Omis, Fortica-erőd

Most, hogy végre esik az eső, és egyelőre nem tudok futni menni, pedig a hétfő az futónap, mert egyszerre van Milánnak és Marcinak edzése, de esőben nem indulok el. :-( így legalább gyorsan elmesélem még az utolsó horvátországi kalandunkat, mielőtt végképp teljesen ősz nem lesz. ( Én még bízom egy napsütéses őszben, remélem nem kell még kabátot venni egy darabig) 

Az omisi Fortica-erőd a város felől nem látható magasabbik sziklás hegy tetején áll, és ódákat zengenek róla, hogy milyen szép onnan fentről a kilátás, meg arról is, hogy ezt a panorámát bizony adják ingyen, meg kell érte alaposan dolgozni, mert elég meredekre sikerült az útvonal. 

Kétféle megközelítésről olvastam a neten, az egyik egy rövidebb, de megerőltetőbb, és úgymond hátulról közelít,  a másik ami a város felőli némileg egyszerűbb, de hosszabb. 

Előző nap, amikor csónakáztunk, akkor megkerestük a hátsó feljáratot, mert az nem volt messze onnan, ahol kikötöttünk. És hát... nem volt nagyon bizalomgerjesztő, az út /örvény szinte nem is látszott, valódi sziklás meredélynek tűnt. Aztán pont ahol bevásároltunk, a sétálóutca végén, ráakadtunk a másik útvonalra, ami egy lépcsősorral indított, és másnap végül ezt választottuk. 

Azt terveztük, hogy viszonylag korán indulunk, hogy ne legyen még olyan meleg. A fiúk persze húzták a szájukat, de hiába mondtam nekik, hogy nyugodtan maradjanak otthon, mire felkelnek szinte már otthon is leszünk, mert nem akarok vernyogást egészt végig, hogy minek kellett ide jönni, nem vettek komolyan, és végül mindenki jött. Tény, hogy nem volt egy rossz szavuk sem végül. 

Az út felfelé valóban meredek volt, egy ideig lépcsős, aztán sziklás, de nem volt azért teljesíthetetlen, és annyira gáz sem, mint ahogy az interneten beharangozzák, hogy micsoda hú meg haaaa. 

Ez már a nehezebb részen volt. 

És amikor felbukkan az erőd

A Cetina-torkolat

Lefelé már sima liba volt. Bennem felmerült ugyan, hogy a másik úton menjünk le, de nem akartam a fiúknál túlfeszíteni a húrt, meg egyébként is rohadt meleg már mire végeztünk, úgyhgy szinte csak lesuhantunk, és mentünk haza. Várt még minket egy búcsústrandolás. 

Szép nagy hullámos tengert kaptunk búcsúzóul. 

És a búcsúcsevap :-)