Máté sütije

Máté sütit süt. A radiátor teteje a tepsi. A fiók a sütő.  Nagyon precíz. Mikor kész van, akkor kér egy konyharuhát, mert forró a tepsi, nem tudja kivenni. Majd hűlni hagyja. Hozat egy tányért, kér egy kést. Kap egy neki valót.
Megkérdezi, vághatok?
Mondom igen, kérek szépen.
Vág, és figyelmeztet, hogy vigyázzak mert még meleg, most vette ki a sütőből.
Én vigyázok.
Majd figyelmeztet, hogy villával egyem, és ne morzsáljak szét, mert jönnek a hangyák.
Megeszem, dícsérem, ő örül, és megkérdezi, kérek-e még. Kérek.
Megkérdezi, finom volt?
Mondom, igen. Mi van ebben a sütiben?
Azt mondja:
- Liszt, tojás, cukor.... meg giliszta, meg katicabogár is.
Hmmm.... és én megettem belőle egy egész tepsivel. Most sül a második adag:)

Ééééésssss!!!!

Milán 3 fogú!!!!!!!

Egész pontosan szombat reggel óta.

De nem ám ott jött foga, ahol vártuk, ahol hónapok óta hol gennyes, hol dagadt, hol fehérlik az ínye, ahol elvileg a papírforma szerint kéne, felül,  nem... még véletlenül sem, hanem alul, a meglévő két pici első mellett nőtt egy harmadik picike. (jobb alsó 2-es)

Szóval szotyizni még mindig nem tud, a felső ínyét még mindig fájlalja, éjszaka még mindig nem alszunk, mostanában már nappal sem, de most már majdcsak lesz valami. Addig meg örülünk a kis Háromfogúnknak:)

Belvárosi séta

Mielőtt kiköltöztünk a főváros zöldjébe, sok évig laktunk a belvárosban. Szerettem. Jó volt. Megvolt a varázsa. Jó volt, hogy minden ott volt egy helyen, karnyújtásnyira, a bolt, a gyógyszertár, a buszmegálló, gyorséttermek, MINDEN. És persze rengeteg ember, nyüzsgés, zaj, füst, autók, tolongás, rohanás.

Amikor elköltöztünk sokáig rossz volt, hogy nem tudok mindent munkából hazafelé elintézni, hogy mindenért valahová máshová kell utazni, ami külön idő. Aztán valahogy belejöttünk, kialakult.

Mióta itthon vagyok a fiúkkal elég ritkán keveredünk be a belvárosba. Nem esik útba, meg különben is gyerekkel már egész más szempontok szerint választok sétahelyet, és ezekbe a szempontokba a körút nem nagyon fér bele. Így amikor valami okból mégis ott kötöttünk ki, akkor nagy nosztalgiával megyek  az úton, és csak a szépet látom. Igaz, leginkább a szép helyekre megyünk ilyenkor, Duna-part, Andrássy út, ilyesmi.

Két évvel ezelőtt nem hiszem hogy Mátéval az oldalamon belevágtam volna egy olyan útba, mint amilyet ma megtettünk hármasban, jobban mondva hármasban plusz motor plusz nyuszika, mert ezekre is legalább annyi figyelmet kellett fordítani, mint a 2 gyerekre. Vagy ha bele is vágtam volna, akkor biztos, hogy már hetekkel korábban azon stresszeltem volna, hogy Máté vajon az út mekkora hányadát fogja vígasztalhatatlanul végigüvölteni.

Most viszont egészen más időket élünk. Máté most már mindenre vevő, csak menjünk valahová, ha a programban még valami bkv-s jármű is szerepel, akkor meg pláne, akkor csak indulás előtt mondom el neki, hogy hová és mivel megyünk, különben már hajnaltól kezdve azzal nyaggat, hogy na akkor induljunk!

Milán pedig hiába fakadt elvileg ugyanazon tőről, mint a nagy és okos bátyja, egész más habitusú. Neki nincs ellenére hogy tologatva van a fara a babakocsiban, ha pedig elunja, akkor néhány piskótával jól elvan.

Úgyhogy tegnap kitaláltam, ma megvalósítottuk, és fogtuk magunkat és megtettünk egy hosszúséta-földalatti-hosszúséta kombinációt, majd ugyanezt visszafelé. Mindenféle gond és probléma nélkül. Matyit teljesen elkábította a belvárosi forgalom, de szuperül közlekedett mellettem, lépcsőn fel, lépcsőn le, zebrán át, stb... és bár minden érdekelte, a zajban nemigen hallottam a kérdéseit, de ez nem zavarta abban, hogy folyamatosan járjon a szája.

Milánra sem lehet panaszom, a körúton ő is szépen bámészkodott, a földalattin pedigelpiskótázgatott, és elszemezgetett egy-két idős nénivel. Hozta a tőle elvártakat.

