Valamit elrontottunk

Tegnap valahogy nagyon elrontottuk. REggel még mosolygósan ébredt, bár az éjszakája nem volt tól jó. Mivel rohamtempóban kezdi kinőni a ruháit, gondoltam , most már illene beszerezni egy-két nagyobb darabot, így ezzel indítottunk. Vettünk is 3 aranyosat, tigriseset, medvéset, meg egy sima zöldet. Aztán mentünk Corába. Na mi odaértünk már gondoltam hogy nem fog simán menni, mert már az elején volt egy kis nyűgösködés, de amikor toltuk a kocsit akkor nyugi volt. Közben észrevettük, hgoy a pelusozó-szettját a kocsiban hagytuk. Brrrr. CSak reméltem, hgoy nem lesz rá szükség. Aztán az álmos nyőgösködésből ébrenlét lett, abból éber nyűgösködés, és én itt már nem tudtam a vásárlásra koncentrálni, csak hogy minél előbb végezzünk. Pedig ma vendégek jönnek, és arra is kellett volna vásárolni kajának valót. Szóval elkezdtem türelmetlen lenni, Ferire is, mert folyton visszadta a vásárlólistát, holott ő járt körbe, hogy összeszedje a cuccokat, én meg próbéltam Mátét egy kis türelemre inteni. Hiába! Eljött a pillanat, amikor mondtam Ferinek, hgoy kimegyek vele a babaszobába, és adok neki enni, ő meg szedje össze amit még kell. Kimentünk, akkor máté már üvöltött. Elkértem a kulcsot, bementünk, (tök jó a hely egyébként, jó hogy van egy ilyen szoba) Máté evett. Aranyos volt, ahogy sapkában nyomta, nem akartam már azt is levenni. Mondtam Ferinek, hogy ha végzett, hozza a pelusozóját. De mire Máté evett, kicsit megnyugodott, gondoltam hátha kihúzzuk akkor hazáig már ezzel a pelussal, de éreztem, hogy már elég tele van. Mire kijöttünk épp akkor végzett Feri is. Téptünk haza. Persze a vendégséghez valőnak a felét sem találtuk meg, mert nem tudtunk már arra koncentrálni. Hazafelé én megint megsértődtem egy megjegyzésen, nagyon rosszul esett, persze ezt már 100-szor tisztáztuk, hgoy nem úgy gondolta, de mindig rosszul esik, Feri szerint én értem mindig félre, lehet. Itthon peluscsere, addigra már a ruhája is pisis volt, úgyhogy ruhacsere, evés, és elmentünk a sparba beszerezni a hiányzó cuccokat. Azt jól bírta.

Na de mikor hazaértünk, mint akit megszállt az ördög. Egész du. csak sírt, nyöszörgött, bömbölt, és nem lehetett vele semmit sem kezdeni. Feri szerint a hideg miatt, szeritnem lehet hogy egy kis lelki terror is volt benne, hogy hagytuk először éhezni, aztán meg a pisis pelusban. Nehezen aludt el, és 3szor is fel kellett kelnem hozzá éjszaka.
Most nyugiban van, elvileg, de már előre rettegek, mi lesz ha itt lesznek a barátaink, ráadásul egy 3 éves kisfiúval. Remélem nem fogok végképp kiborulni. A zaj teherbírásom mostanára eléggé a minimumra csökkent.
Majd meglátjuk.

Feladott elveim

Amikor még nem volt gyerekem, azt gondoltam, hogy:

- én biztos nem fogok lábujjhegyen élni, szokja csak meg a gyerek, hogy mi is élni akarunk, és én majd ugyanúgy fogok tv-zni, meg zenét hallgatni, mint korábban. Most én is lábujjhegyen mászkálok, este szinte némán hallgatjuk a tv-t, és örülönk hogy végre sikerült elaltatni. Sosem bocsátanám meg magamnak, ha azért ébred fel, mert én a helyszínelőt nézem a tv-ben.

- azt mondtam, hogy biztos nem fogok babazenét hallgatni, mert irtó gagyi, és nem hiszek benne. Nos, most minden nap meghallgatjuk az ajándékba kapott cd-t(igaz, ez nem az a hagyományos gügyögős, hanem normális zene). Ha sír a gyerek, akkor már minden elvemet a sutba vagyok képes dobni, csakhogy meg tudjam vígasztalni.

