Főzöm az ebédet, és Marci ott téblábol már egy ideje a lábam alatt, de nem mondja, hogy mit szeretne. Egyszer csak eszébe jutott, és nekem szegezi a kérdést:
- Anya, kaphatok málnacukrot?
- Micsodát?
- Málnacukrot.
- Nem tudom az micsoda. - mondom neki, közben erősen gondolkodom, mire is gondolhat.
- Tudooood, olyat, ami ott van fönn!- mutat a konyhaszekrényre.- A futócukrod!
- Jaaaa, a szőlőcukromra gondolsz!!!!
- Igen, arra.
Gyümölcs-gyümölcs, hát nem tökmindegy?
2018. március 30., péntek
2018. március 29., csütörtök
Fogügyek
Úgy érzem kezd kicsúszni a blog a kezeim közül... pedig biztos lenne mit írnom, hiszen mindig történik valami, a gyerekekkel meg pláne..., de mostanában azt érzem, hogy csak rohanok egyik helyről a másikra, mindig van valami, és amikor végre van itthon egy kis szusszanásnyi időm, és megmelegedhetne a fenekem alatt szék, akkor meg mindig van más. Na de majd változik ez is, mint minden.
Mi is történt az utóbbi napokban?
Mostanában feldúsultak a fogas események.
Az iskolai fogászaton Milánnak két betömendő fogat is találtak. Egy nagyobbat, meg egy kisebbet. Csak aztán jött ez a hetekig tartó köhögős betegség, ami miatt nem tudtunk menni, és csak március közepére lett időpontunk. Betömték neki az egyiket. A nagyobbat. Szegénykém oroszlánkönnyekkel pityergett, és utána még napokig mondogatta, hogy fáj. Nem tudom, hogy normális-e, hogy egy betömött tejfog fájjon, de végül adtam neki nurofent, mert már este is sírdogált, hogy fáj a foga. A másikkal tegnap kellett volna menni, de azt végül lemondtam, mert egyrészt nem fért volna bele az időnkbe, ( bár ezt már akkor is tudtam, amikor megbeszéltünk a szerda fél5-t, és mondtam is, hogy nem lesz jó, de az asszinsztens erősködött, hogy írjuk be, és bármikor jöhet, amikor odaérünk, mert hogy ez csak egy pár perces munka. ) Másrészt meg nem akartam, hogy megint nyafogás legyen, és akkor megint az egész szünetet végigpityergi, hogy fáj a foga.
Közben viszont kiesett két tejfoga is, egy alulról, egy fölülről, és egymáshoz képest kicsit átlósan, úgyhogy most nagyon viccesen néz ki, úgy mint aki verekedett.
Tegnap végre Mátéval is eljutottunk a fogszabályzós doktorbácsihoz. Voltunk már nála régen, de akkor még azt mondta, hogy várjuk meg, hogy a két szomszéd fog is teljesen kinőjön, és akkor jöjjünk vissza. Ez a doktorbácsi maga a csoda! Annyira kedves, annyira barátságos! Tényleg öröm hozzá menni!
Két lehetőség van, vagy most bevállalja Máté a kivehető szabályzót, de annak akkor van értelme, ha napi kb. 15-16 órát a szájában van, tehát nem elég az éjszaka. Viszont ha a szájában van, akkor mindig ki kell venni, evéskor, beszédkor, ( bár idővel megszokják, és tudnak vele valamennyire beszélni), szóval eléggé macerás, meg sportolni sem lehet vele, szóval nagy kihívás, de utána kb. fél év múlva amikor kaphat ragasztott szabályzót, akkor annak már sokkal könnyebb dolga lesz, és nem kell annyi ideig hordani. Máté nagyon lelkes, és akarja ezt a cuccot. Nem is értem, hogy mitől ilyen lelkes egyébként, de örülünk neki. Mondjuk az osztályban már több gyereknek is van/volt, fiúknak és lányoknak is, szóval nem a ciki-kategória, hanem inkább menőség.
Kaptunk beutalót fogröntgenre, aztán leveszik a mintát, és ha kicsengetjük a szabályzó árát, akkor már ott is fog virítani a szájában egy szép kék kütyü. :-)
Nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ettől majd kicsit csendesebb lesz majd, mert újabban megint inkább csak a hangja nagy, semmint a szorgalma.
Marcinak eddig két foga esett ki, már ki is nőtt a helyén a két kis recéstetejű, és mozgófélben van még kettő. Eszméletlen.
Mi is történt az utóbbi napokban?
Mostanában feldúsultak a fogas események.
Az iskolai fogászaton Milánnak két betömendő fogat is találtak. Egy nagyobbat, meg egy kisebbet. Csak aztán jött ez a hetekig tartó köhögős betegség, ami miatt nem tudtunk menni, és csak március közepére lett időpontunk. Betömték neki az egyiket. A nagyobbat. Szegénykém oroszlánkönnyekkel pityergett, és utána még napokig mondogatta, hogy fáj. Nem tudom, hogy normális-e, hogy egy betömött tejfog fájjon, de végül adtam neki nurofent, mert már este is sírdogált, hogy fáj a foga. A másikkal tegnap kellett volna menni, de azt végül lemondtam, mert egyrészt nem fért volna bele az időnkbe, ( bár ezt már akkor is tudtam, amikor megbeszéltünk a szerda fél5-t, és mondtam is, hogy nem lesz jó, de az asszinsztens erősködött, hogy írjuk be, és bármikor jöhet, amikor odaérünk, mert hogy ez csak egy pár perces munka. ) Másrészt meg nem akartam, hogy megint nyafogás legyen, és akkor megint az egész szünetet végigpityergi, hogy fáj a foga.
Közben viszont kiesett két tejfoga is, egy alulról, egy fölülről, és egymáshoz képest kicsit átlósan, úgyhogy most nagyon viccesen néz ki, úgy mint aki verekedett.
