Májuselsején

Május elsején rendszerint ezer program, és kikapcsolódás közül lehet választani közel s távol. Hát nekünk sikerült egy pont nemmegfelelőt választani, bár ez nem a programnak volt elsősorban köszönhető, hanem inkább a körülményeknek. Persze az én ötletem volt, ki másé, én pedig úgy látszik az utóbbi időben nem vagyok épp a legjobb programszervező.

Szóval kitaláltam, hogy nézzük meg a Duna fölötti repülő-showt. Gondoltam érdekes lesz mindannyiunknak, és legalább kint vagyunk a napsütésben, nem valami zárt helyen, amit ilyenkor véteknek tartok. 

Milán már indulás előtt mindenen hisztizett, mint újabban mindig. Eléggé idegőrlő, mert legtöbbször ő maga kreálja a hiszti tárgyát, mert olyan dolgot akar, vagy nem akar csinálni, amiről úgyis tudja, hogy nem lehet, vagy épp a hiszti ellenére is meg kell csinálni. Most pl. Máté fehér ingébe akart öltözni. Az ünneplősbe. Ami mellesleg még Mátéra is egy kicsit nagy. Aztán gumicsizmába, majd szandálba, majd ki tudja még mit akart, mindig van valami. 

Sitty-sutty a helyszín közelébe metróztunk. Kiszállhattunk volna közelebb is, szóba is került, de aztán valahogy mégis elfelejtődött, Milán hisztirohamai elég sokmindent kivernek a fejemből mostanában. Szóval kicsit távolabb voltunk a tűztől, a Gellért térnél, de nem volt ez baj, mert a repülőket szerencsére jó messziről is lehet látni, és sétáltunk egy jót a napsütéses Duna parton. Vagyis sétáltunk volna. Mert Milán nem akart jönni. Ő fáradt volt. Őt nem érdekelte a repülő. Aztán az volt a baj, hogy nem látja. De nem is arra nézett, amerre kellett, direkt. Csak puffogott, puffogott, és puffogott megállás nélkül. Mi azért próbáltuk a műsorát figyelmen kívül hagyni, és nézni a parádét. közben egyre közelebb is jutottunk a tűzhöz, és már egészen közelről láthattuk a repülőket, helikoptereket. Itt egy kicsit Milán is visszavett. 

Közben elsétáltunk a megnyitott, majd megint bezárt és épülő Várbazár mellett. Hát az valami csodaszép lesz! Vagyis már most is az, már amennyit lehetett látni belőle.

És nagyjából itt kezdődött a kálváriánk. Ugyanis azt terveztük, hogy elsétálunk a Batthyányi térig, és ott szállunk majd megint metróra, ami visszavisz az autónkhoz. Milán már teljesen kivolt. Beígéretünk neki egy hamburgert a keletinél, csak hogy legyen valami cél a szeme előtt. De a Lánchídnál már csak kerülővel tudtunk átmenni a túloldalra, később pedig teljes lezárásba botlottunk. 

Egy fémkerítéssel úgy el volt minden kerítve a versenyautók miatt, akik még fél óra múlva indultak csak felvonulni, hogy se az út túloldalára, se semerre nem lehetett menni. Vissza kellett fordulnunk, és hiába kerestünk út közben menekülő útvonalat, nem volt csak lezárás, lezárás, lezárás. Az Erzsébet hídig kellett visszamennünk, ami elég sok volt az addigra 3 nyűgös gyerekkel, mert mindegyik fáradt volt már, érhető módon, ez a plusz séta nem volt bekalkulálva, éhesek is voltak, érhetően, és melegük is volt, mert tűzött a nap, és nyári hőség volt. Milán akkor borult ki végképp, amikor nem engedtem be egy toitoi-ba pisilni, mert nem érte volna el. Teljesen szétesett, és csak vergődött. Ezzel viszont engem is teljesen kiborított, mert ez a szereplése már tényleg csak hab volt az egész délelőttös nyivákolása és kínlódása tetején. Ez volt a csúcspont. Közben Marci miatt is aggódtam, mert olyan volt, mintha lázas lenne, de végül nem volt az.

Innen már csak jobb lett a folytatás, mert villamosra szálltunk, majd metróra, majd autóba ültünk, és hazajöttünk. Itthon szerencsére mindenki kidőlt, és aludt mint a bunda. 