- az előzőhöz kapcsolódva, azt gondoltam, hogy én nem fogom az első nyekkenésre ölbe kapni. Nos, miután kiismertük egymást, tudom, hogy a kezdeti nyekergést veszett ordítás követi, amiből nincs kiút, jobb ezt megelőzni, tehát, amikor észreveszem, hogy közeleg a baj, gyorsan megelőzöm, és ölbe veszem. Persze ez az én gyengeségem, de most már nincs mit tenni.

- azt gondoltam, hogy én leszek olyan reális, hogy látom majd gyerekem hibáit. Nos, az én szememben Ő a legtökéletesebb, legszebb gyerek a világon, nem is kívánhatnék mást. ( na jó a vörös hajával még bajban vagyok, de hát vörösen is szeretni fogom:)

Szóval azt hiszem ez a két hónap engem is megváltoztatott, és most már tudom, milyen az, amikor a magam érdekeit háttérbe kell szorítani, ill. az én érdekem egyezik a Máté igényeivel, a cél, hogy neki minél jobb legyen, a kis problémáira minél előbb gyógyírt találjak, mert most már nekem is akkor jó, amikor neki, én is akkor mosolygok, amikor Ő, szóval így lettünk mára egy test két lélekből, két test egy lélek:-)))

Ilyen volt:

 
Ilyen lett:

Máté 2 hónapos

Hát újra eltelt egy hónap. Rohamléptekben telik az idő, és Máté nő mint a répa. Már 5 kiló, és nem tudom, hány cm, de szerintem olyan 57 körül lehet, amennyire meg tudtam mérni. De a fürdőkádját már csaknem végigéri, ha kinyújtózkodik, és elkezdte kinőni a ruháit, az én bánatomra. (Volt néhány kedvenc darabom, amit már nem tudok ráadni) A baj csak az, hogy a meglévő 62-esek pedig még elég nagyok rá, szóval most kicsit megcsappant a ruhatárunk.

Tegnap megnézegettük Máté eddigi életéről készült legszebb fotókat, amiket elő is hívattunk már rég, most feliratoztam őket, és közben csodálkoztam, mennyit nőtt és okosodott a mi pici fiunk. most már rendgeteget mosolyog, igazán kommunikatív lett, egyre több olyan hangot ad, amit eddig nem, (pl. gő, ez most a legújabb) és módfelett szórakoztató.Beszélget az állataival, és velünk is, de amikor le akarom videózni azt rögtön észreveszi, és nem mond semmit. Ugyanez van, ha a mosolyát szeretném megörökíteni, akkor is abbahagyja, és csodálkozó, kerek szemekkel bambul rám. Nagy ravasz, mert akkor rakja tele a pelusát, amikor éppen tisztát kap. De a pelus nélküli pisilésről egyelőre leszokott, az én nagy örömömre, volt, hgoy 4szer is komplett ruhacserét kellett végrehajtani rajta pisi miatt.

Sajnos a hasonfekvést még mindig nem szereti, de becsülettel hasra fektetem minden nap, ami persze sírásba fullad, de az alatt a kis idő alatt szépen tartja a buksiját.

A szeme elkezdett világosodni, de még mindig kék, a haja hol több, hol kevesebb, de ahol van, ott nagyon nő. Van bennünk egy kis para, hogy vörös lesz a gyerek, de én még nagyon reménykedem, hogy ez még megváltozik. Valahogy nekem furcsa egy vörös fiú (mindig az a szám jut eszembe, hogy "vörös hajú, szemüveges", erről meg az a VEN, amikor Svensson volt a rektorjelölt, és erről meg egy csomó minden, amit most azért nem írnék le, ez mégiscsak a Máté hónapfordulós összesítése)

Itt sajnos most abba kell hagynom, Máté követeli azt ami neki jár, és követelésének hangot is ad:)

Így aludt ma reggel

Aranyos

Annyira aranyos! Reggel huncutkodva ébredt, igaz, korán, már fél 7kor. Most meg alszik a nyugifotelében, és nem tudom ki merjem-e onnan venni, nehogy felébredjen. Este nagyot beszélgetett az apjával, Apa mondta neki, hogy eö, Máté meg válaszolt. Nagyon aranyosak voltak. Képek később:)

Képek

Mostanában ezt a repülőzést szereti a legjobban apával. a kedvencem ilyenkor ahogy a lábfejét tartja, hátrafeszíti, nagyon gyagyás.