Tegnap végre Mátéval is eljutottunk a fogszabályzós doktorbácsihoz. Voltunk már nála régen, de akkor még azt mondta, hogy várjuk meg, hogy a két szomszéd fog is teljesen kinőjön, és akkor jöjjünk vissza. Ez a doktorbácsi maga a csoda! Annyira kedves, annyira barátságos! Tényleg öröm hozzá menni!
Két lehetőség van, vagy most bevállalja Máté a kivehető szabályzót, de annak akkor van értelme, ha napi kb. 15-16 órát a szájában van, tehát nem elég az éjszaka. Viszont ha a szájában van, akkor mindig ki kell venni, evéskor, beszédkor, ( bár idővel megszokják, és tudnak vele valamennyire beszélni), szóval eléggé macerás, meg sportolni sem lehet vele, szóval nagy kihívás, de utána kb. fél év múlva amikor kaphat ragasztott szabályzót, akkor annak már sokkal könnyebb dolga lesz, és nem kell annyi ideig hordani. Máté nagyon lelkes, és akarja ezt a cuccot. Nem is értem, hogy mitől ilyen lelkes egyébként, de örülünk neki. Mondjuk az osztályban már több gyereknek is van/volt, fiúknak és lányoknak is, szóval nem a ciki-kategória, hanem inkább menőség.
Kaptunk beutalót fogröntgenre, aztán leveszik a mintát, és ha kicsengetjük a szabályzó árát, akkor már ott is fog virítani a szájában egy szép kék kütyü. :-)
Nagy reményeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ettől majd kicsit csendesebb lesz majd, mert újabban megint inkább csak a hangja nagy, semmint a szorgalma.
Marcinak eddig két foga esett ki, már ki is nőtt a helyén a két kis recéstetejű, és mozgófélben van még kettő. Eszméletlen.
2018. március 20., kedd
Volt egyszer egy március 15.
Ott hagytam abba, hogy...magam sem tudom, hol...
Ott, hogy belengettem, hogy Marciék benne lesznek a tévében. És azóta már benne is voltak.
Itt ni: https://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2018-03-12-i-adas/ azt hiszem 39:44-től, a zöld bolygó műsorszám alatt. Egy párszor Marcika is feltűnik benne, egyszer egész közeli is van róla, a szemfülesek biztos észreveszik.
Szerdán volt a március 15-i ünnepség az iskolában, ahol Mátéék osztálya csinálta a műsort, de egy kis összekötő részben, amikor a fiúk huszárcsákót vettek, a lányok meg pártát, akkor Milán meg egy osztálytársa is szavalt egy-egy kis rövid verset, úgyhogy duplán is érintett voltam. Az ünnepség elvileg zártkörű, de félig segítőnek álcázva magam, félig fotósnak, mégis ott lehettem. Bár ha az szmk-s anyuka nem kér meg arra, hogy segítsek neki az átöltöztetésekben, és csak úgy odamegyek, szerintem akkor sem küldtek volna haza. Petőfi anyját csak nem küldik már haza??? Hát nem :-)
A műsor nagyon szuper volt, mint mindig, amikor a 4.b-sek kiállnak a közönség elé, akkor az a műsor oda van rakva, meg van csinálva, amolyan Angéla nénis maximalizmussal. egyszer az alsósok előtt adták elő, egyszer pedig a felsősök előtt, amitől kicsit tartottak, mert hát mégiscsak felsőőőősök!!! Fel is készítette őket A. néni, hogy bármi is történjen, ha beletrollkodnak, vagy nem figyelnek, vagy nevetnek, akármi, ne foglalkozzanak vele, tegyék a dolgukat, ahogy szokták. De végül nem volt semmi, a felsősöknek is nagyon tetszett, elcsíptem a lépcsőn fölfelé, ahogy mondták mély dörmögő hangon, hogy " tök jó volt ez a műsor, Petőfi meg tisztára olyan volt, mint Petőfi! Nagyon durva!" Persze agyon lettek dícsérve, jött a terembe az igazgatónéni, a helyettes, ilyen tanár, olyan tanár, és mind csak gratuláltak, a gyerekek meg joggal, csak lubickoltak az örömünnepben.
Mi meg csak ott álltunk hátul az ünnepség alatt hárman anyukák, és a végére csak úgy törölgettük a könnycseppeket, mert hát olyan szépek ezek a gyerekek így együtt, és annyira a végét járjuk már ennek az utolsó közös tanévnek, lesznek még itt nagy közös sírások, attól tartok, tanári-szülői meg diák oldalról is.
A hosszú hétvégén nem kaptunk tavaszi időjárást, sőt.. így az idén nem volt Táncsics börtöne, meg nagy séta, zuhogó esőben nem volt ehhez kedvünk. Meg fáradtak is voltunk. Meg épphogy kigyógyultunk a több hetes köhögésből. Meg, meg, meg...
Ott, hogy belengettem, hogy Marciék benne lesznek a tévében. És azóta már benne is voltak.
Itt ni: https://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2018-03-12-i-adas/ azt hiszem 39:44-től, a zöld bolygó műsorszám alatt. Egy párszor Marcika is feltűnik benne, egyszer egész közeli is van róla, a szemfülesek biztos észreveszik.
Szerdán volt a március 15-i ünnepség az iskolában, ahol Mátéék osztálya csinálta a műsort, de egy kis összekötő részben, amikor a fiúk huszárcsákót vettek, a lányok meg pártát, akkor Milán meg egy osztálytársa is szavalt egy-egy kis rövid verset, úgyhogy duplán is érintett voltam. Az ünnepség elvileg zártkörű, de félig segítőnek álcázva magam, félig fotósnak, mégis ott lehettem. Bár ha az szmk-s anyuka nem kér meg arra, hogy segítsek neki az átöltöztetésekben, és csak úgy odamegyek, szerintem akkor sem küldtek volna haza. Petőfi anyját csak nem küldik már haza??? Hát nem :-)
A műsor nagyon szuper volt, mint mindig, amikor a 4.b-sek kiállnak a közönség elé, akkor az a műsor oda van rakva, meg van csinálva, amolyan Angéla nénis maximalizmussal. egyszer az alsósok előtt adták elő, egyszer pedig a felsősök előtt, amitől kicsit tartottak, mert hát mégiscsak felsőőőősök!!! Fel is készítette őket A. néni, hogy bármi is történjen, ha beletrollkodnak, vagy nem figyelnek, vagy nevetnek, akármi, ne foglalkozzanak vele, tegyék a dolgukat, ahogy szokták. De végül nem volt semmi, a felsősöknek is nagyon tetszett, elcsíptem a lépcsőn fölfelé, ahogy mondták mély dörmögő hangon, hogy " tök jó volt ez a műsor, Petőfi meg tisztára olyan volt, mint Petőfi! Nagyon durva!" Persze agyon lettek dícsérve, jött a terembe az igazgatónéni, a helyettes, ilyen tanár, olyan tanár, és mind csak gratuláltak, a gyerekek meg joggal, csak lubickoltak az örömünnepben.
