Balatoni nyár 3. - Herend

Szombaton esőre ébredtünk. Nem csöpögősre, hanem rendes igazi esőre. De nem estünk pánikba, hanem a terasz helyett a szobában költöttük el a reggelit, és közben meg is született a terv, hogy  egy korai ebéd után Herendre megyünk. A honlap szerint a múzeum és a manufaktúra vezetés kb. másfél órás program, persze kinek, hogy... a múzeumban azért elég sok időt el lehetne tölteni, ha az ember mindent elolvas. 

Ahogy megérkeztünk, akkor a következő vezetésig még volt egy bő fél óra, amit a múzeumban töltöttünk el. 

Óóó hát ez a múzeum valami csodaszép!!! Még a fiúknak is tetszett szerintem, mert sokminden érdekes portéka volt kitéve, pl. mindenféle állatok, Marci örömére, pl. a Forma 1-es kupa Milán örömére, meg a szokásos dolgok, étkészletek, vázák, és egyéb gyönyörűségek, amiket többnyire a magyar állam szokott ajándékba küldeni valamilyen jeles alkalomra, pl. Vilmos herceg és Katalin esküvőjére. 

A Herendi Porcelán egyedülállósága, hogy az első lépéstől az utolsóig, az alapanyagig minden munkafolyamat kézzel, aprólékos munkával készül. 

A kiállított tárgyak mellett QR kódok leolvasásával lehet információkhoz jutni, és vannak interaktív táblák is kihelyezve, amit lehet böngészni. Persze, hogy a fiúkat ez fogta meg leginkább. 

Megtaláltam a nekem való kávécsészét :-) 

A tavalyi forma 1-es magyar nagydíjon átadott kupák és tálak. 

Állítólag ez volt Diana kedvenc kakasa :-) 

Az egyik falon végig meg lehet nézni a tányérmintákat. 

Teljesen olyan volt ott lenni, mint amikor nagyon régen Delftben elmentünk a helyi porcelánmanufaktúrába, a Royal Delftbe. Ott láttam legutóbb ennyi gyönyörűséget. 

Kint a kertben is körbejártunk, majd gyorsan átmentünk a szemközti épületbe, mert ott van a manufakrúra vezetés. Lehet egyébként többféle kézműves foglalkozásra is jelentkezni, porcelán-készítésre, festésre, de mi nem vettünk ezen részt, csak a körbevezetésen. 

Egyszer láttam egy műsort a tévében a manufaktúráról, és ott is sokmindent elmondtak arról, hogy hogyan készítik itt a porcelánt, de saját szemmel látni is nagyon érdekes volt szerintem. 

A délutánt a kávézóban fejeztük be. 

Késő délutánra, mire visszaértünk Füredre, addigra még a nap is kisütött. Én kihasználtam a kicsit hűvösebb időt, és futottam. A fiúk persze mindenképp akartak egyet csobbanni, így a napot a parton zártuk. Egy gyors fürdés után ők elrongyoltak strandfocizni, én pedig szabadon nézhettem a vizet. Kell ennél jobb? 

Marci 8

Marci tegnap 8 éves lett!

Még mindig olyan kis cukimókus. Sokszor. 

Sokszor meg nem. Mint akiben átfordul valami kapcsoló, és tündérbogárból vandál állat lesz. 

Ebből kifolyólag, van, amikor imádja a tesóit, és megy a véd- és dacszövetség, és van, amikor úgy begurul, hogy kő kövön nem marad, és akkor örihari van. 

A sírba tud vinni azzal, hogy a fejébe vesz valamit, és azt addig hajtogatja a végtelenségig, míg végül már vagy rábólintunk akkor is, ha egész addig kitartóan ellenálltunk, vagy nagy veszekedés a vége. Nem tudom melyik a jobb.... egyik sem a következetes mintaszülőség jele. 

Olyan finom puha Marci-illata van, hogy millió más közül megismerem. 

A kis teste olyan puha, selyembőr. szeretik is a szúnyogok agyoncsípni. 

Tök sokat nőtt az elmúlt időben, úgyhogy most olyan kis csontésbőr-szerű. Pedig eszik rendesen. az egyik főnassoló. 

A gödröcskéivel még mindig mindenkit levesz a lábáról. Nemcsak itthon. Az iskolában is az ujja köré tekeri a tanítónéniket meg a csajokat. 

Jó ideje számolta már, mikor lesz a szülinapja. Naptárban vezette a napokat. Listát írt, hogy mit szeretne. Közben meg a szemünkre hányta, hogy direkt kiszúrtunk vele, hogy őt szültük utoljára!  vérkomolyan gondolja. 

Tiktokos tortát kért a szülinapjára. 

Meg feleséget a plüsskutyájának :-) 

Hát ilyen kettősség lapul még benne. Arcoskodik és nagyfiúskodik. Aztán meg bújik, mint egy kiscica, és a plüsskutyáit sétáltatja. 

Imádjuk. 

Kevesebbek lennénk nélküle. 

 

Marci állatparkja :-) 

Balatoni nyár 2.2 - Zirci ebéd

 A kirándulás után úgy terveztük, hogy Veszprémben fogunk ebédelni, mert ott ismerünk több kifőzdés helyet is, de kicsit elhúzódott az idő, és egyáltalán nem volt biztos, hogy még időben odaérünk, úgyhogy mikor Zircre értünk, akkor hirtelen döntéssel megálltunk, és ott kerestünk egy jónak tűnő helyet. 