Ez az egyik kedvencem, bár minden héten van új és még újabb, de itt nagyon békésen alszik:

Igazi manószerelésben. Csak nemrég jutott eszembe, hogy van egy ilyen plüss rugija, még épp időben, mert már nem sokáig lesz jó.

Ortopédián

Tegnap voltunk ortopédián. 9-re volt időpontunk. Fura, volt, hogy fel kellett húzni az úrát, nehogy elaludjunk, nem mertem Máté belső órájára bízni magunkat. Persze egy fél órával korábban keltett bennünket, és még így is rohanás volt, elszoktam már attól, hogy valahová időre kell mennem, azt meg még nem szoktam meg, hogy Mátéval mennyi időt kell számolni a készülődésre. Na de éppen időben odaértünk, még úgy is, hogy az ikea-ban parkoltunk, utóbb kiderült jobban is jártunk, mert az sztk parkolójában 250 ft egy óra, az ikea-ban meg az első óra ingyenes, és simán végeztünk egy óra alatt.) Azt mondjuk nem értem, hogy egy rendelőintézet parkolóját hogy lehet fizetőssé tenni, na de mindegy. Máté kezdetben jól viselte a herce-hurcát, csak az volt a baj, hgoy egyszerre hívtak be minket az előttünk lévőkkel, nekik két kisfiuk volt. Őket elkezdte vizsgálni a doktornő, nekem meg le kellett pucérítanom Mátét. Meg is tettem, és nagyon aranyos volt, vigyorgott mint a tejbetök, csak aztán elveszítette a türelmét, és mire ránk került a sor, addigra persze eltörött a mécses. CSak a végére nyugodott meg kicsit, meg amikor már öltöztünk fel, és kicsit megszeretgettem. A diagnőzis szerint kicsit kötött a jobb lába, ezért tornáznia kell minden pelusozásnál. Egyelőre nincs ellenvetés, úgy tűnik élvezi, de ha látom, hgoy nincs kedve hozzá, akkor csak kevésszer csináljuk, ha meg nyugisabb, akkor többször.

Aztán árkádban beültünk egy kávéra Frei Tamáshoz. Megint az a csaj volt, aki elrontotta a kávémat. Most Feri újra megkísérelte elmagyarázni neki, mit is szeretnék valójában. És láss csodát, azt kaptam, amire vágytam, most vagy én nem voltam érthető a múltkor, vagy a férfiakra jobban odafigyel a kiscsaj. Aztán jót nevettünk azon, hogy a csaj biztos azt hiszi, hogy mi valami űbermájerek vagyunk, akik mindig kávézóba kávéznak, (mint a Barátok köztben), de nem nem vagyunk azok. Van saját kávéfőzőnk, használjuk is, de már írtam korábban hogy ez nálunk amolyan hobbi, a hobbijára meg ennél többet is elkölt az ember. Hát nem?

Gyorsan beugrottunk még Sparba is, csak kenyér kellett, meg valami felvágott. Megint e kezembe vettem egy kenyeret, amiből fél kilő 409 ft-ba került, még szerencse, hogy megnéztem. Most már értem, hogy a múltkor is miért fizettünk, annyit amennyit. Lehet, hogy mégis rá kéne állnom a rendszeres kenyérsütésre, csak hát sosem úgy sikerül, ahogy tervezem, és ez mindig elveszi a kedvemet a további próbálkozástól.

Jó volt, hogy tegnap itthon volt Feri, mert baromi fáradtnak éreztem magamat, meg a fejem is fájt, és amikor Matyit beleraktam a nyugifotelébe, és édesen vigyorgott a világra én gyorsan elmentem és aludtam egy fél órát, a fiúk meg gépeztek. Ma egy kicsit jobb már, nem tudom, hgoy a front miatt fáj-e a fejem, de nagyon nem örülök neki, mert korábban sosem fájt, most meg már 3 napja. Ennek köszönhetően úgy aludtam megint, mint akit fejbe vágtak, és Máté is rendes volt, mert nem kelt fel csak 3-kor. Remélem lassan átáll erre a menetrendre, és sikerül végre elérni, hogy csak egyszer egyen az éjszaka.