Mi meg csak ott álltunk hátul az ünnepség alatt hárman anyukák, és a végére csak úgy törölgettük a könnycseppeket, mert hát olyan szépek ezek a gyerekek így együtt, és annyira a végét járjuk már ennek az utolsó közös tanévnek, lesznek még itt nagy közös sírások, attól tartok, tanári-szülői meg diák oldalról is.
A hosszú hétvégén nem kaptunk tavaszi időjárást, sőt.. így az idén nem volt Táncsics börtöne, meg nagy séta, zuhogó esőben nem volt ehhez kedvünk. Meg fáradtak is voltunk. Meg épphogy kigyógyultunk a több hetes köhögésből. Meg, meg, meg...
2018. március 6., kedd
Marciék a tévében
Ma délelőtt Marciéknál forgatott a Duna tévé Család barát műsorának csapata. Ott dolgozik egy anyuka, az ő révén kerültek oda.
Semmit nem tudunk, hogy mi történt, csak annyit, hogy március 12-én, hétfőn, délelőtt 11-kor lesznek benne a műsorban, a Zöld bolygó című blokk alatt. Úgyhogy kíváncsian várjuk a jövő hétfőt :-) Aki teheti nézze meg!
Semmit nem tudunk, hogy mi történt, csak annyit, hogy március 12-én, hétfőn, délelőtt 11-kor lesznek benne a műsorban, a Zöld bolygó című blokk alatt. Úgyhogy kíváncsian várjuk a jövő hétfőt :-) Aki teheti nézze meg!
Marciék kiállításon
Múlt pénteken, a legvacakabb, hóeséses, latyakos, csúszós utas napon voltak Marciék Vácon, egy "Testünk a csoda" című interaktív kiállításon. Egy Manó csoportos anyuka szervezte a bulit, teljesen ingyen, busszal mindennel együtt, nekünk csak annyi volt a dolgunk, hogy elengedjük a gyerekeket. Aztán meg annyi, hogy meggyógyuljanak a kirándulás napjára.
Előzőleg az oviban sokat beszélgettek a testről. Vittek be könyveket, meg lerajzolták magukat, meg ilyesmi.
Délután mentek, ebéd után, és 5 körül értek haza. Marci persze nem sokat mesélt, csak hogy volt robotkar, meg célbadobás, meg még pár dolgot, de tetszett neki. Az óvónénik szerint nagyon szuper volt a kiállítás, és nagyon élvezték a gyerekek, tényleg interaktív volt, tényleg látványos, és érdekes.
Még szerencse, hogy készült pár fotó, amiből össze lehetett itthon rakni, hogy milyen jellegű is volt az egész, és a képek alapján is az jött le, hogy szuper kalandos délutánjuk volt a Borókásoknak. :-)
Néhány kép, amin Marci is rajta van. Facebookról töltöttem le, szóval olyanok, amilyenek, és jól össze is keveredtek, de a hangulat az átjön szerintem.
Marci és az izomerő:-)
A szív működése:
MArci még mindig izmozik :-)
Teljesen lenyűgözte őket :-)
Előzőleg az oviban sokat beszélgettek a testről. Vittek be könyveket, meg lerajzolták magukat, meg ilyesmi.
Délután mentek, ebéd után, és 5 körül értek haza. Marci persze nem sokat mesélt, csak hogy volt robotkar, meg célbadobás, meg még pár dolgot, de tetszett neki. Az óvónénik szerint nagyon szuper volt a kiállítás, és nagyon élvezték a gyerekek, tényleg interaktív volt, tényleg látványos, és érdekes.
Még szerencse, hogy készült pár fotó, amiből össze lehetett itthon rakni, hogy milyen jellegű is volt az egész, és a képek alapján is az jött le, hogy szuper kalandos délutánjuk volt a Borókásoknak. :-)
Néhány kép, amin Marci is rajta van. Facebookról töltöttem le, szóval olyanok, amilyenek, és jól össze is keveredtek, de a hangulat az átjön szerintem.
Marci és az izomerő:-)
A szív működése:
MArci még mindig izmozik :-)
Teljesen lenyűgözte őket :-)
2018. március 5., hétfő
Havas hétvége
Nem mondom, hogy nem szeretem nézni a szép tiszta fehér havat, a hóesést, a nagy pelyhekben hulló havat. Szívesen nézem az egyre fehéredő háztetőket is, vagy az autóból a havas hegyeket. De nekem az idén télen már nem igazán fűlött a fogam az elmúlt héthez. Nem szeretem a metsző hideget, és a márciusi hóesésben sem a klassz lehetőséget látom már, hogy hűdejó lehet menni szánkózni, hanem inkább teher már ez ilyenkor. És ha még azt is figyelembe veszem, hogy ilyenkorra a fiúk téli bakancsa már minden, csak nem vízálló, mert november óta már eléggé megkopott a fényük, és a sínadrágjuk sem olyan fess már, és akad rajta némi szakadás-varrás-újabb szakadás, hát kell a fenének ez a tavaszi hó.
De mivel alapvetően igyekszünk meglátni a felhők fölött a napot, és meglátni a jót, és az időjáráson meg végképp nem tudunk változtatni, így amikor Szentesre indultunk szombat reggel a szánkót is bevágtuk a csomitartóba.