De hogy miért is volt ez az út szükségszerű? Hát mert el kellett mennünk a frissen rendelt Halász Judit koncertjegyekért, majd decemberre, a Vígszínházba. És igen, ezzel elkezdődött a nagy decemberi ünnepségsorozat szervezése:)

Eheti

Babát váró Sógornőm gömbölyödő pocakját simogatja, jobban mondva a benne lakó picibabát. Egyszer csak felemelkedik, és a köldöke fölé hajol, nézi-nézi, majd azt mondja:
-Csak benéztem hozzá!

Tesómék kérdezik Matyit, hogy szerinte hogy fogják hívni a picibabát.
Mire Matyi rávágja:
- Mészájos Baba

Matyi egyik kedvenc játéka, hogy eljátsszuk, hogy dolgozni megy.
Mikor sétából ideérünk a kapu elé, mindig lepattan a motorról int és
-Megyek dolgozni! Szia anya, szia Milán! Este jövök! kiáltással elindul abba az irányba, amelyikbe apa is szokott menni, és megy olyan 2-3 háznyit, majd visszajön.
Egyszer a szomszéd ház bejáróján állt egy autó, amitől nem tudott továbbmenni. Egy pillanatra megtorpant, majd megfordult, és azt mondta:
- Ma nem megyek dolgozni, szabadnapos vagyok!

Egyik reggel munka előtt elmentek Apával a gyógyszertárba.
Hazafelé kérleli Apát, hogy ne menjen dolgozni.
-Inkább ne hozzon a Mikulás gitárt, csak ne menjél dolgozni!


Apa szülinapi tortájához vásárolunk a boltban ezt-azt. Máténak ezer kérdése van, nem egészen vágja hogy hogy lehet az, hogy nem csak neki van születésnapja, hanem apának is.
Minden kérdés-válasz után látszik hogy erősen gondolkozik, raktároz, régi emlékeket halász elő.
Aztán egyszer csak széttárt kézzel  teljes tanácstalansággal megkérdezi:
-Anya, és az én tortámat ki fogja megsütni????

Milán, a kókuszgolyóevő

Az utóbbi jónéhány hétben valahogy rákaptunk a sütizésre, szinte minden héten készül valami, vagy valami gyorsan elkészíthető és szinte bármiből megsüthető muffin, vagy valami amit Máté épp a fejébe vesz, és hát vannak még az olyanok, amiket Máté is tud és akar csinálni, ilyen a már korábban megénekelt kókuszgolyó. Ez került tegnap megint elő, illetve az asztalra. Majd szépen falatonként Milkus pocakjába (is). Először én kezdtem neki csipegetni a lehetőleg kókuszreszelékmentes darabokat, és Matyikának is nagyon megtetszett a művelet, így szegény Milkusnak még egy golyót le kellett gyűrnie:)))

Szerintem ízlett neki:

Rockdélelőtt

Azt már írtam, hogy Máté gitárt szeretne, és mióta ezt a fejébe vette, azóta sokszor mondja, hogy nézzünk gitáros videót. Ilyenkor legtöbbször Gryllus Vilmost szoktunk indítani, vagy valami hasonlót, de olyan is megesik, hogy az én hangulatom valami keményebbet kíván, és akkor durvább, de annál inkább izgalmasabb vizekre evezünk, együtt ugrálunk, tombolunk a szőnyegen, (én Milán 8ésfél kilójával az ölemben még adok egy kicsit a fittnessnek, Máté pedig Mangával erősít)), hajat rázunk, léggitározunk, és metálvillát mutatunk:) Az enyhén ziháló hang ezért van, no meg a mozgó kép is, mert én is aktív részvevője vagyok a produkciónak, géppel a kezemben:) És hát mi lehetne jobb gitároktató mint egy jó kis AC/DC szám:DDDD

A háttérben uralkodó egészséges rendetlenséget kéretik nem észrevenni.

Összeszedetlenül mindenféléről

Jó régen sikerült már egy épkézláb bejegyzést kicsikarni magamból.... előre szólok, ez sem az lesz.

Milán életében egy újabb hónapot abszolváltunk. 10 hónapos és jól van. Már amennyire a folyamatos fogzás mellett jól lehet lenni. Igen, még mindig fogzik, és igen, még mindig 2 fogú. Pedig már nem is tudom hányszor mondtam, hogy na ebből holnap már fog lesz. Nem lett. Szerintem már sosem nem is lesz, ami ha nem szenvedne tőle nem is zavarna sem engem sem őt, mert remekül elboldogul azzal a meglévő kettővel, mindent meg tud enni, talán még a vasszöget is. (na jó szotyizni azt nem tud).

Amúgy meg hihetetlen jófej lett ez alatt a hónap alatt, mindenben partner, Matyival nagyon pajtáskodnak. Matyinál persze ezerrel megy a féltékenység, meg az irigység, minden az övé, és Milánnak semmit sem szabad. De Milán kitartó. És még élvezi is, ahogy Máté elgurítja az autót, majd versenyt négykézlábaznak érte. De Máté egyébként is mindennel le tudja nyűgözni. Előfordul olyan is, hogy egész hosszan elvannak együtt, máskor pedig fél perc múlva sírás van. Az a kedvencem, amikor reggel együtt néznek mesét és piskótáznak, míg én reggelit csinálok. Meg amikor szeretgetik egymást:)

Eljött nála is a pakolós korszak, mindent pakol mindenhonnan mindenhová, konyhaszekrényből, kamrából, szemetesből, könyvespolcról, ruhásszekrényből, mindegy, minden érdekli.

