3. Déli part- Boglári Gömbkilátó, Lellei strand

Mi mondhatni tősgyökeres északipartosok vagyunk, mégis mindig bennünk van a vágy, hogy a déli partba is belekóstoljunk. Voltunk már pár helyen természetesen, egyszer nyaraltunk is Balatonlellén, amikor Milán még csak 1 éves volt, később szoktunk át Füredre. Tavaly, mikor Milán Földváron táborozott, akkor is újra elhatároztuk, hogy majd felfedezzük a déli partot is.

Most arra gondoltunk, hogy ha a "mioldalunkon" nem annyira meleg még a víz, akkor kompozzunk át a másik oldalra, Máté tavaly úgyis kimaradt a kompozásból, és strandoljunk odaát. 

Aztán megint felelevenítődött az, hogy Milán a lellei strandon hagyta el a Nyuszikájának az egyik fülét. És hiába kerestem akkor széltében-hosszában a strandon, nem lett meg. Utána jó ideig félfülű volt a nyúl, mígnem egy ikeás nyuszi fél fülét kapta meg. 

Na erre rácuppantak, hogy menjünk megint oda, és hátha meglesz :-))) Na ja... 9 év után bizonyára esélyes még a dolog, de rábólintottunk. Meg homokos bemenőt akartak a fiúk, nem lépcsőset. 

A terv az volt, hogy átkompozunk, aztán Bogláron megnézzük a kilátót, mert amikor ott jártunk utoljára, 2011-ben, akkor még nem volt felújítva, és nem lehetett felmenni. 

A Bruce Willis-es kompra felcsillant a szemünk.

Balatonbogláron rögtön a kilátó felé mentünk. Legutóbb nem volt még enynire kiépítve, nem volt büfé, fotópont, szép lépcső. Most van.

És van belépő is.

És bár a kiírás szerint max 10 fő lehet fenn egyszerre a kilátón, és mikor Feri kérdezte a jegyárus lányt, hogy honnan tudjuk, hogy felmehetünk-e vagy sem, akkor a lány azt mondta menjünk nyugodtan, mert ő számolja, és szól. Na vagy nem tudott számolni, vagy elment közben pisilni, mert fönn legalább 20-an voltunk, és még az utánunk következőeket is felengedte. Szóval várnunk kellett, hogy korlátközelbe kerüljünk. Milán meg közben valamiért beparázott, nem volt komfortérzete a fémszerkezetes kilátón. 

De legalább a kilátás tényleg szép volt :-) 

A kilátó után sétáltunk még a parton. Nagyon klasszul megcsinálták a sétányt, és még minidg vannak valami munkálatok. Tényleg nagyon gyerekbarát hely. Muszáj lesz visszakeresnem a régi képeket, hogy lássam az ilyen volt-ilyen lett-eket. 

Kinéztem még otthon egy helyet, ahol menüt lehetett enni ( leves + főétel) elfogadható áron, úgyhogy azt vettük célba. Az étterem ( Falmingó étterem)  pont a sétánynak a túlfelén volt, mint ahol mi voltunk, út közben már majdnem meg is álltunk egy pizzériánál, de aztán csak mentünk tovább, hogy legalább nézzük meg, milyen a hely. 

Épp jókor érkeztünk, mert még volt egy nagy asztal szabadon, de míg ott voltunk, addig többeknek is nem jutott már hely. 

És nagyon finomat és nagyon sokat ettünk! 

Ebéd után átgurultunk Lellére, a Napfény strandra. Dugig volt. Ahhoz képest, hogy előző nap Révfülöpön szinte egy egész partszakaszunk volt, most úgy kellett keresni egy talpalattnyi helyet, ahová le tudunk pakolni, és még egy kis árnyék is jut. Kicsit morcos is voltam emiatt, mert pont a zsúfoltság az egyik ok, ami a füredi strandról már elüldöz bennünket. borsózik a hátam attól, hogy egymás nyakába lihegünk a parton, és ez nem a koronavírus miatt van, egyébként is utálom az embereket magam körül. 