És ha már velünk volt a szánkó, és a gyerekek rá is voltak izgulva nagyon a szánkózásra, így a szombat délután is, és a vasárnap délután is a szentesi Tisza parton talált minket.
A gyerekek először nézegettek ki a fejükből, hogy ez meg mi???? A visegrádi hegy, ahová szoktunk járni az ennél sokkal nagyobb!!! Na persze, de az nem is az Alföldön van :-)
Aztán végül nem is volt olyan rossz a csúszás, mert jóóóó meredek volt a gát, és jóóó csúszós. Kicsit fagyos is. Szóval végül nagyon élvezték. Leszámítva amikor összevesztek, hogy ki csúszik legközelebb és kivel, és hányszor, meg úgy egyáltalán... illetve lehet, hogy ők azt is élvezték, de én kevésbé.
Havas Tisza
Azt mondják, most már jön a tavasz. Nem is bánjuk már. Pláne, hogy most megint mindenki köhög, ki jobban, ki kevésbé, Marci már kijött belőle, Máté már kijövőben, Milán szerintem bemenőben, én olyan is-is állapotban vagyok. Szóval várlak tavasz, várlak napsütés, gyere hamar!
De mivel alapvetően igyekszünk meglátni a felhők fölött a napot, és meglátni a jót, és az időjáráson meg végképp nem tudunk változtatni, így amikor Szentesre indultunk szombat reggel a szánkót is bevágtuk a csomitartóba.
És ha már velünk volt a szánkó, és a gyerekek rá is voltak izgulva nagyon a szánkózásra, így a szombat délután is, és a vasárnap délután is a szentesi Tisza parton talált minket.
A gyerekek először nézegettek ki a fejükből, hogy ez meg mi???? A visegrádi hegy, ahová szoktunk járni az ennél sokkal nagyobb!!! Na persze, de az nem is az Alföldön van :-)
Aztán végül nem is volt olyan rossz a csúszás, mert jóóóó meredek volt a gát, és jóóó csúszós. Kicsit fagyos is. Szóval végül nagyon élvezték. Leszámítva amikor összevesztek, hogy ki csúszik legközelebb és kivel, és hányszor, meg úgy egyáltalán... illetve lehet, hogy ők azt is élvezték, de én kevésbé.
Havas Tisza
Azt mondják, most már jön a tavasz. Nem is bánjuk már. Pláne, hogy most megint mindenki köhög, ki jobban, ki kevésbé, Marci már kijött belőle, Máté már kijövőben, Milán szerintem bemenőben, én olyan is-is állapotban vagyok. Szóval várlak tavasz, várlak napsütés, gyere hamar!
2018. február 27., kedd
Egy délelőtt Marcival
Marci elkezdett köhögni, így ma itthon maradt, hogy kicsit összeszedje magát. Pénteken elvileg kirándulni mennek Vácra, addigra jó lenne valamelyest kijönni a kórból.
Marcival lenni sosem unalmas, mindig szórakoztató. Pláne ha egyedül van. Ilyenkor nekem is több erőm és lehetőségem van rá figyelni, "venni" a jelzéseit, és újra és újra rájönni, hogy ez a Marci olyan vicces.
Már reggel azzal indít, hogy behízelgi magát:
- Anya, azért szeretlek annyira, mert te csinálod a világon a legjobb pirítóst!
Aztán egész délelőtt csak sziporkázik.
- Vajon mit csinálhatnak az ovistársaim az oviban, nélkülem???
- Ha már nem vittél oviba, akkor legalább a játszótérre vigyél el!
-Ilyen hidegben és biztos nem megyek veled játszótérre!
- Jó, akkor elmegyek Barcelonába!- és bevonul a hálóba.
- Megjöttem Barcelonából! Most kimegyek elsöpröm a havat!
Boltban, jó hangosan:
- Most már tuti, hogy éhen fogok halni, mert nem veszed meg nekem azt a hosszú kolbászt! Tényleg azt akarod, hogy éhen haljak????
- Kint vannak már az ovisok az udvaron?-
- Nem, még nincsenek.
- Mikor lesznek kint?
- Még legalább egy fél óra múlva.
- Akkor várjuk meg őket itt a kerítés tövében, és ha kijönnek, nagyon meg fognak lepődni!
- Nem értem, hogy Ica néni miért pont jógát tart... ha birkózást tartana, arra én is felíratkoznék!
- Ez olyan szívás, hogy pont akkor nem viszel oviba, amikor esik a hó! Amikor meg mondom, hogy nem akarok menni, akkor persze viszel.
Marcival lenni sosem unalmas, mindig szórakoztató. Pláne ha egyedül van. Ilyenkor nekem is több erőm és lehetőségem van rá figyelni, "venni" a jelzéseit, és újra és újra rájönni, hogy ez a Marci olyan vicces.
Már reggel azzal indít, hogy behízelgi magát:
- Anya, azért szeretlek annyira, mert te csinálod a világon a legjobb pirítóst!
Aztán egész délelőtt csak sziporkázik.
- Vajon mit csinálhatnak az ovistársaim az oviban, nélkülem???
- Ha már nem vittél oviba, akkor legalább a játszótérre vigyél el!
-Ilyen hidegben és biztos nem megyek veled játszótérre!
- Jó, akkor elmegyek Barcelonába!- és bevonul a hálóba.
- Megjöttem Barcelonából! Most kimegyek elsöpröm a havat!
Boltban, jó hangosan:
- Most már tuti, hogy éhen fogok halni, mert nem veszed meg nekem azt a hosszú kolbászt! Tényleg azt akarod, hogy éhen haljak????
- Kint vannak már az ovisok az udvaron?-
- Nem, még nincsenek.
- Mikor lesznek kint?
- Még legalább egy fél óra múlva.
- Akkor várjuk meg őket itt a kerítés tövében, és ha kijönnek, nagyon meg fognak lepődni!
- Nem értem, hogy Ica néni miért pont jógát tart... ha birkózást tartana, arra én is felíratkoznék!
