Balatoni nyár 1.2- Beugrottunk Tapolcára

Farkaséhesen értünk le a Szent György- hegyről, de még strandolni is akartunk, úgyhogy azt találtuk ki, hogy Tapolcán rendelünk gyorsan pizzát elvitelre, amit majd a strandon eszünk meg. Reggel még úgy terveztük, hogy majd a szigligeti strandra megyünk, mert az van közel, és mert Feri itt nyaralt kisgyerek korában sok évig. 

Úgyhogy begurultunk Tapolcára, a neten kinézett pizzériában gyorsan leadtuk a rendelést, és amíg készültek a pizzák, addig pont tudtunk tenni egy kört a városban a tóparton. 

Marci épp duzzog valamiért. Talán, hogy már nagyon éhes. :-)

A tóban nagyon sok hal van, aranyhal is. 

Többször is jártunk már Tapolcán, én legelőször akkor, amikor Máté volt pocakban, és akkor itt a tóparti éttermek egyikében ebédeltünk. Akkor voltunk a barlangban is. És ahogy ezt felemlegettük, gondoltuk még pont belefér, hogy elsétáljuk a barlanghoz, hogy körbenézzünk mi újság, és hogyan lehet bejutni, mert a fiúkkal még nem voltunk lent, mert mindig volt egy kicsink, de most már elég nagyok ahhoz, hogy érdemes legyen velük lemenni. 

A barlangnál aznap nagyon sokan voltak, nem is lehetett volna már aznapra jegyet venni, és a  jegymesteres elővásárlást javasolták. Arra a hétre már nem is tudtunk jegyet foglalni elfogadható időpontban, csak jóval későbbre. 

A séta után gyorsan visszamentünk a pizzáinkért, és még a cosmagtartóban neki is estek a fiúk. :-) 

Aztán gyors újratervezés után úgy döntöttünk, hogy most már nem megyünk Szigligetre, hanem a füredi strandon fogunk strandolni. előtte még bedobtuk a maradék pizzát, aztán irány a part! 

Füredre Tótvázsony felé, a Művészetek völgyén keresztül vitt minket a gps. Ez az az út, ahol nemrégiben volt az a csúnya biciklisversenyes baleset. Hááááttt... valóban eléggé balesetveszélyes... a kanyargós, frissen felújított út az autósokat is száguldásra csábítja, szerintem. 

És ott a Balaton! 

És had ne mondjam, hogy a híres balatonszőlősi kanyarban lévő extraszuper panorámába csak sikerült beépíteni egy házat! Ott látszik a piros teteje a busz mögött. :-(

Balatoni nyár 1.1.- Bazaltorgonák

Időtlen-idők óta járjuk már a Balaton-felvidéket keresztbe-kasul, de a Szent György- hegyi bazaltorgonáknál egészen eddig még nem jártunk, pedig a kis fekete noteszemben már évek óta ott figyel a megnézendők listáján. Úgy látszik, minden évre jut egy réges-régi bakancslistás hely felfedezése, tavaly a Folly arborétum volt ilyen, arra is jó pár évig áhítoztam :-)

A Bazaltorogonák ideje pedig most jött el! 

Mivel a nyaralásunk első pár napjában hűvösebb időt jósoltak, így erre a pár napra kerestünk alternatív programokat a délutáni csobbanáson kívül, és hogy megint el ne felejtődjön, rögtön az első nap a Szent György-hegy felé vettük az irányt. 

Az interneten egy kb. 5 km hosszú, közepes erősségű túraútvonalat találtunk, és ezt követtük. 

Kisapátiban, a temető melletti parkolóban parkoltunk, és innen indultunk el a hegy felé, itt van a Bazaltorgonák tanösvény kezdő pontja is. ( T )

Sokszor mondtam már, hogy a Balaton-felvidék eme része, amikor az út a Tapolcai-medencén hasít keresztül, és jobbról-balról a tanúhegyek látványa övezei, na ez a kedvenc útvonalam. 

Az út kezdetben kis hétvégiházak, szőlőföldek között vezettek a hegyoldal felé.

Időnként érdemes volt a hátunk mögé is nézni, nemcsak előre, mert egyre jobban rálláttunk a környező hegyekre.

A Tóti-hegy és a Gulács

Jó úton járunk :-)

Persze az út eme " unalmas" része bővelkedett ám nyafogásokban. A szokásos meddigkellmégmenni-minekjöttünkide- utálokkirándulni-strandolniakarok -melegemvan-szomjasvagyok-mikoreszünk lemezek nemegyszer felkerültek.

Mondjuk tényleg sokkal melegebb lett, mint amire gondoltunk és készültünk, azt gondoltuk, kellemesen hűvös idő lesz délelőtt, de nem az lett. Hegymászás közben legalábbis melegnek tűnt. 