De a fiúk, már aki megtehette, gyorsan berongyoltak a vízbe. A vízben nem volt ennyire drámai a helyzet, mivel jó sokáig be lehet menni mélyülés nélkül, így az a sok ember nagyobb vízfelületen tudott eloszlani. 

Ferivel még a bólyáig os bementek, és azt mondták, ott is csak derékig ért a víz :-) Én mondjuk azt sem láttam, hogy hol van a bólya...

Aztán én is bementem kicsit, de nekem még itt sem ütötte meg a vízhőmérséklet azt a szintet, amibe jó szívvel bele tudnék merülni, szóval itt is csak combig mentem, csak itt messzebb :-) 

Leszámítva, hogy beleütköztem labdázás közben egy döglött halba, és utána már nem tudtam önfeledten pancsolni, egész jó volt. 

A fiúk hatalmas várat is építettek a aprton. Ebbe Máté is beszállt. 

Majd a fejükbe vették, hogy menjenek csúszdázni... én azt gondoltam, Feri majd megvétózza, hogy elkerüljünk egy Mátékirohanást ( jogosan), de nem, ő rábólintott, és befizette őket. Ennél már csak az volt meglepőbb, hogy Máté csendben tudomásul vette, és nem ágált, hogy persze pont akkor, amikor ő nem csúszhat, meg egyebek, és bár minden vacért úgy tud óbégatni, hogy kinyílik a bicska a kezemben, most szó nélkül tűrte, hogy a kicsik csúszdázhatnak. Ráadásul ő mondta, hogy menjünk mi is oda, és nézzük őket. 

Betyárok

Hazafelé nem kompoztunk, hanem autóztunk. 

Ui: Közben megkerestem a régi bejegyzésemet Balatonlelléről , ITT van, csak sajnos a picasa megszűnésével a linkelt képeket nem látni m ár :-( 

2. Révfülöp - forgatás, templomrom, strand

Mióta szünet van, és nincs a fiúknak fix délelőtti programjuk, és Máté a keze miatt egyébként is pihenésre van ítélve, rászokott a Balatoni Nyár című magazinműsorra.
Én is szoktam időnként nézni nyaranta, vettem is már innen ötletet, hogy mit kéne csinálni/megnézni, ha majd ott leszünk megint a Balcsiparton.
És most Máténak az volt a kívánsága, hogy nézzük meg a műsor forgatását Révfülöpön. Így hát nem volt mit tenni, pénteken Révfülöpre indultunk, és ott töltöttük  a napot.
A forgatás a kikötőben történik, úgyhogy itt parkoltunk és odasétáltunk. A fiúk rögtön elégedetlenkedtek, hogy nem az a csaj van, akit ők szeretnek... Ők ezt a Krisztát szeretik, aki ezen a héten volt. Kicsit néztük a távolból a kameramozgásokat, az ideoda rohangáló sminkeseket, az bejelentkezés előkészületeit, majd jött az adás. A fiúk közelebb is gurultak, úgyhogy egy rövid ideig fel is tűntek az élő adásban. (a terepbiciklis résznél, nagyjából féltávon.) (a médiaklikken visszanéztük.)

Aztán sétáltunk még egy kicsit, majd strand volt betervezve.
Semmiképp nem akartunk hosszú-hosszú órákat a strandon tölteni, egyrészt mert mi felnőttek nem bírjuk az egész napos strandolást, meg Mátéval is kiszúrás lett volna.
Találtam a falu határában egy templomromot, az Ecséri templomromot, és elsétáltunk oda először.
Sajnos a falu fölötti kilátó a télen leégett, pedig milyen klassz lett volna most oda felmenni, és körülnézni. :-(

Persze a fiúk nyafogtak egy sort, hogy mikor érünk már oda, de nem tudom, volt-e 2 km a távolság...  pláne, hogy hiába mondtuk nekik, hogy ne vegyék ki a rollert a kocsiból, csak kivették, és persze a templom felé haladva a végefelé már nem tudták használni, mert kavicsos földút vezetett oda.
Szóval viszonylg hamar megtaláltuk a romot. Körbejártuk, körbenéztük, és már indultunk is vissza.

