Derékfájás

Hajnal óta iszonyat derékfájás gyötör. Kb. fél 5 kor kezdődött. Azóta nem múlik. Ill. vissza-vissza tér, és már úgy fáj az egész medencém, hogy csillagokat látok. Remélem, hogy ez már valóban Fecsó előszele, és hamarosan eljön a nagy pillanat. Bár nem tudom ennél nagyobb fájdalmat hogy fogok tudni elviselni, mert már ez is eléggé meggyötör. Kíváncsian, és izgalommal várjuk az éjszakát, hátha....

Még mindig semmi

Fecsó még mindig bent, és esze ágában sincs kijönni. Hülye lenne, kint hideg van, meg egyébként is.... Én egyre hisztisebb, nyűgösebb vagyok, tegnap még el is sírtam magam kétségbeesésemben, hogy ennek már sosem lesz vége. Szégyellem is magam miatta....

Tény hogy eléggé szenvedek, ez a nyavalyás mindenhol nyom, és ez nagyon fáj. Nem jó se ülni, se állni, feküdni meg pláne nem. Ha nem történik semmi, akkor szerdán reggel kell jelentkeznem a kórházban. Jó lenne ezt nem megvárni.

Holnap céges mulatság lesz. Végül mégis elmegyek. Mit veszíthetek? Hátha Fecsó besokall odabent. Hátha....

39+1

Még 8

Ebéden túl, sütin innen. Ma fogom megcsinálni a mézessütit. Aztán vagy én, vagy Feri majd befejezi, ez Fecsótól függ. Éjjel már majdnem azt hittem, hogy lesz valami, annyira furcsán viselkedett Fecsó, és annyira rosszul voltam. De semmi. Néha keményedik a hasam, de leginkább csak séta közben.

Pénteken lesz a karácsonyi céges bulink. Ez lesz az első, amit kihagyok. Szívesen mennék, de nincs igazából ünneplős ruhám, meg Feri nem is jöhetne csak 10 után, egyedül meg nem mehetek. Mindegy is, mert az 5 éves díjat úgyis eltörölték az amcsik (köcsögök), persze pont akkor amikor én is kaptam volna. Hát ilyen az én szerencsém.

Fecsónak van még 8 napja. Remélem nem akarja kihasználni maximálisan, mert már napról napra nehezebben viselem a várakozást.

9 nap

A hétvégén sem történt semmi. Mármint Fecsóügyben. Pedig volt hosszú séta, meg főzés, meg félős film. Fecsónak meg se kottyan. Bár, kicsit másképp érzem magam. Lehet, hogy ez már valami előjel? Nem rosszul, de nem is jól, csak olyan másképp. Kicsit könnyebb most az élet Fecsóval, nem olyan nehéz, és aludni is egész jól tudok tőle. Sőt... Hatalmas álomkór lett úrrá rajtam.

Majd kiderül. Mindenesetre a hétre havazást mondott Németh Lajos:)

Azt hiszem ma mézeskalácsot fogok sütni. Csak még be kell szereznem a hozzávalókat.

Orvosnál

Fecsónak esze ágában sincs kijönni. Még. Legalábbis doktorbácsi szerint. Nincs mese, várnunk kell rá türelemmel, amiből nekem elég kevés adatott az élet más részen is, nemhogy amikor Fecsóról van szó, és egyrészt már megöl a kíváncsiság, hogy milyen lesz, hogy fog kinézni, meg hasonló dolgok, másrészt ettől az "áldott" tehertől is már szabadulnék szívesen. Mindenesetre minden ellenérzésem ellenére tegnap ittam egy málnalevél teát, rutinosabbak szerint ez akár hatásos is lehet. kettőt lenne ildomos inni belőle naponta, én óvatos duhajként, meg a népi boszorkányságtól való távolságtartásomnak köszönhetően egyet iszom egy nap. Hátha....

