2018. február 7., szerda

Egészen más

Még a félévi bizonyítványokkal is adós vagyok, pedig kaptak a gyerekek nálunk is értesítőt.
Az idei  farsangba is belecsapunk holnap, erről is akartam írni.
De ma, amikor rendkívüli szülőit hívtak össze az oviban, az minden mást felülírt.
Nem tudtam miről van szó, de volt bennem egy kis félsz, mert ilyet akkor szoktak csinálni, mikor valami gáz van, vagy elmegy valamelyik óvónéni, vagy mit tudom én.
De nem ez volt a helyzet, hanem az, hogy meghalt egy ovis kislány anyukája. Tragikusan, hirtelen, váratlanul, minden előjel nélkül. Összeesett és nem kelt fel többet. Egy fiatal nő, élettel tele, 2 pici gyerekkel és egy férjjel az oldalán, alig 30 évesen...
Nem ismertem annyira jól Vicát, a mi csoportunkban ő lányos anyukaként működött, de van egy pici fia is, még ovis sincs, , de Marci volt náluk szülinapi bulin az ősszel, és sokszor összefutottunk az öltözőben, amikor váltottunk pár szót. Egy vagány, életvidám, kreatív nőnek ismertem. Mindig mosolygott, és bár genetikailag  nagytermetű volt, némi túlsúllyal, mégis mindig nagyon tiptop volt, csinos és elegáns, frizurával, sminkkel, és csodaszép homemade sütiket hordott az oviba, amikor még lehetett. Nem voltunk barátnők... mégis... egy ilyen tragédia alaposan földbe tudja döngölni az embert. Beléd kapaszkodik és kegyetlenül lerángat a földre, hogy újraértelmezd a világot, hogy elgondolkozz. ennyi lenne csupán az élet??? egy szempillantás, és volt nincs??? És mi lesz a tervekkel? A családdal, a gyerekekkel,  a jövővel?... az embernek nincs B terve alig harmincon túl.... fel akarja nevelni a gyerekeit boldogságban, szeretetben, gyönyörködni a mosolyukban, mérgelődni a rosszaságaikon, és nem a halálra készül, hanem a holnapra, várja a tavaszt, hogy kirándulni lehessen, várja a gyerekek farsangját, fellépését, bizonyítvány osztását, esküvőjét, unokáját, bármit, de nem a halált.... 
Nem ismertem annyira jól, mégis fáj a hiánya, a szívembe mar, mert kapunk ilyenkor egy hatalmas arculcsapást mi is, hogy mulandók vagyunk, hogy nincs olyan, hogy velünk ez nem történhet meg, mert bárkivel megtörténhet, és ez a tudat egészen más megvilágításba helyezi az életet. 

Drága Vica, jó utat neked odaát, küldj a gyerekeidnek és az összetört férjednek sok erőt, hogy el tudják viselni a hiányodat! 

7 megjegyzés:

  1. Szörnyű tragèdia. 😪
    Ilyenkor mindig átèrtèkelődik az emberben egy csomó minden.

    VálaszTörlés
  2. Valami hasonlót akartam írni, mint Dius. Ez tényleg borzasztó.

    VálaszTörlés
  3. Tudom, milyen szörnyű ez így külső szemmel is... Pont hétfőn volt nagyon hasonló élményem nekem is, írtam is róla, Máté egyik osztálytársának-barátjának az apukája halt meg, hasonlóan váratlanul, mi is felületesen voltunk jóban, de minden átértékelődik egy perc alatt...

    VálaszTörlés
  4. Tavaly ilyentájban Milán egyik osztálytársának az apukáját temettük, most ez az anyuka.... Most már komolyan ez lesz???? Ez így nem fair.. anyukák, ( apukák sem persze) nem halhatnak meg csak úgy!!! Nagyon félelmetes ez az egész...

    VálaszTörlés
  5. Hát nem nagyon tudok mit írni....:(

    VálaszTörlés
  6. Istenem :( ♥ Nincsenek szavak :(♥♥♥♥

    VálaszTörlés