Máté a Gellért téri metrómegállóban

 Hát így történt. Sokadjára megfogadtam, hogy soha, de soha nem megyünk át Budára, amikor nagy rendezvény van. Jártunk már így talán kétszer még a gyerekek előtt, hogy egy koncert után szinte lehetetlenség volt visszajutni a másik oldalra, mert addigra mindent lezártak. Most megint megfogadtam, hogy ilyen többet nem fog előfordulni. Gyerekekkel ez a kényszerű visszaséta nagyon kellemetlen volt. 

De hogy pozitív felhanggal zárjam a posztot.... délután mérgemben, vagy dühömben 10 km-t futottam, rekordidő alatt. Nagyon jól esett, és nagyon büszke voltam magamra. Pláne, hogy tulajdonképpen a vihar elől futottam, mert már a 4-dik kilométernél úgy nézett ki, hogy esni fog hamarosan, de két körönként imádkoztam, hogy csak még két kört bírjon ki, csak még kettőt, és végül akkor szakadt le az ég, amikor bezártam az ajtónkon a rácsot.

Beíratkozás

Hát ez a nap is eljött.

Ma délelőtt, miután az ovisok elmentek az oviba, és mi Marcival komótosan megreggeliztünk, felöltöztünk elbattyogtunk az iskola felé. Marci egy darabig mocival jött. Egészen addig, amíg a második kereszteződés magasságában egy néni füvet nem nyírt. Ez a művelet annyira lenyűgözte, hogy onnan aztán egy tapodtat sem volt hajlandó mozdulni. Pláne, hogy a kerítésen túl egy kis blöki is ugatott. Marci ingajáratban volt  a fűnyíró és a kutya között. Egy darabig elidőzünk ott, feltartva a nénit, akit Marci egycsapásra meghódított, és javasolta is úgy az 5-dik percben, hogy menjek csak nyugodtan a dolgomra, ők addig ellesznek itt Marcival.

Akkor még nem tudtam, milyen jó is lett volna egy önkéntes bébiszittyó. 

Nem siettünk. Nem éreztem szükségét, inkább húztam-vontam a pillanatot, amikor szembesülnöm kell most már végérvényes azzal, hogy Máté bizony iskolás lesz ősztől. 

Az iskola kapuján belépve próbáltam elképzelni, hogy majd naponta nyomjuk le azt az ódon kilincset ott azon a nagy barna ajtón. Aztán belépve szembesültem azzal, hogy bizony sor áll. Nem is akármilyen. Próbáltam végignézni az előttem álló emberek során, de akárhogy is ágaskodtam a lépcső alján, valahogy csak nem sikerült meglátnom, hol is van a sor eleje. Voltak ott ismerős anyukák is, kicsit megvitattuk a dolgokat, ők nagyon arra agitáltak, hogy menjek csak nyugodtan a sor elejére, ne kelljen már Marcival ezt a sort végigállni, de én nem akartam. Nem szeretek indokolatlanul előnyhöz jutni csak azért mert én gyerekkel vagyok. Inkább fogtuk a cókmókunkat, és elmentem a dm-be. Az utolsó anyuka kedves volt, mondta, hogy fenntartja maga mögött a helyet, ha még itt lesz, amikor visszaérünk. Mik vannak? 

Fél óra alatt végeztünk is. Közben pedig agyontúráztattam az agyamat azon, hogy mi lesz, ha már kicsúsztunk nemhogy A. néni osztályából, de a felvételi keretszámból is. Ezen elmélázgattam egy darabig, aztán megnyugtattam magam, hogy gyerek nem maradhat iskola nélkül, majd csak kerül neki is hely valahol. 

Bő fél óra múlva, 10 óra körül, újra beléptem az iskolakapun. Akkor már a portás bácsi is ismerősként köszöntött, és újságolta, hogy menjek csak nyugodtan, azóta sokat fogyott a sor, és valóban, 4-5-en álltak már csak a könyvtár szoba közepén, köztük a kéktáskás anyuka is, aki az utolsó volt az előző alkalommal, szóval nem maradtam le semmiről.

Innen már röpült az idő, és pikkpakk, két csacsogás között már bent is találtam magamat az íróasztal mellett. 