Egy szakaszon pedig annyi szöcskével találkoztunk, hogy nem győztük kerülgetni őket.

Már nagyon közeledünk. A szőlőtőkék  fölött kilesve már látjuk, hová tartunk.

Kb. félúton elérünk egy turistaházat, és itt megpihenünk. A ház kulcsosházként működik, hátsó részén klassz tornácos, és az ablakon belesve sima emeletes vaságyas szobák és egy nagy asztalos-székes étkezőrész van benne.

Innen kezd aztán izgalmassá válni a túra, mert itt kezdődik az igazi hegymászás. Köves, szűk ösvények, majd magas lépcsősorok várnak ránk, az út szélén ledőlt bazalttömbökben gyönyörködhetünk, és itt már a fiúknak sincs egy szavuk sem. :-)

És aztán elértük az orgonákat, és tátva maradt a szánk is. A helyenként 30 méter magas, és 1,5 méter átmérőjű bazalttömbök félelmetesen magasodtak fölénk.

Innen a kőoszlopok tetejét megmászva egy kilátóteraszra érkezünk. Innen kicsit távolabbról is megszemlélhettük a bazaltorgonákat és azok tetejét.

És Tapolca felé is remekül elláttunk.

A Somló és a Haláp

Csobánc

A tanösvény további része felvisz a hegy lapos tetejére, és még két kilátóponton csodálhatjuk meg a tanúhegyeket. 

Badacsony

Itt a kilátóponton fogyasztották el a fiúk a jól megérdemelt elemózsiájukat. 

Szigligeti vár

Tóti-hegy és a Gulács

Az út aztán visszavezetett az orgonákhoz, és lefelé menet is megcsodálhattuk őket.

Kellemesen elfáradva, megszomjazva és megéhezve értünk vissza az autónkhoz. 

Érkezőnap

Szerdán érkeztünk meg Balatonfüredre, és ahogy azt újabban szoktuk, kipakolás nélkül, rögtön az ebédeléssel kezdtünk. Évek óta, ha Füreden ér minket az ebédidő, és elfogadható a menü, akkor a konferencia- é sportközpont menzáján eszünk. ( lagunaetterem. hu) Idén meglehetősen lecserélődött a személyzet, és az új kajaosztó egész tisztességes adagokat ad, egyszer sem maradtunk éhesek, amikor itt ettünk. Aztán a szokásos bevásárlás-kipakolás után a sétányra indultunk. 

A hőméréséklet akkor még  napos volt, bár a víz szerintem jéghideg volt, 23 fokos talán, és napokig nem is melegedett nagyon, de ez persze a fiúkat nem szokta meggátolni abban, hogy lubickoljanak benne egy kicsit. Így a parti séta, a gyerekautó felderítés, a biciklikölcsönző megnézése  és egyebek után  afiúk persze, hogy a vízben végezték a napot. 

Olyan soknka tűntek  még akkor az előttünk álló napok... aztán olyan gyorsan elröpültek... 

Hazaértünk

Huhhh...

újra itthon. 

Talán sosem volt még olyan egészen eddig, hogy 12 egybefüggő napot úgy töltöttünk el  a Balatonnál, hogy 2 napot leszámítva minden nap 30 fok körüli meleg strandidő volt. És az a két nap is olyan felemás volt, mert bár az előrejelzések hűvöset és esőt jósoltak, igazából nem fáztunk, és az eső is csak éjjel és egy fél délelőtt esett csak. 

Talán kárpótlásul kaptuk most ezt a remek nyaralóidőt, amiért lemondtunk a külföldi nyaralásról az idén, ki tudja. 

Mert február környékén, amikor befoglaltuk ezt a hosszú időt, akkor még úgy terveztük, hogy majd ha kiderül pontosan, hogy mikor lesz Máté zenekaros tábora, és esetleg hátha befigyel egy iskolai tábor a kicsiknek, akkor majd ahhoz alakítjuk a napokat, és a felesleget visszamondjuk. De aztán a ha már Bibionéba nem mehettünk, vagy nem akartunk, akkor már jól jött ez a hosszú Balaton. 

A végére már pont belejöttünk a nyaralásba is :-) délelőtt téblábolás, délután strand, este séta a parton háromszögben mozogtunk több napon is. De emellett csináltunk sok bakancslistás programot, kirándultunk is, múzeumban is voltunk, de megfordultunk több strandon is,  volt amikor már majdnem tudtunk csak úgy lábatlógatni is vagy 10 percig is akár :-) de  majd jövök és mesélek majd képekkel is. 

( áhhh, és mi ez az új bloggerforma??? persze, tudtam... mert szóltak előre, csak nem sejtettem...)