Ha Fecsó nem akar majd magától világra jönni, akkor legkésőbb 19-én jelentkeznem kell a kórházban, és akkor nincs mese, császármetszés. Most egyelőre simán indulunk neki, minden korábbi terv ellenére. Nem mondom, hogy emiatt boldog vagyok. Én nem vagyok az "bármit megteszek, csak természetesen akarok szülni és rögtön szoptatni, és no kórház, no kötöttségek." Biztos a munkám miatt is van, de ha amikor a császár lehetőségéről volt szó, nem omlottam romjaimba, nem hisztériáztam az ellenkezőéért, nem bújtam a szaklapokat, fórumokat, hogy akkor hogy dolgozzam fel a lelki törést, amit ez okoz nekem, na meg a gyerekemnek. Beletörődtem, és elfogadtam.

Most viszont, hogy megfosztottak a biztonságérzetemtől, eléggé pánikolok. Mikor indul meg a szülés? Ha napközben amikor egyedül vagyok, mit fogok kezdeni? Egyáltalán meg tudom-e majd különböztetni A FÁJÁSOKAT, minden egyéb más fájdalmaimtól. Időben fogunk-e a kórházba érni? És mennyire fog fájni? Mi lesz ha nem leszek elég erős és elég hős?

Szóval tele vagyok félelemmel. Számomra nem természetes, hogy egy kis lyukon ki akar jönni egy nagyobb valami, ami még ha az én gyerekem is (furcsa ezt így leírni) jóval nagyobb mint az a lyuk ott lent. Még belegondolni is rossz!

De bíztatom magam, hogy más is túlesik rajta, többször is, majdcsak én is.

Mai

Újabb rossz éjszakán vagyok túl. Fecsó persze fél éjszaka ugribugrizott, neki valószínű jó volt, nekem kevésbé. Jó lenne tudni, mennyi van még hátra. Azt írják, mondják az okosok, hogy szülés előtt már nem annyira aktívak a babák odabent. Hát ha ez igaz, akkor én nagyon messze vagyok még ettől. Már csak a málnalevélteában bízhatom, de eddig még nem próbáltam.

Ma nagyon szép idő volt, gondoltam kihasználom, meg holnapig van bérletem, így gyorsan elmentem az ikeába, vettem még ezt-azt. Meg olyat is amit nem terveztem, de hát mit tegyek?

Mindenhol karácsonyi készülődés. Most valahogy nem bosszant annyira, mint az elmúlt években, lehet, hogy azért mert az idén nem kell kötelezően részt vennem ebben a ki ad nagyobb ajándékot a másiknak versenyben. Nem szeretem a kényszeredett ajándékozást, venni sem szeretek csak azért mert kell, és kapni sem. Utálom a mit szeretnél karácsonyra kérdést. Idén nem kérdezte senki. Igaz, már ősszel mindenkinek mondtam, hogy nem vagyok hajlandó ajándékok után futkosni szülés előtt. Nem beszélve arról, hogy az utóbbi időben jó sok pénzt kellett költenünk Fecsó miatt, és kell is majd még biztos, szóval na....

De a Mikulást szeretem. A hétvégén még reménykedtem, hátha a Mikulás elhozza nekünk Fecsót, most már nem nagyon bízom benne.

Elmaradt mozi

Elmaradt a mai Fecsómozi. Lebetegedett a néni. Csütörtökre lett eltolva. Viszont beszéltem dokibácsival telefonon, és azt mondta, hogy várjuk meg amíg Fecsó magától ki akar jönni. Sutba dobva ezzel a korábbi álláspontját, hogy vegyük ki a hegeim miatt hamarabb. Jó, persze, tudom, hogy ez így a helyes, de mégiscsak a bizonytalanságba taszított, mert most várhatom, hogy mi lesz, kétségbeeshetek minden fájásnál, hogy talán most, és egyébként is, már rákészültem, hogy hamarosan velünk lesz Fecsó. Erre tessék. Mi van ha nem akar majd időben kijönni?

