2018. március 20., kedd

Volt egyszer egy március 15.

Ott hagytam abba, hogy...magam sem tudom, hol...
Ott, hogy belengettem, hogy Marciék benne lesznek a tévében. És azóta már benne is voltak.
Itt ni: https://www.mediaklikk.hu/video/csalad-barat-2018-03-12-i-adas/ azt hiszem 39:44-től, a zöld bolygó műsorszám alatt. Egy párszor Marcika is feltűnik benne, egyszer egész közeli is van róla, a szemfülesek biztos észreveszik.

Szerdán volt a március 15-i ünnepség az iskolában, ahol Mátéék osztálya csinálta a műsort, de egy kis összekötő részben, amikor a fiúk huszárcsákót vettek, a lányok meg pártát, akkor Milán meg egy osztálytársa is szavalt egy-egy kis rövid verset, úgyhogy duplán is érintett voltam. Az ünnepség elvileg zártkörű, de félig segítőnek álcázva magam, félig fotósnak, mégis ott lehettem. Bár ha az szmk-s anyuka nem kér meg arra, hogy segítsek neki az átöltöztetésekben, és csak úgy odamegyek, szerintem akkor sem küldtek volna haza. Petőfi anyját csak nem küldik már haza??? Hát nem :-)
A műsor nagyon szuper volt, mint mindig, amikor a 4.b-sek kiállnak a közönség elé, akkor az a műsor oda van rakva, meg van csinálva, amolyan Angéla nénis maximalizmussal. egyszer az alsósok előtt adták elő, egyszer pedig a felsősök előtt, amitől kicsit tartottak, mert hát mégiscsak felsőőőősök!!! Fel is készítette őket A. néni, hogy bármi is történjen, ha beletrollkodnak, vagy nem figyelnek, vagy nevetnek, akármi, ne foglalkozzanak vele, tegyék a dolgukat, ahogy szokták. De végül nem volt semmi, a felsősöknek is nagyon tetszett, elcsíptem a lépcsőn fölfelé, ahogy mondták mély dörmögő hangon, hogy " tök jó volt ez a műsor, Petőfi meg tisztára olyan volt, mint Petőfi! Nagyon durva!" Persze agyon lettek dícsérve, jött a terembe az igazgatónéni, a helyettes, ilyen tanár, olyan tanár, és mind csak gratuláltak, a gyerekek meg joggal, csak lubickoltak az örömünnepben.
Mi meg csak ott álltunk hátul az ünnepség alatt hárman anyukák, és a végére csak úgy törölgettük a könnycseppeket, mert hát olyan szépek ezek a gyerekek így együtt, és annyira a végét járjuk már ennek az utolsó közös tanévnek, lesznek még itt nagy közös sírások, attól tartok, tanári-szülői meg diák oldalról is.









A hosszú hétvégén nem kaptunk tavaszi időjárást, sőt.. így az idén nem volt Táncsics börtöne, meg nagy séta, zuhogó esőben nem volt ehhez kedvünk. Meg fáradtak is voltunk. Meg épphogy kigyógyultunk a több hetes köhögésből. Meg, meg, meg...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése