Csónakkal a Cetinán

 A Cetina folyón és környékén rengeteg programra be lehet fizetni Omisban. Lehet itt is kajakozni, a fiúk hallani sem akartak róla. 😝 Feljebb lehet raftingolni, arról meg én nem akarok hallani. És a part mentén sorra álltak a kb. 15-20 fős fedett hajók, amikkel lehet hajókázni, de ahhoz sem igazán fűlt a fogunk. Mi egy kisebb motorcsónakázásban gondolkodtunk, hogy ne legyenek velünk mások. 

( Amúgy ezerféle egyéb hajókiránduláson is részt lehet venni, a szomszédos Brac sziget különböző városaiba, ebéddel, fürdéssel egybekötve, de valahogy nem volt erre ingerünk. Nem is olcsók egyébként, de nem feltétlenül ez volt az akadály, de ezek a szervezett utak nekem már annyira nem bejövősek, sok idegennel körbevéve... brrr....) 

Szóval gondoltuk, bemegyünk Omisba, és a parton kerítünk egy csónakost, aki elvisz minket egy körre. Nem aggódtunk, hogy nem lesz, mert kb. 5 méterenként szólítanak le azon a szakaszon az szervezők. 

Nem is kellett 2 perc, hogy egy bácsi megállítson bennünket, és ajánla a hajóját, és mivel olyan árat mondott ötünket, amiben korábban otthon megállapodtunk, így nem hezitáltunk sokat, mondtuk, hogy csapassuk. 

Mindez Marci születésnapján történt. A csónakázás után pedig sütizést terveztünk. 

A motorcsónakot egy Milánforma fiú vezette. Először kicsit aggódtam, de tök ügyes volt, és nyilván nem bízták volna rá, ha nem tudná. 

A kezdeti sziklás, hegyes részt később egy Tisza-tóhoz hasonló nádasosabb szakasz követett, és nagyon sok kacsát, és mindenféle vizicsirkeszerű madarat láttunk, kisebbeket, nagyobbakat. Majd a raftingkikötőtél fordultunk vissza. Kb. 40 perc volt oda-vissza. Ez alatt az idő alatt bőven ki tudtuk gyönyörködni magunkat a hegyekben. 

egy részen pedig a kötélpályán átsikló embereket is láttuk a fejünk felett. 

Ezzel a híddal alulról sem sikerült megbarátkoznom :-(

Nagy nehezen találtunk egy cukrászdát a városban. Bár nem az a hagyományos értelemben vett cukrászda volt, mint otthon, hogy mindenféle tortaszelet, meg sütemény közül lehet választani, hanem amolyan csilivili, hogy mindenféle trükkös formájú és állagú süteményfalatkákat lehetett kapni. De hát egyszer van Marcinka szülinapja, és egyébként nagyon finomak voltak. 

A Marciék Ferrero roches volt, a Miláné karamellás, az enyém az a piros közepű kókuszos, a másik kettőt már elfelejtettem. 

És találkoztunk az omisi papagájjal is, aki egész nap szabadon röpköd a városban, majd estére hazamegy aludni.