Aztán hogy, hogynem, a héten valamelyik nap ( kedden vagy szerdán ?) pont benne volt a Balatoni nyárban ez a templom :-) Máté kiabált ki a konyhába, hogy jöjjek gyorsan, mert itt voltunk! És tényleg.

A templom után már tényleg csak a strandolás maradt. Először úgy volt, hogy a Császtai strandra jövünk, de mivel a túlsó végen parkoltunk, nem volt már kedvünk visszamenni, így az autóhoz  közelebbi Szigeti strandra mentünk be. Ez egy viszonylag pici strand, és nem is volt rajtunk kívül szinte senki, amikor megérkeztünk, de jónak tűnt, mert volt a vízben vízilabdakapu meg kosárháló, meg beljebb napozóterasz is, csak épp homokos bemenő nem volt, amit a fiúk kicsit hiányoltak.

Gyorsan megebédeltünk, aztán a fiúk kipróbálták a vizet. Mondtam nekik, hogy melegítsék be, és akkor majd én is bemegyek. :-)
Később jött egy nagyobb társaság, meg amikor mi már elfelé jöttünk, akkor jöttek valami táborozók, de egyébként nem volt nagy nyüzsgés, nekem emiatt nagyon tetszett.
A víz is jó volt végül. Igaz, csak combig mentem be, de így is elég volt, és nem volt annyira mélyülős. MArcinak is simán leért a lába tök sokáig.

Hogy teljes legyen a nap, én úgy terveztem, hogy majd valahonnan hazafutok. Révfülöpről nem mertem bevállalni, mert az csaknem 30 km lett volna, így amikor Akalin megálltunk a boltnál, akkor onnan kezdtem el futva hazaindulni.
Mondhatom, hogy nem ez volt életem futása, pláne, hogy már a 2-dik km-nél egy brutál emelkedővel ltaláltam magam szembe, és volt még 2 ilyen " levisz az út a partra, majd felhoz" kerülő, meg meleg is volt, árnyék sem volt, meg na... de azért csak mentem rendületlenül előre, és falunként szusszantam egy kicsit.

Aszőfőnél muszáj volt elmennem a vasútállomás vécéjébe, ( tiszta és rendes, a vasutas bácsitól kell kulcsot kérni, ha erre futnátok ti is) és innen már úgy gondoltam, hogy már nyeregben vagyok, pikkpakk ott vagyok Tihanynál, onnan meg már csukott szemmel is... :-) És valóban így lett, hogy mire elértem Tihanyt, addigra sikerült helyreráznom magam, igaz ott egy darabon kellemes árnyékos a bicikliút, Füreden meg már szinte átsuhantam.
Végül 18 km -t szaladtam a faházig. És Milán még le akart menni este a partra, úgyhogy egy esti sétával zártuk a napot.

Balatoni pihenés- Füred

Avagy 4 nap-4 strand 

Ez lett végül a jeligéje a mögöttünk lévő hosszú hétvégének. 

1. nap Kisfaludy 

És ez a sokadik verziója volt ennek a hétnek, de ebben az évben nem ez az első dolog, ami újratervezésre szorult. 

Először is, még tél végén, tavasz elején úgy terveztük, hogy idén visszamegyünk Bibionéba, hogy Marci is maradéktalanul élvezhesse. Akkor még úgy terveztük, hogy ezt a június utolsó hetét töltenénk ott. Aztán erről lemondtunk a vírushelyzet miatt/alatt, és helyette akkor beiktattunk június elején egy pár nap Balatont. 

Aztán rájöttünk pár közös biciklizés alkalmával, hogy most, hogy már Marci is értékelhető méretű biciklin nyomul, így már tudunk rendes tempóban, említésreméltó távokat is megtenni, és kitaláltuk, hogy akkor ebben a pár napban majd bérelünk biciklit, és majd így új távlatok fognak megnyílni előttünk a balatoni nyaralást illetően. Teljesen belelkesültünk. 