Nem tehetek mást, csak várok, és győzködöm Fecsót, hogy hajrá, kifelé. Aztán csütörtökön lehet hogy megint más lesz a helyzet, attól függ, mit mutat az uh. Egyébként Fecsó nagyon aktív, sokat mocorog, és továbbra is kitolja a lábát az oldalamba, különbség annyi, hogy most már mindkét oldalamat használja. Édes pofa:)

Napok

Két napig azt gondoltam tök jól vagyok. Aztán ez az érzés gyorsan semmivé lett. szerdán még tök jó volt minden, és az új alvási technikámnak köszönhetően jól is aludtam. Voltam Amrinál. Most már nem romantikásodtam el annyira mint a múltkor. Furcsa is volt, és még most is az, hogy egyáltalán nem hiányzik a munka, eszembe sem jut, hogy tennék valamit. Remélem azért egyszer visszajön a munkakedvem. Bár mindig olyan sok rosszat mondanak, amikor bent vagyok, mindenki panaszkodik, hogy lehet, ezért sem hiányzik.

Tegnap Feri elvitt doktorbácsihoz. Jó, hogy most már hoz meg visz mindenhová, ahová csak teheti, mert nem nagyon kényelmes már az utazás. Hétfőn valószínű kiderül mikor lesz Fecsó szülinapja. Lehet, hogy már csak pár napunk van addig. Még belegondolni is félelmetes. De persze nagyon kíváncsi is vagyok. Meg azért jó lesz már, ha nem nyomja szét mindenemet. És hátha utána ez a fránya savasodás is elmúlik. Nagyon remélem.

Ma kimostam Fecsó maradék ruháját. Aztán vasalás, főzés. És tervezem a kórházi pakkom véglegesítését is. Ez lehet csak holnapra marad:)

Nemjól

Olyan rossz éjszakám volt, mint még soha, jó ha 2 órát sikerült aludnom, akkor is álmodtam valami hülyeséget. Emiatt a buta idő miatt, legalábbis csak arra tudom fogni, annyira fájt a sebem, hogy már szinte sírni tudtam volna. A fájdalomtól persze begörcsölt a hasam, szóval nagyon aggódtam Fecsó miatt, de ő jó fiú volt, és tudta, hogy neki még nem szabad kijönnie. De neki sem lehetett valami jó, mert annyira nyomott, de nem biztos, hogy ez a kettő összefügg, szóval annyira feszítette a medencémet, hogy emiatt meg örökké a wc-re kellett járnom. A fájdalom nem szűnt még meg, de most kicsit jobb, egész déletőtt csak feküdtem, jó melegen betakaróztam, Feri takaróját is a derekam köré tettem, és ez kicsit segített. Remélem azért javul majd a helyzet. Kicsit azért odavagyok mi lesz velem, ha még egy sebet kapok majd.

Szenvedek

Sikerült túl lennem a náthán. Remélem Fecsót sem viselte meg nagyon. Most már nem sok idő, és találkozhatunk vele. Most úgy vagyok vele nem bánom, csak legyen már kint. Néha nagyon szenvedés már ez a szimbiózis, mindenhol nyom, és a torkom még mindig savasodik. Valami acélbetkót kéne beleépíteni. Máskor meg megrémíszt a tudat, hogy mindjárt 3 főssé nő a mi kis 2 fős családunk. Aztán van amikor nem is Fecsótól félek, meg a felelősségtől, hanem a műtéttől. Hogy majd fájni fog, hogy szar lesz utána, hogy el leszek gyámoltalanodva.

Az éjszakáim nem túl jók mostanában, most már stabilan kétszer kelek fel minden este, és közben is nehéz egyik oldalról a másikra fordulni, plussz ez a hidegfront mindig szar, mert ilyenkor nagyon fájnak a sebhelyeim, és nem tudom, mikor miért fáj a hasam. Aztán most már keménykedik Fecsó is, ami természetes. Kíváncsi leszek a csütörtöki ctg-re mit mutat. Mostanában nagy parádé van odabent.