Gyógyulófélben

Az éjszakánk nem volt annyira jó, de tulajdonképpen roszz sem, néhányszor felriadt Máté, de láza nem volt, szerintem elkezdett hatni neki a torokszirup A  fél éjszakát mellettünk töltötte, mert így amikor nyüsszent egyet, kicsit megsimogattam és már aludt is tovább. Reggel letolt egy üveg zöldséglevet, majd aludt 9-ig, evett egy kis gyümölcsöt reggelire, és utána 11-ig megint aludt. Most túl van az ebéden, és megint alszik. Ebédre már rendes adagot evett, és látszólag jóízűen. Kezd visszaállni minden a régi kerékvágásba. Ma egész nap nem volt eddig láza. A szirupot szombatig kell neki adni, azt mondjuk nem szereti, tényleg elég furcsa íze van, kicsit mentolos, amihez nincs hozzászokva. 

Diagnózis

Voltunk doktornéninél, aki igazából doktorbácsi volt, mert a miénk szabin van. A diagnózis torokgyuszi. Kapott Matyi szuszpenziót(csináld magad, ilyet sem láttam még), meg lázcsillapító kúpot. Persze jól leégettem magamat, mert nem tudtam megmondani, hogy milyen kúpunk van itthon, amit adtam a gyereknek, lásd gondos anyuka. Délelőtt egészen jól volt, aludt egy nagyot, kora délután lement 37.5-re a hője, de délután már megint 38.7 volt. Az a gyanúm, hogy a kúp( ami itthon volt, kék dobozos) nem igazán használ semmit, a Nurofen valamennyire leviszi, de nem teljesen. Most mindjárt hűtőfürdő, aztán remélem el fog tudni aludni. Szegénykémnek nagyon opálos a szeme. Remélem holnapra már látványosabb javulást tudunk prezentálni.

Betegséggel lezárt nyaralás

Itthon vagyunk, sajnos a balatoni hétvége hamarabb véget ért, mint azt előzőleg terveztük. Jól indult, pénteken még meleg is volt, tudtunk fürdeni, aztán estére jó nagy szélvihar kerekedett. Szombaton nem volt strandidő, így vonatra szálltunk és egy badacsonyi borozóig vitettük magunkat, ill. csak Matyi, mert Ő úgy döntött, hogy a hegy második felét kenguruban szeretné megtenni. Ja még hozzátartozik, hogy Feri pénteken belelépett vmi kavicsba, ami széthasította a lábát, és lesántult. A borozóban igen jó lett a kedvünk, de korán el kellett jönni, mert negyed 7kor jött az utolsó busz, vonattal meg sokat kellett volna várni a csatlakozásra. Aztán vasárnap reggelre Matyi belázasodott, így villámsebességgel összepakoltunk és hazajöttünk. Az utat majdnem végig aludta, délutánra kicsit javult a helyzet, jó kedvű volt, a láza is lejjebb ment, de éjjel, megint nagyon felszökött, teljesen tüzes volt a buksija. Lehet, hogy megfázott, bár nem köhög, és nem is tüsszög, az is lehet, hogy a foga miatt. Mindenesetre ma elvisszük orvoshoz, 12-től rendel.  Remélem tud rajta segíteni.

8 hónapos

Máté ma 8 hónapos, ennek örömére újra Magyarország felé vesszük az irányt, egyelőre még csak a Balatonhoz, aztán vasárnap haza.
Vázlatosan:
-áll mint a cövek
-a drótokhoz való vonzalma egyre csak nő
-most 3 egymás utáni éjszakát teljesen végigaludt, ki tudja miért, ez eddig nem volt szokása.

-kommunkatív, fecseg, vigyorog, nyújtogatja a nyelvét, és grimaszol.

-összeütögeti a kezében lévő játékokat.
 
Táplálkozás:

-Nagyjából mindent megeszik, a barack még mindig a favorit, de a tökfőzelék is nagyon bejövős.

-Csőrös pohárból szépen iszik, szerintem sima pohárból is menne neki, csak azt mindig rágcsálni is akarja, és jobban élvezi, hogy koccan a foga, mint az ivást magát.

 

Hirtelen ennyi, aztán majd otthon pótolok minden elmaradást, írást is és olvasást is. Kicsit már honvágyam van, jó lenne már a saját ágy, saját takaró, de már csak 2-t kell aludni és otthon leszünk.

Bécsben

Tegnapra szerencsére rendeződött Máté lelkivilága, egész délelőtt aludt, már azt gondoltam fel sem fog ébredni. Mi pedig tűkön ülve vártuk, hogy végre indulhassunk. Nem terveztünk semmit, csak egyszerűen kóborolni akartunk a városban. Persze Máté hamar kikönyörögte magát a babakocsiból, és kenguruban kellett vinni. Még szerencse, hogy Feri nagyon rákapott a kenguruzásra. Jól körbejártuk a Hofburgot, kétszer is. Feri vitte a Matyit kenguruban, én pedig toltam a kocsit, és belekötöttem a hátizsákot. Egyszer jól meg is mosolyogtak minket, mert kíváncsian néztek be a babakocsiba, és amikor csak egy hátizsákot láttak ott, szabályosan bekötve, akkor kicsit meglepődtek. Aztán sétáltunk még egy kicsit, mert közben Máté elaludt, így volt egy kis "szabadidőnk" amikor nosztalgiázhattunk egy kicsit, milyen is volt, amikor legutóbb itt jártunk. Piknikeztünk a Városháza parkjában, Máté kicsit megritkította a füvet, de legalább nem ette meg.

Nagyon szeretem ezt a várost. Annak ellenére, hogy ez is főváros. És igaz, kisebb, mint Budapest, mégis van 6 metróvonala, meg egy csomó Hév, ami össze van kötve a metrókkal. Szinte mindenhová el lehet jutni vele. Ennek köszönhetően sokan tömegközlekednek, és tényleg pillanatok alatt elértük a célunkat, még átszállással is. A város, tiszta rendezett, az emberek udvariasak, nem gázolnak át rajtunk a zebrán, sőt..., néha már nekem kínos, hogy megállnak, és arra várnak, hogy átmenjünk, mert én megszoktam, hogy a zebránál mindig van idő kicsit rendbe szedni Mátét, mert otthon ugyebár más a helyzet, a túloldalra ott születni kell. Szóval lehet, hogy rosszul látom, és csak a turista szemével nézem a várost, de sokkal élhetőbbnek tűnik. Mondjuk ami nem tetszik, hogy a bicikliút nem az úttest mellett van, hanem a járda mellett, és örökké keresztezik egymást, hol a jobb oldalon van a járda, hol a bal, na ez egy kicsit zavaró.

Mára még nincs tervünk, Matyi megint alszik, édes pofa:) Aztán szerintem parkozunk majd valahol. Van választék bőven.
Képek a szokott helyenitt.

Megérkeztünk Bécsbe

^{Tegnap hosszú napunk volt, miután kijelentkeztünk a szállodából útnak indultunk, és Röjtökmuzsaj felé vettük az irányt, hogy találkozzunk Vicával. Röjtökön isteni gombás-rakott palacsinta fogadott bennünket, Vica már csak ilyen, igazi konyhatündér. Aztán irány Bécs, nagyon élveztem az autóutat, Máté szundikált, Misike (az autónk) Feri szerint harapta az aszfaltot. nem is volt semmi gáz, volt egy tuti rajzolt térképem, aminek végül semmi hasznát nem vettük, pedig sokat dolgoztam rajta. Ott kezdődtek a problémák, vagy más szemszögből kalandok, amikor nem jó kijáraton jöttünk le az autópályáról. Innentől kezdve hiába volt minden, végképp elvesztettük az irányt, telefonos segítséggel is jó sok időbe telt mire célba értünk, elcsigázva, megfáradva. Matyika egy darabig tolerálta a bénázásunkat, aztán elszakadt nála a cérna, és elkezdett nyűgösködni, érthetően, de nem volt még annyira vészes. A lényeg, hogy megérkeztünk.}

^{Aztán mára kirándulást terveztünk a hegyekbe, amit Matyi nem tudom, hogy bosszúból a tegnapi miatt, vagy miért, de bojkottált. Őrült ordításba kezdett, amikor elindultunk az erdő felé, nem segített se az ebéd, se a tiszta pelus, csak sírt, és sírt. Így visszafordultunk. A kocsiban persze elaludt, de mióta hazajöttünk nem akar aludni, csak nyalja fel a padlót. Délután még megpróbálunk elmerészkedni vele a Schönbrunn-parkba, remélem az jobban fog neki tetszeni.} 

Schönbrunn:

Szombathelyen

Telnek a napok, gyorsabban mint szeretnénk. Máté igazán jól viseli a nyaralást, bár ha megyünk valahová, akkor inkább kenguruzni szeret, a babakocsit csak akkor ha épp aludni akar. De szerencsére a méregdrága kengurunk megérte az árát, így nincs semmi probléma. Sokszor Feri mondja, hogy ne is vigyünk kocsit, majd Ő viszi Matyit. (Szerintem élvezi az elismerő pillantásokat:) Matyi egyébként nagy kujon, mindenkit meghódít, egy nap 4-5 "csajt" is felcsíp, az uszodában, a múzeumban, az étteremben, mindenhol akad egy-két trófea. Persze a hódítások nagyobbik része az idősebb korosztályból való, de ez Őt nem zavarja, úgy látszik az érettebb nőket szereti.

Sok mindent láttunk már, szinte mindent ami egy alig 8 hónapossal megnézhető, leginkább szabadtéri programjaink vannak, a múzeumok bezártságát igyekszünk elkerülni, ott nem biztos, hogy jó szemmel néznék Matyi kurjongatásait. Kirándultunk Kőszegen, volt egy kis erdei séta, mára van még egy nagy játszóterezés, és egy skanzen, esetleg egy arborétum, bár délutánra esőt mondanak.

A "fárasztó" nap végén jól esik egy kis uszoda, szauna, rendszerint felváltva kényeztetjük magunkat, de már kialakult egy jó kis rendszer, ami alapján működünk. Kár, hogy holnap már mennünk kell, már épp kialakult az otthonos káosz a szobánkban, de nem baj, mert holnap indulunk, és új kalandok várnak ránk:)

Néhány kép itt látható.

Skanzen

A hotel előtt

Pihi

 Kőszegen:

Last minute

Holnap indulunk. Mindent beszereztünk, amit kellett. Matyi kapott egy hiper-szuper kengurut. Igazi hős volt, mert már 3 órája úton voltunk, mert előtte még elmentünk a bébiőrzőjéért. Alapvetően itthonra nincs rá szükségünk, de gondoltam, hogy a nyaralás során, meg amikor a Balcsinál leszünk a fiúkkal, akkor jól fog jönni szerintem. Persze a világ végére kellett kimenni érte, és visszafelé jó nagy dugóba kerültünk, de Máté hősiesen tűrte, hála a klímának a kocsiban semmit sem éreztünk a kinti hőségből. A boltban nagyon kedves volt a lány, én úgy képzeltem, hogy bemegyünk , megmondom, hogy melyiket kérem, leveszi a polcról, fizetünk és eljövünk. De nem így történt szerencsére, hanem mondta, hogy próbáljam csak fel, hogy milyen. Kezdtük az alsó árkategóriával, és haladtunk felfelé. 4-et felpróbáltam, de az egyik nekem nem volt kényelmes, mert vágta a nyakam, a másik pedig Máténak nem volt jó, mert a karjánál nem volt állítható. Így végül a második legdrágábbat sikerült megvenni, amit ötödiknek próbáltam fel, de egyáltalán nem bánom, mert tényleg nagyon jó, háttámaszos, kényelmes nekem is és Máténak is. 

Manófőnök teljesen kidőlt, ebéd után bealudt, és alszik mint a bunda. Persze az éjszaka után nem is csodálom, egy szemet sem aludtunk, szerintem a fogát fájlalta, mert csak az ujjszopás hozott neki egy kis enyhülést.