Aztán Máté eltörte a kezét. Grrr.... (emiatt még most is dühösek vagyunk.) És így a biciklizős terveinket egyelőre félreraktuk, de a Balatonról nem mondtunk le. 

Persze nem Máté lett volna, ha nem fut néhány duzzogókört, hogy ő nem fürödhet, ő nem focizhat, ő nem csinálhat semmit, de túllendültünk ezen. Könnyebbség volt, hogy ő a héten már kapott körgipszet, amit stabilabbnak gondolok a félgipsznél, meg neki nincs is vállig a gipsze, mint Marcinak volt. Mivel most csak 4 napra jöttünk, és júliusban jövünk majd még hosszabb időre, ezért nem futottunk most plusz köröket, hogy szerezzünk az ő kezére is gipszvédőt. Meg amikor még elindultunk, úgy gondoltuk, hogy egyébként sem lesz akkora nagy strandidő... végül az lett, de ez más tészta. 

Csütörtökön már lent is voltunk Füreden, és bár akkor még nem volt az a nagy meleg, de a fiúk mindenképpen csobbanni akartak egyet, de ezzel az egy csobbanással ki akartuk várni az ingyen bemenős időt, mert amilyen strandbelépő árak vannak Füreden, igazán pénzkidobás lett volna 5 embert befizetni úgy, hogy abból 1 nem is mehet vízbe, 2 nem akar vízbe menni, és a maradék 2 pedig 15 perc után megfagyva jön ki. 

Szóval előtte még jártunk egy kört a sétányon, és hüledeztünk, hogy csak elkészült egy újabb betonrengeteg a part mellett, és húzzák fel a következőket fenn a domboldalon. Nagyon elszomorító ezt látni...

A sétány és a kikötő, no meg  a víz az mondjuk még mindig szép :-) 

Helló, Tagore sétány! 

Marci a kutyával is akart egy fotót. :-)

Rengeteg kiskacsa és kishattyú van most, irtó cukik voltak.

Természetesen ettünk egy lángost :-) Mint minden Balatonra látogató, az internet szerint. 

Az egyik újonnan épült luxusblokk aljában már tavaly is volt egy gyerekautó kölcsönző. Marci pedig mindig is odavolt az ilyen gyerekautókért, sokáig nyaggatott is minket, hogy vegyünk neki olyat, de igazán nem lett volna praktikus, mert se a kertben, se a járdán nem tudta volna használni rendesen. 

Úgyhogy most Feri beadta a derekát, és befizette őket egy körre. Marci egy kisebb autót kapott, Milán pedig be tudott ülni Mátéval egy nagyobb pirosba. Még autórádió is volt a kocsikban, nagyon pöpec volt. 

Jajjj, Marci olyan kis cuki volt :-) 

Autóvezetés után pedig beugrottunk a szokásos strandunkra, a Kisfaludyra, mert hatalmas pingvinbabu-verseny volt a előjegyezve a versenynaptárban :-)
Tényleg nem értem, hogy tudtak belemenni... szerintem jéghideg volt a víz.

Beíratkoztak

Ma mindkét kisgimnazistánk beíratkozott az új iskolájába. Illetve Mátét én írattam be online, a krétán keresztül.
Ehhez nem kellett mást tenni, csak letölteni x db nyomtatványt az iskola honlapjáról, kinyomtatni, kitölteni, hatszázhússzor írtam le a gyerek nevét, lakcímét, és összes adatát a születési súlyától elkezdve napjainkig. Majd mindezt visszafotóztam, plusz az igazolványokat, bizonyítványt, átvételi papírt, mindent, és feltöltöttem a krétába.
Elvileg rendben vagyunk, legalábbis jött egy email, hogy leokézták a jelentkezést. Még hátra van az anyagi dolgok átutalása a megadott számlaszámra, iskolanyakkendő, iskolapóló, ilyen díj, olyan díj...

Milánéknál személyes beíratás volt, időpontra mentünk, neki is már korábban elküldték az összes kitöltendő papírt, kérdőívet, miegymást. Mire mindent kitöltöttem már eléggé kettéállt a fülem, nem mondom.

