobás lett volna 5 embert befizetni úgy, hogy abból 1 nem is mehet vízbe, 2 nem akar vízbe menni, és a maradék 2 pedig 15 perc után megfagyva jön ki. 

Szóval előtte még jártunk egy kört a sétányon, és hüledeztünk, hogy csak elkészült egy újabb betonrengeteg a part mellett, és húzzák fel a következőket fenn a domboldalon. Nagyon elszomorító ezt látni...

A sétány és a kikötő, no meg  a víz az mondjuk még mindig szép :-) 

Helló, Tagore sétány! 

Marci a kutyával is akart egy fotót. :-)

Rengeteg kiskacsa és kishattyú van most, irtó cukik voltak.

Természetesen ettünk egy lángost :-) Mint minden Balatonra látogató, az internet szerint. 

Az egyik újonnan épült luxusblokk aljában már tavaly is volt egy gyerekautó kölcsönző. Marci pedig mindig is odavolt az ilyen gyerekautókért, sokáig nyaggatott is minket, hogy vegyünk neki olyat, de igazán nem lett volna praktikus, mert se a kertben, se a járdán nem tudta volna használni rendesen. 

Úgyhogy most Feri beadta a derekát, és befizette őket egy körre. Marci egy kisebb autót kapott, Milán pedig be tudott ülni Mátéval egy nagyobb pirosba. Még autórádió is volt a kocsikban, nagyon pöpec volt. 

Jajjj, Marci olyan kis cuki volt :-) 

Autóvezetés után pedig beugrottunk a szokásos strandunkra, a Kisfaludyra, mert hatalmas pingvinbabu-verseny volt a előjegyezve a versenynaptárban :-)
Tényleg nem értem, hogy tudtak belemenni... szerintem jéghideg volt a víz.