- Ez olyan szívás, hogy pont akkor nem viszel oviba, amikor esik a hó! Amikor meg mondom, hogy nem akarok menni, akkor persze viszel.
2018. február 23., péntek
Összevissza
Az elmúlt napokban...
- Marcinak kiesett még egy fogacskája. A második. Így már két kis cakkosszélű figyel neki alul, középen.
- Ez pont aznap történt, amikor a logopédus Éva néni elkapott az ovifolyosón, és közölte, hogy van üresedés, és akkor elkezdene foglalkozni Marcival, mert pont van még 2 kislány, akiknek ugyanaz a gondjuk, mint neki. Persze mondtam, hogy jó, de összeszorult a szívem, hogy hamarosan nem lesz már tutya, tuta, meddondoltam madamat, paccsolj már az emtettőre, és társai :-( Marciból is menthetetlenül nagyfiú lesz, bármennyire is ellenkezünk.
- Bár idén szó sem volt arról, hogy iskolába menne, nem is való még oda egyébként, az óvónénik minden gyerekkel megiratták a difert, a maradókkal is. Nyilván diferileg sem iskolaérett még, de az óvónénik nagyon elégedettek voltak, sőt egyes feladattípusokat remekül meg is oldott, pl a következtetőseket, ami meglepő egyébként, mert emlékszem Máténak pont ez a rész volt a leggyengébb annak idején, Milánhoz meg nem hasonlítom inkább. A vonalvezetése még nem elég stabil, de ezt leszámítva azokat a hurkokat is egész korrektül le tudta másolni. Igaz, a Tappancs újságban többnyire meg szoktuk oldani a feladatokat, amíg hegedűre várunk, és akkor is sokszor meglep.
- Az iskolai versmondó versenyen mindketten 2. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény! Örültünk neki. Milán nem annyira, fél délután duzzogott, hogy ő milyen béna, mert csak második lett, mire nagy nehezen kiderült, hogy igazából nem is a helyezéssel van gondja, hanem azzal, hogy a Hanga győzte le. Hanga egy osztálytárs kislány, tavaly holtversenyben voltak harmadikok, és Milán nagy riválisa osztályon belül. Bár csak nagyon halkan mondom, mindenféle elfogódottság nélkül, hogy Milán szerintem jobb, mint Hanga, de mivel Hanga is hozza a kmf szintet, így nehéz különbséget tenni.
- Nyílt órák voltak tegnap délelőtt a suliban. Milánnál egy matek órát ültem végig, Máténál egy irodalmat. Én, aki Angéla néni matekóráin edződtem, ( ami állítólag most is nagybrutál volt, csak én nem azon voltam, bölcsen :-) még akkor is, ha tudom, hogy nem Milán képességeihez kell mérni a többiekét, mert Máté sem volt annyira penge szorzótáblából másodikban, ( most sem éllovas szerintem) hanem inkább a középmezőnyt erősítette, szóval nagyon durva nekem ilyenkor szembesülnöm azzal, hogy Milán mennyivel előbb van a társainál. Tényleg nem akarom sztárolni, de a 6 fős asztaltársaság csoportfeladatát szinte önállóan Milán oldotta meg, a többiek csak ellavíroztak a farvizén, és felolvasták a Milán által lediktált összeadásokat-kivonásokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy Máténak sem ment könnyen, szóval nem a többiekben van feltétlenül a hiba, ők valószínűleg koruknak és képességeiknek megfelelő szinten vannak. De amikor villámkérdések voltak, ( plüssbékát dobált Orsinéni annak akinek épp válaszolni kell) és Milán kapta az első maradékos osztást, és egy másodpercen belül mondta a választ, akkor egy mögöttem ülő apuka csodálkozással a hangjában kérdezte a mellette ülőt, hogy "ki ez a kisfiú aki így keni-vágja az osztást?" " Ő a Milán." Hallom hátulról. És nem tudtam hirtelen, hogy húzzam-e ki magam, vagy inkább lapuljak meg.
Szerencsére a gyerekek nem fújnak ezért Milánra, sőt kicsit versengenek is a barátságáért, nekem legalábbis mindig úgy tűnt, amikor korizni mentem velük.
Mesélték, hogy az egyik kisfiút el kellett ültetni Milán mellől, mert mindig lesett Milánról. Vagy, Milán írta meg helyette a házit. Mondom nekik, hogy tudjátok ugye, hogy ez butaság, mert 1. házimásolásból nem fog megtanulni Zs. számolni, 2. mi van ha Milán rosszat ír, és akkor a rosszat fogja lemásolni. Erre Balázs, "ÁÁÁ, Milán sosem hibázik, vagy csak olyan ritkán, hogy az meg nem számít!" Na tessék.
- Mátéék nagyban belecsaptak irodalom órának a történelmi olvasmányokba. Nem vagyok biztos benne, hogy a 10 éves gyerekeknek pont a 17-18. századi magyar történelemmel kellene ismerkednie, de hát ez van. Hogy a közelebbhozás-e a célja, vagy egyszerűen csak szorgalmi feladat, de Angéla néni kiosztott néhány kiselőadás témát, amit párosával kell feldolgozniuk. Máté is vállalt egyet egy barátjával, Thököly Imréről kell majd egy pár perces ismertetőt tartaniuk. Had ne mondjam, hogy 2 délutánunk ment rá Huba anyukájával, mire emészthető formába öntöttük a kuruc-labanc-török-Habsburg viszályt. Az előadásra jövő héten kerül majd sor, mert közben Hubáék elmentek síelni.
- Milánnal voltunk a klinikán kontrollon. Csináltak megint röntgent, és megnézte a doktorbácsi is. A röntgenen látszik, hogy szépen elkezdett visszaépülni a porc, és a legutóbbi lapos combfej már elkezdett ívesedni. A műtéti vágás teljesen jó, azzal nincs semmi gond, viszont a belső combján az izom még mindig kicsit merev, azt nyújtani és tornáztatni kell még. Nagyjából ez volt a lényeg. Szóval haladunk a teljes gyógyulás felé, ha lassan is, de haladunk.