A suliban minden flottul ment, leadtuk az összes papírt, vettünk 2 pólót, egy iskola pólót meg egy term.tud.osat, és otthagytunk egy csomó pénzt. A díszmellényt majd szeptemberben fogják intézni.
Augusztus végén lesz egy ismerkedős nap, meg tankönyvosztás, aztán remélhetőleg indul a mandula.

Az esemény után Milán fagyizni szeretett volna, úgyhogy felkutattunk a térképen egy cukrászdát, odasétáltunk, aztán mikor már ott voltunk kiderült, hogy egy hiperegészséges mentes cukit sikerült találnunk. Igazi fagyi nem volt, de volt valami jégkrémszerű, de Milánnak az is jó volt.

Itthon pedig magára öltötte az új trikóját.

Biziosztás

Nem volt igazi, ünneplőbe öltözős, vermondós évzáró ünnepség, nem volt nyakbaborulós búcsúzkodás, telipacsis összeölelkezés a srácoknál, csak egyszerűen odamentünk a suliba adott időre, és átvettük a bizonyítványokat. Részben jó volt ez így, mégiscsak volt egy kis személyes kontaktus, de azért nem volt az igazi.
Milánt érinti a legrosszabbul ez az egész, ő azért kicsit el van/volt kámpicsorodva, hogy jövőre a barátok nélkül megy tovább az ismeretlenbe. Aztán kaptuk a hírt, hogy egy másik fiút is felvettek végül az aosztályból az osztályába, és ez kicsit dobott a hangulatán, hogy nem lesz ismerős, barát nélkül.
Az utolsó képe Milánnak az osztálytermében. :-(  Nem kellett volna neki maszk, de ő fel szeretette volna venni, de aztán melege volt benne, és letolta. De így lett igazán stílusos és korhű ez a kép.

A bizonyítványok nagyon szépek lettek. De korábban sem elsősorban a jegyeken volt a hangsúly, hanem, hogy önmagukhoz képest hogy szerepeltek, ezzel a felemás tavaszi félévvel pláne nem a jegyek milyensége a domináns.
De azért azt elmondom, hogy Milánnak rajzon kívül minden tárgyból dicséretes ötöse van, rajzból csak sima jeles :-) És valóban talán ha 2 négyese volt a tanévben, az is még az ősszel csúszott be.

Marci az udvaron kapta meg Marika nénitől élete első bizonyítványát. Kiválóan megfelelttel végezte el az első osztályt, de írásból véleményem szerint nem kapott volna kiválót, ha iskolai keretek között kellett volna megfelelnie, bár akkor meg többet gyakorolt volna, szóval ki tudja... azt tudom, hogy becsülettel tette a dolgát egész tanévben, és pont mire ráérzett volna a tanulás ritmusára, mire belejött volna a dolgozatírásba, mire fellángolt benne a vetélkedőszellem, akkor lettünk itthonra száműzve, és ez szerintem a lelkesedését is kicsit visszadobta. A végére már eléggé belefáradt.
Nagyon meg volt illetődve, amikor átvette a bizijét. Teljesen zavarban volt, de olyan kis cukiság volt :-)

Máté csak 9-re jött, a felsősöket külön választották a kicsiktől, hogy kisebb legyen a tumultus, de azért még odaállítottam őket a lépcsőre. Így együtt, hárman, az iskola kapujában már soha többet nem fognak állni. Azért kicsit szomorú ez, még akkor is ha mi akartuk így.

Máté is szép bizonyítványt rettyintett így a végére, de neki ehhez különösen jót tett az itthoni munka, és részben önállóan, részben segítséggel nagyon szépen zárta a hatodikat. Négyesei-ötösei vannak, talán kicsit több az ötös, de nem számoltuk.

A héten beíratkozunk az új iskolákba, aztán a Balatonnál fújjuk ki magunkat.
Elég volt ebből a tanévből. Minden tekintetben.
Foylt. köv. ősszel.