Ilyen okmány, olyan papír, melyik osztályt szeretnék anyuka, kérnek-e  a napközit, és hányszori étkezést, és hittan vagy erkölcstan? Hát nem voltam éppen felkészült, mert azon kívül, hogy A. nénit szeretnénk első helyen, és hogy református hittanra szeretnénk járatni, semmi egyébre nem tudtam helyből egyértelmű választ adni. Végül beikszeltük a napközit is, és a háromszori étkezést is, de ezen év elején lehet változtatni, bár szerintem nem fogunk. Bezzeg a szomszéd asztalnál ülő anyuka, ő bezzeg már azt is tudta, hogy melyik sportfoglalkozásra szeretné járatni a gyereket. De hát no... sosem mondtam, hogy én vagyok az anyák gyöngye. 

Május 8-án lesz kifüggesztve, hogy kiket vettek fel. Gondolom az is, hogy kit hová. Május 26-án pedig iskolai szülőértekezlet lesz. 

Máté kapott egy emléklapot is, amelyen üdvözlik az első osztályban. Ebből én arra következtetek, hogy nem kérdés, hogy felveszik.
Máténak fülig ért a szája, amikor délben mutattam neki a kis lapot. Nagyon boldog volt! 

Izgalmas időszak lesz ez mindannyiunknak, kétségtelen. Iskolás kisfiam /nagyfiam lesz ősztől! Ez nagyon durva!
Továbbá elég megnyugtatónak tűnt, hogy a sorban állók közül senki nem volt rosszarcú. Bár az is lehet, hogy azok nem sietnek annyira beíratni a gyereküket az iskolába. 

Marcinapra

Mert a  mi Marcink ma ünnepel.

Nemes Nagy Ágnes: Névnapra

Névnapodra mit vegyek?

Vegyek húzós egeret?
Vonatot és síneket?
Kék építőköveket?
 
Nem már tudom mit vegyek!
Néked tavaszt rendelek
Bodzafát és kék eget
rajta csokros felleget.
 
Megrendelem jó előre
A virágot a mezőre
Tél után a lomb-nyílást
betegségre gyógyulást.
 
És ha meglesz egy napon:
bedobom az ablakon.

Képes húsvétos

Sosem volt még talán olyan, hogy a fiúk ennyire várták a húsvétot, a nyuszit, és a locsolkodást. Bár a kerti tojáskeresés idén is elmaradt, mert indulás előtt nem volt már rá nagyon idő, tavaly meg hó volt, akkor azért maradt el, de nem gondoltam, hogy ezt majd a szememre fogják hányni később, hiszen attól még a csokinyuszikat, tojásokat megkapták. Pedig.... Máté szerdán azt mondta a logopédus Éva néninek, hogy hozzánk bizony nem jött a nyúl. Éva néni gondolom hitte is meg nem is, de inkább nem, és faggatta, kérdezgette Mátét, hogy tényleg nem kapott egy fia csokitojást sem? Máté aztán mondta, de azt kapott, meg nyulat is, meg bárányt is, de azt mind Klári mamánál kapta, itthon a nyuszi  nem tett semmit a kertbe. Na bummm. Persze aztán megbeszéltük, meg Éva nénivel is megbeszélték, hogy a nyuszi oda viszi a tojásokat, ahol a gyerekek vannak, jelen esetben Ózdra, mert ha ide tette volna a kertbe, akkor bizony azok eláztak volna, mire hazaérünk. Látszólag fogta a magyarázatot. Jövőre viszont, ha esik ha fúj, mindenképpen lesz tojáskeresés a kertben! 

A húsvéti hétvégéről képekben. 

A fiúk sétálni indulnak.

Négy fiúval kerültük körbe a lakótelepet. :) 

A négyfiús életérzés.

Locsolkodtak. Próbáltam levideózni ahogy verselnek, de nem igazán lehetett róluk többedjére sem elfogadható felvételt készíteni, mert elbohóckodták. Főleg Máté. És most valamiért nem is tudok videót beilleszteni.  De majd hátha itthon elmondják szépen, és addigra a blogger is meggyógyul.