- A lakást kedden lebetonozták. Csilivili szép egybefüggő betonburkolat van most már minden helyiségben. Reggel 7-kor már a ház előtt toporgott a dolgozni vágyó munkástömeg. Mi még pizsamában szaladgáltunk a konyha és a fürdőszoba között, kicsit későbbre volt megbeszélve. Pikkpakk kipakoltak, hoztak egy kis keverőgépet, leborítottak egy nagy kupac homokot a bejáróra, és egy csővel már tolták is befelé a betont. Ketten lapátoltak, ketten simítottak, egy kint ügyelt, egy bent, vagy mit tudom én, de jó sokan voltak, és úgy dolgoztak, mint a gép. 11-kor már kész is voltak cakkumpakk, összepakoltak és elmentek. Ennyi. Hát így is lehet dolgozni.
Most várjuk, hogy száradjon a beton. Nyilván ez a hétvégi -10 fok nagy segítségünkre van/lesz. De a jövő hét még erre van szánva, utána viszont már itt a tavasz, és fel lehet pörögni. Állítólag! Na de az majd akkor lesz igaz és valóságos, amikor meglesz. Jönnek a villanyszerelő munkák, a kéményes, és lassan az ablakoknak is neki lehet majd állni.
Így vagyunk kb., folyton csak rohanunk, mindig van valami.
- Marcinak kiesett még egy fogacskája. A második. Így már két kis cakkosszélű figyel neki alul, középen.
- Ez pont aznap történt, amikor a logopédus Éva néni elkapott az ovifolyosón, és közölte, hogy van üresedés, és akkor elkezdene foglalkozni Marcival, mert pont van még 2 kislány, akiknek ugyanaz a gondjuk, mint neki. Persze mondtam, hogy jó, de összeszorult a szívem, hogy hamarosan nem lesz már tutya, tuta, meddondoltam madamat, paccsolj már az emtettőre, és társai :-( Marciból is menthetetlenül nagyfiú lesz, bármennyire is ellenkezünk.
- Bár idén szó sem volt arról, hogy iskolába menne, nem is való még oda egyébként, az óvónénik minden gyerekkel megiratták a difert, a maradókkal is. Nyilván diferileg sem iskolaérett még, de az óvónénik nagyon elégedettek voltak, sőt egyes feladattípusokat remekül meg is oldott, pl a következtetőseket, ami meglepő egyébként, mert emlékszem Máténak pont ez a rész volt a leggyengébb annak idején, Milánhoz meg nem hasonlítom inkább. A vonalvezetése még nem elég stabil, de ezt leszámítva azokat a hurkokat is egész korrektül le tudta másolni. Igaz, a Tappancs újságban többnyire meg szoktuk oldani a feladatokat, amíg hegedűre várunk, és akkor is sokszor meglep.
- Az iskolai versmondó versenyen mindketten 2. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény! Örültünk neki. Milán nem annyira, fél délután duzzogott, hogy ő milyen béna, mert csak második lett, mire nagy nehezen kiderült, hogy igazából nem is a helyezéssel van gondja, hanem azzal, hogy a Hanga győzte le. Hanga egy osztálytárs kislány, tavaly holtversenyben voltak harmadikok, és Milán nagy riválisa osztályon belül. Bár csak nagyon halkan mondom, mindenféle elfogódottság nélkül, hogy Milán szerintem jobb, mint Hanga, de mivel Hanga is hozza a kmf szintet, így nehéz különbséget tenni.
- Nyílt órák voltak tegnap délelőtt a suliban. Milánnál egy matek órát ültem végig, Máténál egy irodalmat. Én, aki Angéla néni matekóráin edződtem, ( ami állítólag most is nagybrutál volt, csak én nem azon voltam, bölcsen :-) még akkor is, ha tudom, hogy nem Milán képességeihez kell mérni a többiekét, mert Máté sem volt annyira penge szorzótáblából másodikban, ( most sem éllovas szerintem) hanem inkább a középmezőnyt erősítette, szóval nagyon durva nekem ilyenkor szembesülnöm azzal, hogy Milán mennyivel előbb van a társainál. Tényleg nem akarom sztárolni, de a 6 fős asztaltársaság csoportfeladatát szinte önállóan Milán oldotta meg, a többiek csak ellavíroztak a farvizén, és felolvasták a Milán által lediktált összeadásokat-kivonásokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy Máténak sem ment könnyen, szóval nem a többiekben van feltétlenül a hiba, ők valószínűleg koruknak és képességeiknek megfelelő szinten vannak. De amikor villámkérdések voltak, ( plüssbékát dobált Orsinéni annak akinek épp válaszolni kell) és Milán kapta az első maradékos osztást, és egy másodpercen belül mondta a választ, akkor egy mögöttem ülő apuka csodálkozással a hangjában kérdezte a mellette ülőt, hogy "ki ez a kisfiú aki így keni-vágja az osztást?" " Ő a Milán." Hallom hátulról. És nem tudtam hirtelen, hogy húzzam-e ki magam, vagy inkább lapuljak meg.
Szerencsére a gyerekek nem fújnak ezért Milánra, sőt kicsit versengenek is a barátságáért, nekem legalábbis mindig úgy tűnt, amikor korizni mentem velük.
Mesélték, hogy az egyik kisfiút el kellett ültetni Milán mellől, mert mindig lesett Milánról. Vagy, Milán írta meg helyette a házit. Mondom nekik, hogy tudjátok ugye, hogy ez butaság, mert 1. házimásolásból nem fog megtanulni Zs. számolni, 2. mi van ha Milán rosszat ír, és akkor a rosszat fogja lemásolni. Erre Balázs, "ÁÁÁ, Milán sosem hibázik, vagy csak olyan ritkán, hogy az meg nem számít!" Na tessék.