Többször is voltunk már Zircen, az arborétumban is, az apátsági könyvtárban is,  és egyszer ettünk is az egyik helyen ott az apátság mellet, amivel nem nagyon voltunk megelégedve. Olyannyira nem, hogy már a nevére sem emlékeztünk, csak azt tudtuk, hogy nem azon a soron akarunk most megint leülni. 

Végül egy pár utcányira az apátságtól találtunk rá a Patkó vendéglőre, ahol még menüt is adtak volna, ha korábban érkezünk, de már az már nem volt, így egy kétszemélyes patkó tálat rendeltünk, meg egy pizzát, biztonság kedvéért. És nem csalódtunk, mert a 2 személyes tállal 4-en jól laktunk. Marcinak elég volt egy fél pizza. 

Mivel nemigen járunk rendes étterembe, ahol várni kell az ételre, ezért volt itt egy keményebb fél óránk, míg az asztalunkra került az étek :-) Milán kábé hatszányolcszor kérdezte meg, hogy mikor hozzák már az ennivalót. Nem tudtuk meggyőzni róla, hogy hagyományosan az étel otthon sem varázsütésre kerül ám az asztalra, hanem előtte valakinek el kell készítenie, ami meg időbe telik. 

Végül mire elénk jutott a hústál, úgy nekiestünk, hogy már csak a félig üres tál fölött jutott eszünkbe, hogy csinálhattunk volna róla egy intsafotót :-) 

Annyira tele lettünk, hogy levezetésképpen elsétáltunk a templomig, hogy ne menjünk haza a nélkül, hogy nem néztük meg, legalább kívülről. Végül be is tudtunk kukkantani, mert most nem volt sem idegenvezés, sem mise odabent. 

Máté művészfotója. 

 

A napot én futással zártam. 

A fiúk pedig gyerekautózással. 

Balatoni nyár 2.1- Bakonynána, Római-fürdő

A péntekre úgy készültünk, hogy hűvös kirándulóidőnk lesz, és reménykedtünk, hogy az eső azért nap közben még elkerül bennünket, és a Bakony felé vettük az irányt. 

A Bakony gyönyörű! Közelről és távol is, benne lenni pedig különösen vadregényes. 

A bakonynánai Római-fürdő vízesés is már egy ideje a listámon van, több egyéb bakonyi túraútvonallal egyetemben, de ez most akkor  került előtérbe, amikor Máté hegedűtanára jó pár hónapja elkezdett hirdetnie gy bakonynánai eladó házat, majd a karantén idején ennek a háznak a teraszáról-kertjéből jelentkezett be mindig az online órára. 

Úgyhogy amikor alaposabban utánanáztem, hogy milyen turistautak vannak errefelé, akkor nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy csupán 2 km-t kell kb gyalogolni a szurdokig a falutól. Oda-vissza 4, az még a fiúknak sem megerőltető. Végülis nyaralunk, nem teljesítménytúrázunk :-) 

Az autóban néhol csepegett az eső, de mikor elértük Bakonynánán a parkolót, akkor nyoma sem volt esőnek, így bátran indultunk neki az útnak. Nem volt nehéz dolgunk, csak az Országos Kék útvonalat kell követni. Eleinte szép műúton, majd erdei ösvényen. Egyetlen hibája volt csak a túravonalnak, hogy nem a Gaja-patak mentén haladt, hanem jóval feljebb, a hegy oldalába vájt mesterséges ösvényen. Gondolom a biztonságosság miatt alakították így. De le lehet menni a patakmeder mellé, és ott is lehet haladni ( valameddig). Mi is lementünk, és egy darabon ott mentünk, mert ott sokkal izgibb volt. Igaz, ottjárttunkkor nem volt túl bőséges a Gaja patak vize, mire elértük a szurdokot, addigra el is fogyott, és 

vízesést így nem láttunk, csak a hatalmas sziklatömböket, és héhány medencét.  De így víz nélkül is fantasztikus volt a látvány! 

Az egykori fűrészmalom ma vendégházként üzemel,  az ottani gyerekek épp a patakmederben kaszkadőrködtek. 

Mohasimogatás

Milán akció közben 

A fenti jól járható ösvény. 

Alattunk csordogál a patak. 

A pihenőtisztástól már alig kellett menni valamicskét, de azért megpihentünk, és kicsit csemegéztünk is. Itt van fedett beálló is, amit jó fejben tartani. 

Itt már csak a száraz köves patakmederrel találkozunk :-( 

De amikor elérjük a szurdokot, akkor az még így víz nélkül is rendkívüli látvány. A fiúk rögtön nekiestek a sziklatömböknek, de azért csak óvatosan lehet őket megmászni, mert nagyon sima és csúszós a felületük. 

Bennem hatalmas hűha-érzés volt, nehezen tudtam elszakadni a szikláktól. 

Egy darabon még mentünk a szurdok felett, és felülről is belenéztünk, de a Savanyú Jóska-féle betyárbarlanghoz vezető utat lezárták, mert túl balesetveszélyesnek ítélték, így nem mentünk tovább. A kiírásból nem derült ki, hogy csak átmeneti-e a lezárás, vagy más útvonalat jelölnek majd ki. 

Visszafelé egy másik úton mentünk a tisztásról, ami egy murvás szervízútra vezetett minket, ami már nem volt igazán látványos, ellenben gyorsan és megerőltetés nélkül  lehetett rajta haladni, ami ebédidő elmúltával nem volt utolsó szempont a fiúknál. 

Vannak még a környéken látnivalók,  vagy akár a másik irányból, Jásd felől is megközelíthető a szurdok, nekem is vannak még a tarsolyomban bakonyi kirándulások, úgyhogy remélem fogunk még erre járni.