Összevissza

Az elmúlt napokban...

- Marcinak kiesett még egy fogacskája. A második. Így már két kis cakkosszélű figyel neki alul, középen.
- Ez pont aznap történt, amikor a logopédus Éva néni elkapott az ovifolyosón, és közölte, hogy van üresedés, és akkor elkezdene foglalkozni Marcival, mert pont van még 2 kislány, akiknek ugyanaz a gondjuk, mint neki. Persze mondtam, hogy jó, de összeszorult a szívem, hogy hamarosan nem lesz már tutya, tuta, meddondoltam madamat, paccsolj már az emtettőre, és társai :-( Marciból is menthetetlenül nagyfiú lesz, bármennyire is ellenkezünk.
- Bár idén szó sem volt arról, hogy iskolába menne, nem is való még oda egyébként, az óvónénik minden gyerekkel megiratták a difert, a maradókkal is. Nyilván diferileg sem iskolaérett még, de az óvónénik nagyon elégedettek voltak, sőt egyes feladattípusokat remekül meg is oldott, pl a következtetőseket, ami meglepő egyébként, mert emlékszem Máténak pont ez a rész volt a leggyengébb annak idején, Milánhoz meg nem hasonlítom inkább. A vonalvezetése még nem elég stabil, de ezt leszámítva azokat a hurkokat is egész korrektül le tudta másolni. Igaz, a Tappancs újságban többnyire meg szoktuk oldani a feladatokat, amíg hegedűre várunk, és akkor is sokszor meglep.

- Az iskolai versmondó versenyen mindketten 2. helyezést értek el, ami nagyon szép eredmény! Örültünk neki. Milán nem annyira, fél délután duzzogott, hogy ő milyen béna, mert csak második lett, mire nagy nehezen kiderült, hogy igazából nem is a helyezéssel van gondja, hanem azzal, hogy a Hanga győzte le. Hanga egy osztálytárs kislány, tavaly holtversenyben voltak harmadikok, és Milán nagy riválisa osztályon belül. Bár csak nagyon halkan mondom, mindenféle elfogódottság nélkül, hogy Milán szerintem jobb, mint Hanga, de mivel Hanga is hozza a kmf szintet, így nehéz különbséget tenni.

- Nyílt órák voltak tegnap délelőtt a suliban. Milánnál egy matek órát ültem végig, Máténál egy irodalmat. Én, aki Angéla néni matekóráin edződtem, ( ami állítólag most is nagybrutál volt, csak én nem azon voltam, bölcsen :-) még akkor is, ha tudom, hogy nem Milán képességeihez kell mérni a többiekét, mert Máté sem volt annyira penge szorzótáblából másodikban, ( most sem éllovas szerintem) hanem inkább a középmezőnyt erősítette, szóval nagyon durva nekem ilyenkor szembesülnöm azzal, hogy Milán mennyivel előbb van a társainál. Tényleg nem akarom sztárolni, de a 6 fős asztaltársaság csoportfeladatát szinte önállóan Milán oldotta meg, a többiek csak ellavíroztak a farvizén, és felolvasták a Milán által lediktált összeadásokat-kivonásokat. Mondom ezt úgy, hogy tudom, hogy Máténak sem ment könnyen, szóval nem a többiekben van feltétlenül a hiba, ők valószínűleg koruknak és képességeiknek megfelelő szinten vannak. De amikor villámkérdések voltak, ( plüssbékát dobált Orsinéni annak akinek épp válaszolni kell) és Milán kapta az első maradékos osztást, és egy másodpercen belül mondta a választ, akkor egy mögöttem ülő apuka csodálkozással a hangjában kérdezte a mellette ülőt, hogy "ki ez a kisfiú aki így keni-vágja az osztást?" " Ő a Milán." Hallom hátulról. És nem tudtam hirtelen, hogy húzzam-e ki magam, vagy inkább lapuljak meg.
Szerencsére a gyerekek nem fújnak ezért Milánra, sőt kicsit versengenek is a barátságáért, nekem legalábbis mindig úgy tűnt, amikor korizni mentem velük.
Mesélték, hogy az egyik kisfiút el kellett ültetni Milán mellől, mert mindig lesett Milánról. Vagy, Milán írta meg helyette a házit. Mondom nekik, hogy tudjátok ugye, hogy ez butaság, mert 1. házimásolásból nem fog megtanulni Zs. számolni, 2. mi van ha Milán rosszat ír, és akkor a rosszat fogja lemásolni. Erre Balázs, "ÁÁÁ, Milán sosem hibázik, vagy csak olyan ritkán, hogy az meg nem számít!" Na tessék.


- Mátéék nagyban belecsaptak irodalom órának a történelmi olvasmányokba. Nem vagyok biztos benne, hogy a 10 éves gyerekeknek pont a 17-18. századi magyar történelemmel kellene ismerkednie, de hát ez van. Hogy a közelebbhozás-e a célja, vagy egyszerűen csak szorgalmi feladat, de Angéla néni kiosztott néhány kiselőadás témát, amit párosával kell feldolgozniuk. Máté is vállalt egyet egy barátjával, Thököly Imréről kell majd egy pár perces ismertetőt tartaniuk. Had ne mondjam, hogy 2 délutánunk ment rá Huba anyukájával, mire emészthető formába öntöttük a kuruc-labanc-török-Habsburg viszályt. Az előadásra jövő héten kerül majd sor, mert közben Hubáék elmentek síelni.

- Milánnal voltunk a klinikán kontrollon. Csináltak megint röntgent, és megnézte a doktorbácsi is. A röntgenen látszik, hogy szépen elkezdett visszaépülni a porc, és a legutóbbi lapos combfej már elkezdett ívesedni. A műtéti vágás teljesen jó, azzal nincs semmi gond, viszont a belső combján az izom még mindig kicsit merev, azt nyújtani és tornáztatni kell még. Nagyjából ez volt a lényeg. Szóval haladunk a teljes gyógyulás felé, ha lassan is, de haladunk.

- A lakást kedden lebetonozták. Csilivili szép egybefüggő betonburkolat van most már minden helyiségben. Reggel 7-kor már a ház előtt toporgott a dolgozni vágyó munkástömeg. Mi még pizsamában szaladgáltunk a konyha és a fürdőszoba között, kicsit későbbre volt megbeszélve. Pikkpakk kipakoltak, hoztak egy kis keverőgépet, leborítottak egy nagy kupac homokot a bejáróra, és egy csővel már tolták is befelé a betont. Ketten lapátoltak, ketten simítottak, egy kint ügyelt, egy bent, vagy mit tudom én, de jó sokan voltak, és úgy dolgoztak, mint a gép. 11-kor már kész is voltak cakkumpakk, összepakoltak és elmentek. Ennyi. Hát így is lehet dolgozni.
Most várjuk, hogy száradjon a beton. Nyilván ez a hétvégi -10 fok nagy segítségünkre van/lesz. De a jövő hét még erre van szánva, utána viszont már itt a tavasz, és fel lehet pörögni. Állítólag! Na de az majd akkor lesz igaz és valóságos, amikor meglesz. Jönnek a villanyszerelő munkák, a kéményes, és lassan az ablakoknak is neki lehet majd állni.

Így vagyunk kb., folyton csak rohanunk, mindig van valami.