- Mátéék nagyban belecsaptak irodalom órának a történelmi olvasmányokba. Nem vagyok biztos benne, hogy a 10 éves gyerekeknek pont a 17-18. századi magyar történelemmel kellene ismerkednie, de hát ez van. Hogy a közelebbhozás-e a célja, vagy egyszerűen csak szorgalmi feladat, de Angéla néni kiosztott néhány kiselőadás témát, amit párosával kell feldolgozniuk. Máté is vállalt egyet egy barátjával, Thököly Imréről kell majd egy pár perces ismertetőt tartaniuk. Had ne mondjam, hogy 2 délutánunk ment rá Huba anyukájával, mire emészthető formába öntöttük a kuruc-labanc-török-Habsburg viszályt. Az előadásra jövő héten kerül majd sor, mert közben Hubáék elmentek síelni.
- Milánnal voltunk a klinikán kontrollon. Csináltak megint röntgent, és megnézte a doktorbácsi is. A röntgenen látszik, hogy szépen elkezdett visszaépülni a porc, és a legutóbbi lapos combfej már elkezdett ívesedni. A műtéti vágás teljesen jó, azzal nincs semmi gond, viszont a belső combján az izom még mindig kicsit merev, azt nyújtani és tornáztatni kell még. Nagyjából ez volt a lényeg. Szóval haladunk a teljes gyógyulás felé, ha lassan is, de haladunk.
- A lakást kedden lebetonozták. Csilivili szép egybefüggő betonburkolat van most már minden helyiségben. Reggel 7-kor már a ház előtt toporgott a dolgozni vágyó munkástömeg. Mi még pizsamában szaladgáltunk a konyha és a fürdőszoba között, kicsit későbbre volt megbeszélve. Pikkpakk kipakoltak, hoztak egy kis keverőgépet, leborítottak egy nagy kupac homokot a bejáróra, és egy csővel már tolták is befelé a betont. Ketten lapátoltak, ketten simítottak, egy kint ügyelt, egy bent, vagy mit tudom én, de jó sokan voltak, és úgy dolgoztak, mint a gép. 11-kor már kész is voltak cakkumpakk, összepakoltak és elmentek. Ennyi. Hát így is lehet dolgozni.
Most várjuk, hogy száradjon a beton. Nyilván ez a hétvégi -10 fok nagy segítségünkre van/lesz. De a jövő hét még erre van szánva, utána viszont már itt a tavasz, és fel lehet pörögni. Állítólag! Na de az majd akkor lesz igaz és valóságos, amikor meglesz. Jönnek a villanyszerelő munkák, a kéményes, és lassan az ablakoknak is neki lehet majd állni.
Így vagyunk kb., folyton csak rohanunk, mindig van valami.
2018. február 14., szerda
Felújításilag
Rég írtam már arról, hogy is állunk. Meg mindig elfelejtek fényképet csinálni az épp aktuális helyzetről, így a mostani képek sem pont frissek, de azért még nem olyan régiek.
Szóval... nagyjából ami eddig megcsinálható volt, az meg lett csinálva.
Vízcsövek rendben.
Fűtéscsövek a padlóban.
Radiátorok a falon.
Gázszerelés elvileg pipa, nyomáspróba megvolt.
Villanyszerelés folyamatban.
Csütörtökön, holnap, jön a statikus a terasz miatt. Elvileg. Eddig már kétszer volt időpont megbeszélve, azt hiszem, de egyszer biztos.
Jövő héten elvileg meglesz a betonozás. Reméljük addigra az időjárás is mellénk áll, különben megint el lesz halasztva.
Aztán már nincs más dolgunk, mint várni a tavaszt, hogy ki lehessen kapni az ablakokat, és lassan a burkolatokban és az egyéb berendezésekben is döntenünk kéne.
Képileg.
Ha belépünk az ajtón, akkor ott lesz az előszoba, jobbra lesz átvágva a fal, szemben a fürdőszoba. Azóta már oda is bekerültek a padlófűtés csövei.
Balra a középső szoba.
Ez a kis előszoba, előre a kamra/kazánház, balra az étkező lesz majdan, itt is lesz egy falátvágás a mostani lakásunk felé.
Étkező fűtéscsövekkel.
Szóval... nagyjából ami eddig megcsinálható volt, az meg lett csinálva.
Vízcsövek rendben.
Fűtéscsövek a padlóban.
Radiátorok a falon.
Gázszerelés elvileg pipa, nyomáspróba megvolt.
Villanyszerelés folyamatban.
Csütörtökön, holnap, jön a statikus a terasz miatt. Elvileg. Eddig már kétszer volt időpont megbeszélve, azt hiszem, de egyszer biztos.
Jövő héten elvileg meglesz a betonozás. Reméljük addigra az időjárás is mellénk áll, különben megint el lesz halasztva.
Aztán már nincs más dolgunk, mint várni a tavaszt, hogy ki lehessen kapni az ablakokat, és lassan a burkolatokban és az egyéb berendezésekben is döntenünk kéne.
Képileg.
Ha belépünk az ajtón, akkor ott lesz az előszoba, jobbra lesz átvágva a fal, szemben a fürdőszoba. Azóta már oda is bekerültek a padlófűtés csövei.
Balra a középső szoba.
Radiátorok a helyükön.
Egy korábbi kép, még radiátorok nélkül. A régi dupla ajtónyílást arrébb lesz rakva, így az a fal nem lesz ennyire lyukas.
Utcai kisszoba. Máté ezt tervezi magának.
Udvari szoba. ezt egyelőre vendégszobának/dolgozónak gondoljuk. Aztán még bármi lehet.
Ez a kis előszoba, előre a kamra/kazánház, balra az étkező lesz majdan, itt is lesz egy falátvágás a mostani lakásunk felé.
Étkező fűtéscsövekkel.
Ez meg majd a vécé lesz egyszer.
Na. Kb. Még nem épp otthonos, de alakul(gat).