Sokminden egyben

Elhoztuk a nyugifotelt. Eddig sikeresnek bizonyul a próbálkozás, remélem nem csak az újdonság varázsa teszi, de beleültetem Matyit és vigyorog mint a tejbetök. A nagyszülők teljesen odavoltak, milyen kis aranyos, és mennyit nőtt, mióta nem látták. Hát igen..., napról-napra nő, meg okosodik, még én is észreveszem, nemhogy aki nem is látja minden nap.

Este elmentünk vendégségbe. Lelkiismereet furdalásom volt, mert elkombináltam az időt, és nem tudtam megetetni Mátét itthon. De azrán nem volt semmi gáz, mert Zsoltiéknál gyorsan bekajált, aztán végig aludt mint a bunda az apa mellkasán. Nagyon édes volt. Amikor meg ébren volt, akkor meg csak nézelődött meglepődve, hogy hová is került. Nagyon büszke voltam rá, hogy ilyen szépen viselkedik. Féltem, hogy sírás lesz, és tönkreteszi az estét, egyébként is van/volt egy ilyen parám, hogy majd kiesek a társaságból, de úgy tűnik alaptalan volt a félelmem, nagyon jó fejek a többiek. És ha Máté már egy picit nagyobb lesz, akkor még bátrabban ki merünk vele mozdulni, és akkor még jobb lesz:)

Nagy dilemma volt, hogy ki vezessen hazafelé, mert Feri szeretett volna inni, de én meg nem vezettem már vagy 3 éve, mert Bercit nagyon nehéz volt vezetni, mikor meg Misut megvettük, akkor meg már nagy pocakom volt, és akkor meg már nem akartam. (az autóban Máté akkor mindig kirúgta az oldalamat) Szóval ez volt a premier. Persze nagyon izgultam mi lesz, de egész jól ment szerintem. Először furcsa volt, de aztán már élveztem is, és Feri sem félt, de lehet, hgoy ez csak a bor meg a meggypálinka egyvelegének köszönhető. De épségben hazaértünk.

Máténak így tegnap bűznapja volt, mert fél 10 körül már nem akartam nekiállni a fürdetésnek, meg én is fáradt voltam, meg ő is elég szunyás volt, evett, és el is alaudt, nem is kelt fel csak fél 2kor. Igaz, hogy én már fél 1-kor is ébren voltam, és vártam mikor ébred a gyerek:) Eléggé küzdött éjszaka, de nem ébredt fel, csak félálomban harcolt a pukimanóval, én meg hallgattam az ágyamban, mert én persze nem tudok aludni, amikor ő küzd.

Ma lehet, hgoy elmegyünk postára, még nem tudom, milyen kedvem lesz. Vasalnom is kellene, mert áthúztam az ágyneműt, és már kimosva ott figyelnek, hogy a helyükre kerüljenek, csak hát utálom az ágyneműt vasalni, de még jobban utálok vasalatlan ágyneműbe belefeküdni. Kezdem magam mosúmedvének érezni, mert minden nap mosok, van amikor két kört is berakok, plussz a vasalás. Ha ezt összeadom, akkor az életem nagy részét csak mosással meg vasalással töltöm. Még jó hogy feltalálták a mosógépet, különben kiköltözhetnék a patakpartra.

Az ifjú Indiana Jones

Annyira jó ez a fotel, teljesen odavagyok, séta után evett, kicsit nyüszögött, és most benne ül már jó ideje, és tök élvezi, már megbarátkozott az állatokkal is, amik lógnak rajta, először szerintem félt tőlük, mert olyan nagy kerek szemekkel nézte őket, rémült accal. Most meg olyan édes, hogy legszívesebben szétpuszilnám, csak ül, hol az egyik játékot nézi, hol a másikat, közben "beszél" hozzájuk. (Egyelőre eö, ao, és ó hangoknál tartunk beszédügyileg, legalábbis én így értem a hangokat)

Igazi partiarc