Csokitojásos

Nyulak. A teljesség igénye nélkül. Még legalább 3-4-5 biztos lapul a szekrény mélyén. Alkalomadtán majd összegyűjtöm az összeset. :)

Hazafelé

Lepkés

Szerdán,  mikor mentem Mátéért az oviba, csupa pirospozsgás volt az arca. Azt gondoltam, biztos melege van/volt, mert hosszú ujjú póló volt rajta. Nem viszketett, nem fájt neki, bekentük itthon és el is halványult. Másnap reggelre alig látszott valami kis folt. Délutánra viszont megint égő piros volt szegénykém, de továbbra sem panaszkodott semmire. Mivel tegnap pont délutános volt a doktornő elbattyogtunk össznépileg, hogy nézzen rá, mondjon valamit. Hárman voltak a váróban előttünk, ami nálam a lélektani határ, amit még kivárok 3 gyerekkel, amiből kettőnek kutya baja, és a harmadik is látszólag egészséges. A 3  előttünk lévő végül négy lett, mert az elkülönítőben is volt egy beteg, de mondhatnám, hogy 5 mert az egyik csaj 2 gyerekkel volt. Végül egy bő 40 percet időztünk a váró előtt, és a váróban felváltva. Élmény volt. 

A doktornő rögtön mondta, hogy ez bizony lepkehimlő, majd sebtiben hozzátette azt is, hogy ne ijedjek meg, teljesen ártalmatlan. Jelen helyzetben, vagyis hogy már piros a pofija, már nem fertőz, és igazából semmi teendő nincs, max. kenjem az arcát hűsítő krémmel és igyon sok folyadékot. Lehet, hogy a teste is bepirosodik majd, de az sem biztos, de akkor sincsen semmi gond. Nincs láz, nincs viszketés, nem kell fénytől védeni, nincs karantén, még oviba is mehet. 

Ma azért itthon maradt, amin meg teljesen kiborult, és majdhogynem hisztizett, hogy ő oviba akar menni, mert nem igazság, hogy pont akkor nem megy, amikor az iskolaudvarra mennek biciklizni. 

Szegénykém.

Egri kirándulás

Hogy a tavaszi szünet ne teljen el kirándulás nélkül, jó ötletnek gondoltuk, hogy hazafelé teszünk egy kis kitérőt valahová. Több felmerült lehetőség közül végül Eger mellett döntöttünk, vagy döntöttem, mégpedig igazából a vár miatt, ahol a mi ugyan már többször is voltunk, de a fiúkkal még nem, és feltételeztem, hogy tetszene nekik.
Gyönyörűszép, virágzó repceföldek mellett vezetett az utunk:

Utólag már nem volt olyan jó döntés, mert azt ugyan olvastam, hogy felújítások vannak, de arról nem volt szó, vagy legalábbis az én figyelmemet erősen elkerülte, hogy sem a várban, de még csak a városban sem lehet közlekedni, mert úgy ahogy van fel van túrva az egész. De ez csak később derült ki. 

Amikor megérkeztünk, akkor láttuk, hogy a Dobó tér teljes egészében maga az építkezés. Bár dolgozni épp nem dolgozott senki, így húsvét előtti szombaton, de tér túloldalára majdhogynem születni kellett. Így, amíg a tesómék be nem futottak, addig a sétálóutcában és a bazilika környékén ütöttük el az időt. A fiúk elnyaltak egy fagyit, kétgömböset! Ami igazából két fél gömb volt, azaz 1 igazi gömb, de ők nagyon boldogok voltak ettől.

A sétálóutcán

Építkezésben itt sem volt hiány

Mire nagy nehezen kivarázsoltunk magunkból egy családi képet, addigra a tesómék is befutottak, és átverekedtük magunkat a várhoz. Persze, ha kicsit jobban ismernénk a várost, akkor tudtuk volna, hogy elég lett volna csak egyenesen végigmenni a bazilika melletti utcán, és már ott is lettünk volna, mint ahogy azt visszafelé egész véletlenül tettük, de ekkor még nem tudtuk. Pedig mennyi bosszúságot, és rosszútonjárást megspórolhattunk volna :)

A fiúk a várba menet

Kiscsoportos különítmény

A várban aztán tovább folytatódott minden, mert a felfelé vezető út is háromnegyedig le volt zárva, és középen az a nagy tér cakkumpakk, úgy, hogy még egy babakocsinyi hely sem volt a kerítés mellett.  Persze ez a gyerekeket a legkevésbé sem zavarta, sőt talán még élvezték is hogy egy kalandpályát is kaptak a vár mellé.