2018. február 13., kedd
Idei farsang pipa
Nem mondom, hogy nem könnyebbültem meg egy kicsit, hogy tegnap délután végre az összes gyerek farsangját letudtuk. Az idén olyan korán volt a farsangi ünnepség, tavaly a hónap végén volt, és az sokkal jobban bejött, volt idő ötletelni, gondolkodni, netalán alkotni. Most meg... még a téli szünetből vissza sem jöttünk, és már az volt, jövő héten farsang. Végül persze mindenkinek lett mindene, de volt pár kemény napom Marcival, aki juszt sem akarta felvenni az itthon lévő hiperszuper autóversenyzős jelmezt, hanem tűzoltó akart lenni. Ráadásul Sam. Had ne mondjam, hogy egy mesebeli Sam tűzoltós jelmez a boltban, vagy az interneten min. 8 ezerbe kerül, de inkább 12. Na ez az a pénz, amennyit nem fizetek nemhogy jelmezért, de ruháért sem. Meg hát eléggé ki is voltunk csúszva az időből, nem nagyon volt idő variálni. Végül klassz tűzoltós szettet sikerült neki összerakni, igaz, nem Sam-es volt, hanem csak sima, amin duzzogott is egy sort, de végül megbékélték, és egész nap büszkén feszített benne.
Az oviban szerintem klasszul sikerült a buli, a szokásos mindenféle vetélkedők voltak, és persze mulatság kifulladásig. Le a kalappal az óvónénik előtt, akik abban a lelkiállapotban, amiben vannak, képesek voltak ezt félrerakni, és a gyerekeknek egy szuper délelőttöt varázsoltak a csoportszobába.
Az iskolai farsang hivatalos napja péntek volt, Milánék ekkor is tartották, de Mátéék a Bolyai természettudományos verseny miatt áttolták hétfőre. Milánék már péntek reggel teljesen be voltak zsongva, hogy farsang, farsang!!! Milán tavaly óta ráment a szuperhősségre, ami nekem csak azért jó, mert nem kell ötletelni meg varrogatni, hanem csak be kell szerezni a jelmezt. Azzal is el tudok bíbelődni mondjuk bármeddig. Idén Batman volt, és tetszett is neki, de jövőre azt mondja kitalál majd valami csúcsszupert. Már előre félek. Próbálom majd rábeszélni, hogy legyen Harry Potter, ahhoz minden kellékünk megvan :-)
A képet Heni néni készítette, de itt annyira Milán!!!!
Haverok:
Mátéval voltunk az idén a legnagyobb bajban, mert nem volt semmi ötlete. Végül azt mondta, hogy bevállalja Milán egykori varjú jelmezét, így szerencsére nem volt más dolgom, mint átvarrni a szárnyakat egy másik trikóra, és új álarcot csináltunk. Végül egész korrekt madarat varázsoltunk belőle.
Fárasztó napok voltak ezek, teli rohangálással, de végre vége. Jövőre folyt.köv.
Ma versmondó verseny van a suliban. Mindketten indulnak, igaz, elvileg nem egymás ellen, mert 1-2. és 3-4. osztályosok versengenek egymással.
Pár napja Marci koncertet tart esténként. Ő dobos, Milán elvileg a gitáros, Máté az énekes. Eddig két fakanalamba fájt ez a koncertturné. Jó, az egyik már repedt volt, na de a másik, az nem :-)
Jaaaa, Milánt felvették volna harmonikára. Írt pénteken a zeneiskola igazgatóhelyettese, hogy lenne egy hely, és akár már a jövő héten is kezdhetne. Milán persze nem akarja. Fagottozni akar. Punktum. Így megírtam, hogy nem élünk a lehetőséggel, szánjuk-bánjuk. Szerintem klassz lett volna a harmonika. Nem szájharmonika, hanem olyan igazi nagy, billentyűs-húzogatós. De ha nem, hát nem.
Jövőre elvileg tutifix, hogy bekerül fagottra. Remélem. Mert ha nem, akkor az maga lesz a világvége.
Az iskolai farsang hivatalos napja péntek volt, Milánék ekkor is tartották, de Mátéék a Bolyai természettudományos verseny miatt áttolták hétfőre. Milánék már péntek reggel teljesen be voltak zsongva, hogy farsang, farsang!!! Milán tavaly óta ráment a szuperhősségre, ami nekem csak azért jó, mert nem kell ötletelni meg varrogatni, hanem csak be kell szerezni a jelmezt. Azzal is el tudok bíbelődni mondjuk bármeddig. Idén Batman volt, és tetszett is neki, de jövőre azt mondja kitalál majd valami csúcsszupert. Már előre félek. Próbálom majd rábeszélni, hogy legyen Harry Potter, ahhoz minden kellékünk megvan :-)
A képet Heni néni készítette, de itt annyira Milán!!!!
Mátéval voltunk az idén a legnagyobb bajban, mert nem volt semmi ötlete. Végül azt mondta, hogy bevállalja Milán egykori varjú jelmezét, így szerencsére nem volt más dolgom, mint átvarrni a szárnyakat egy másik trikóra, és új álarcot csináltunk. Végül egész korrekt madarat varázsoltunk belőle.
Fárasztó napok voltak ezek, teli rohangálással, de végre vége. Jövőre folyt.köv.
Ma versmondó verseny van a suliban. Mindketten indulnak, igaz, elvileg nem egymás ellen, mert 1-2. és 3-4. osztályosok versengenek egymással.
Pár napja Marci koncertet tart esténként. Ő dobos, Milán elvileg a gitáros, Máté az énekes. Eddig két fakanalamba fájt ez a koncertturné. Jó, az egyik már repedt volt, na de a másik, az nem :-)
Jaaaa, Milánt felvették volna harmonikára. Írt pénteken a zeneiskola igazgatóhelyettese, hogy lenne egy hely, és akár már a jövő héten is kezdhetne. Milán persze nem akarja. Fagottozni akar. Punktum. Így megírtam, hogy nem élünk a lehetőséggel, szánjuk-bánjuk. Szerintem klassz lett volna a harmonika. Nem szájharmonika, hanem olyan igazi nagy, billentyűs-húzogatós. De ha nem, hát nem.
Jövőre elvileg tutifix, hogy bekerül fagottra. Remélem. Mert ha nem, akkor az maga lesz a világvége.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)