Hát így indulunk a nyaralásunkra, és remélem hogy a fogzás nem fogja mindannyiunk életét megkeseríteni! 

 

Szombathelyről még lehet, hogy be tudok jelentkezni, jó lenne, 2 hét túl sok idő a blogom nélkül, és Nélkületek is. Lesz mit behoznom az olvasással:) 

Készülődünk

Nem kis feladat két hétre elindulni egy alig 8 hónapos gyerekkel, főleg, hogy kéthete 3 helyszínen fogjuk tölteni, ami 3 különböző felszereltséget is jelent. Szombathelyen lesz a legkönnyebb dolgunk, ott csak Máté táplálásáról kell gondoskodnunk, de azt majd ott fogjuk beszerezni, nem cipeljük innen. Aztán Bécsbe megyünk, ahol a barátainknál fogunk megszállni. Ez egy rendes lakás, mintha itthon lennénk. Mivel már voltunk Bécsben, és a nevezetességeken úgymond már túl vagyunk, így abszolút relaxot tervezünk a parkokban, kirándulásokat a környéken, ilyesmi. Beszereztünk egy jó kis esernyőbabakocsit, ami könnyen mozdítható, (tegnap ki is próbáltunk és nagyon szuper) Hétfőn még veszünk egy jó kengurut, mert ami van, az nem igazán jó, ill. Feri még csak-csak tudná használni, de én nem. Egy jó kenguruval és a babakocsival szerintem jól el fogunk tudni boldogulni. Aztán Bécsből a Balatonhoz jövünk vissza, és ott leszünk még 3 napot barátokkal. Na ez már egy kevésbé konfortosabb hely, ide azért elkél egy takaró, meg néhány kempingfelszerelés. Szóval nem egyszerű. De amit tudunk azt útközben szerzünk be, leginkább a kajákat meg a fogyó dolgokat. De még így is be kell csomagolni Máté szinte az össze alkatrészét, mert két hét nagy idő, és az alatt lehet hőség, meg eső, meg lehülés, szóval minden időjárásra fel kell készülni, ami tulajdonképpen az egész ruhatárát jelenti. 

De nagyon kíváncsi vagyok, és kicsit aggódom is, hogy milyen lesz a nyaralás Mátéval. Ez lesz az első alkalom, hogy elmegyünk vele valahová. A nagyszülőknél töltött heteket nem számolom, mert az mégiscsak más volt, családlátogatás, és ott sok segítséget is kaptunk tőlünk. Hát izgalmas lesz, az biztos, és az is, hogy egész más lesz, mintha csak ketten mennénk, nem lesz annyira kirándulós, és annyira kötetlen sem, de így lesz ez most jó pár évig, jobb ha megszokjuk.

Szabad-e?

Kérdés merült fel bennem/bennünk néhány napja, mégpedig az, hogy szabad-e egy kisgyereknek, pláne egy kisfiúnak azt mondani, hogy szép. És ha igen, akkor meddig? Került ez annak kapcsán szóba, hogy én gyakran mondom Máténak, önkéntelenül, és mert így érzem, így látom, hogy "olyan szép vagy" "Imádlak" ilyesmiket. Aztán kérdezte Feri, hogy szerintem érti-e mit mondunk neki. Mondtam, hogy persze, hogy érti, hát nem hülye, csak kicsi. És hogy helyes-e akkor, hogyha azt mondogatom neki, hogy milyen szép. Nem lesz-e ettől később, tudatosabb állapotában önelégült, beképzelt, nagyképű, stb, amilyennek semmiképp nem akarjuk Őt nevelni. Úgyhogy bennem is felmerült a gondolat, hogy nem okozok-e neki kárt az önértékelése szempontjából. Nyilván van erről a témáról is, mint minden másról ezer cikk az interneten, de nem igazán van hangulatom a keresgéléshez, de ha lesz, akkor mindenképpen utána fogok nézni.De kíváncsi lennék a Ti véleményetekre is! Hátha többet tudtok, mint én.