Fiúk a gáton várfalon

Na az ott a Dobó tér

Közben pedig gyülekezni kezdtek a felhők.

A feltúrt várbelső

A fekete felhőkből végül eső is esett. Behúzódtunk az árkádok alá, és vártunk. Vártunk. Vártunk. Milán és Marci pedig eljárt egy esőűző táncot.

Hogy könnyebben és gyorsabban teljen a várakozás,  átszaladtunk a szomszétedos fegyverkiállításra.
Na ez nagyon bejött nekik, főleg a felső újkori rész, ahol rengeteg puska, kard, tőr, szurony, lándzsa, meg egyebek voltak kiállítva. Az alsó részen ókori és őskori kőszerszámok, edények és ékszerek voltak leginkább, de ezt én már otthagytam Marcival. Eddigre az eső is elállt odakint.

Mivel nem kedvünk még egyszer átvágni az építkezésen, hogy a vár túloldalát is megnézzük, ezért a kijárat felé indultunk. A Nagyok még felmentek a várfalra, és onnan integettek le.

Ott vannak :)

Leszámítva az felújítások okozta kellemetlenségeket, no meg az esőt, bár az kevésbé zavart, mint az, hogy nem lehetett egyet sem nyugodtan lépni, egész sokat sikerült kihozni a délutánból. Most egy darabig viszont biztos elkerüljük a várost. A felújítások végéig mindenképp.

Néhány felújításmentes kép még réges-régről ITT .

Húsvét előtt

Nem találtam meg a húsvétos dobozt :(  Hogy hol lehet? Nyilván valami atombiztos helyre tettem, hogy még véletlenül se törjenek össze benne a festett tojások. 

De azért van szép barkánk, és az idei tojásokat szépen rá is lógattuk, meg alátettük, amit nem tudtunk fellógatni.

 Az oviban idén nem volt húsvéti készülődés, ebben a tanévben karácsonyi volt. Felváltva van. Én a húsvétit jobban szeretem, mert a tavaszi rendezvények sokkal tömegbarátabbak. KArácsonykor olyan macera már csak az is, hogy azt a rengeteg kabátot valahová letegyük, lehetőleg úgy, hogy ne is keljen lába. Plusz ugye be vagyunk zsúfolódva a folyosóra. Na de hát nem engem kérdeztek :) 

A gyerekek alkotásait  csak simán kézhez kaptam, amikor mentem értük szerdán délben. 

Verset is tanultak ám, mind a ketten. Egyszer sikerült belőlük félig-meddig kicsikarni, azóta sem, de azt mondják húsvétkor majd elmondják. 

Milán verse:

Rózsafának tövéből rózsavizet hoztam,
az lesz ma a legszebb kislány, akit meglocsoltam.
Drága kislány, gyöngyvirágom, ma van húsvét napja,
meglocsollak, mosolyogjál, mint egy piros rózsa.

 Máté verse:

Itt a húsvét, eljött végre

A szép lányok örömére,

Mert a lányok szép virágok

Illatos víz illik rájuk,

Ne fuss hát el, szép virágom,

Locsolónak csók jár, három.

 Máté még egy verses mesét is tanult.

Lőrinc Pál: Három füles

Három kis nyúl ül a réten.
Mesebeli faluszélen.
Előttük egy halom tojás,
Húsvét táján ez így szokás.
Festék is van jócskán, bőven,
Fut az ecset tekergően.
Tojáson a színes csíkok
Olyan, mint a fürge gyíkok.
Nyúlapó is megjön közbe,
Leül köztük ott a földre.
Nagy bajuszát simogatja,
Tojásokat válogatja.
Szebb az egyik, mint a másik,
Nincsen köztük mely hibázik.
Ügyes ez a három füles,
Nem lesz a tál sehol üres.
Jut is bőven minden házba,
Locsolóknak tarisznyába.
Kinek nem jut fusson ide,
Nyúlapó tesz a zsebibe. 

Kellemes húsvétot kívánunk Nektek!