Mióta Matyi néhány napot vidéken töltött kicsit bújósabb lett, ha el van szontyolodva, akkor csak hajtja a kis pihés buksiját a vállamra és két kézzel ölel. Imádom:) Csak szívom magamba a finom babaillatát. (leszámítva ha épp nem hagymaszagú, mert valamelyik nap felcsipegetett egy földre lepottyant hagymadarabot, de ezt már csak akkor vettem észre, amikor megszagoltam a gyereket)

Idillikus mindennapjainkat csupán Máté hisztijei és akaratossága feketíti be olykor-olykor. Brutál hisztiket képes levágni, szinte bármin. Amikor még tündibündi kis Matyikával rendelkeztem el sem tudtam képzelni, hogy ilyen A hisztikorszak. Azt hittem, ez is csak olyan eltúlzott dolog. De nem. Tényleg gáz. Van amikor meggyőzhető, van amikor csereképes, van amikor kezelhető, és van amikor levegőtnevételig tolja. Na ez az überbrutál! Ez eddig 3szor fordult elő, és mindháromszor akkor amikor szerintem maga is tudta, hogy nincs igaza, és nem is lesz.

A kezelésnél nálunk a menj be a kisszobába vált be leginkább. Sokszor magától is bemegy, hisztizik, hisztizik, szerintem az ajtót is rugdossa, vagy valamit, aztán egyszer csak kijön, és bocsánatot kér. Olyan is volt már, hogy kijött, tett egy kört, aztán visszament és azt mondta még nem végzett:) És csak a kisszoba a jó... egyszer véletlenül a hálóba küldtem, és 1 pillanatra abbahagyta a hisztit és kijavított, hogy nem a hálóba, hanem a kisszobába kell hogy küldjem.

Ezt leszámítva pedig olyan angyal. Minden érdekli, de most már olyan komolyan érdeklődős. Ébredés után mindig olvasni kell a nagyágyban. Rengeteg dalt tud már kívülről, de kérésre kevésszer hajlandó bármelyiket is normálisan elénekelni.

Határozott elképzelése van arról, mit hogy szeretne. Például oda szeretne menni, ahol hó van, meg oda, ahol lehet tapsolni és sikítani (értsd. koncert), a Mikulás pedig ide fog jönni hozzánk, hogy elhozza neki a gitárt, elalvás előtt pedig meccset akar nézni.

Hát nagyjából így vagyunk.

Ez is egy szép összevissza bejegyzés lett. Bocs.

Sikítanak-nevetnek

Mindezt korán reggel a fürdőszobában... mert ott olyan jó... mert ott jól visszhangzik... és mert olyan vicces:)

Újabb négyes Matyitól

Sétálunk. Egyik háznál veszettül ugat egy kutya. Matyi kioktatja:
-Ne ugassál Kutyus, Milánka végre elaludt! Felébreszted!

Fürdéshez készül. Levesszük a pólóját, mire megszólal:
-Hát micsoda felsőtest van itt kéremszépen!
(én szoktam ezt mondani nekik, az egyiknek azért mert kivan az összes bordája, a másiknak meg azért mert olyan kis husi)

Kérdezi Mamát: - És a te cicidből ki evett?
Mama: - Anya és Bandi, amikor kicsik voltak.
Matyi nem nagyon hiszi.
Megkérdezem tőle: - És a te cicidből ki eszik, Máté?
A legnagyobb természetességgel válaszolja: - Hát Manga! ( és tényleg:)

Joghurtoznak.
M: - Milán milyen joghurtot eszik?
Én:- mandarinosat.
M:- Margarinosat????  hmmm!!! Én meg kisegereset eszek:)
(a dobozán van Mikiegér, nem egérízű)

Piskótazabáló

Hát íme... a megfejtés, hogy mitől is van ilyen szép kis kerek pocakja és husi combija Milkusnak. És itt megemlíthetném azt is, hogy embertelen mennyiségeket képes ebédre megenni, legyen az bármi, és azt is, hogy zokogni kezd amikor elfogy a joghurtja, és ilyenkor muszáj egy kis piskótával befogni a száját, (lásd. a videón) de ezt vegyük úgy, hogy nem is mondtam, mert nem akarom bemószerolni.

Férfiember, no....

Lehet, hogy hozzá tényleg a hasán keresztül vezet majd az út???

Lelki szemeim előtt már látom azt a tonnányi rántotthúsmennyiséget, amit majd tizenpár év múlva sütök vasárnapi ebéd gyanánt a két kamasz, mindentmegevő fiamnak... és előbb-utóbb nagyobb lábas, fazék, tepsi, hűtő, és konyha is kell majd!!! JAJJAJ!!!!

Amúgy kíváncsiságból rádobtam a mérlegre, ami 8400g-ot mutatott ruhástól-pelusostól, ebédestül, piskótástul.