Gokart

Régi bakancslitás tervünket pipáltuk ki vasárnap este, amikor végre eljutottunk gokartozni. 

Még bőven a balatoni nyarakat gyűrtük, amikor Milán már mondogatta, hogy menjünk gokartozni, meg hogy ő szeretné kipróbálni. Ő az egyetlen amúgy a nálunk, aki Forma1 rajongó, és nézi a közvetítések, szóval ez pont belepasszol az érdeklődésébe. De akkoriban mág túl kicsiknek gondoltuk őket hozzá, főleg Marcit, és nem akartunk úgy menni, hogy ő meg kimarad, mert akkor meg hallgathatjuk évekig. 

Aztán tavaly télen, amikor nem nmagyon vlt ötletünk, hogy Milánt mivel lephetnénk meg, mert ahogy nő, egyre nehezebb neki úgy ajándékozni, hogy karácsonyra is legyen valami, meg aztán a születésnapjára is, plláne, hogy egyre "kifinomultabbak" a vágyai, ( értsd: drágák) . és akkor jutott eszünkbe, hogy gokartkupont adunk neki. 

Jó ötletnek tűnt, ( jó is volt) , örült is neki, és gondoltuk majd tavasszal, mikor már jó idő lesz simán beváltjuk. Csak aztán úgy eltelt a tavasz, Milán műtétje, meg munkahelyváltás, meg nem is tudom, hogy kicsit ki is ment a fejünkből. Na de  majd jön a hosszú nyár! Nekem még az is a fejemben volt, hogy akár hétköznap valamelyik késő délután is tök jó lenne, a Hungaroring felé a munkahelyem majdnem útba esik, gondoltam jönnek majd a fiúk, felvesznek, elmegyünk, tök jó lesz. 

Nem számoltunk azonban az egész nyáron tartó 40 fokos hőséggel, és nemigazán volt kedvünk ekkora melegben még a forró betonon körözgetni. Így a nyár is eltelt. 

Így fordultunk rá az őszre. Hogy most aztán már tényleg muszáj keresni egy jó napot. Nem volt egyszerű, mert nyilván ami nekünk jó lett volna, akkor nem volt szabad hely, vagy fordítva, végül Feri csak lefoglalta ezt a vasárnap este 7 órát, ami először késői időpontnak tűnt, de mindegy volt már csak csináljuk, mert októberben sincs egy szabad hétvégénk sem, és egyre hűvösebb és sötétebb lesz. 

Szóval vasárnap Marci focimeccse, meg a futásaink után még felkerekedtünk, és elautóztunk Mogyoródra. Sosem voltunk még az F1 pálya közelében sem, igaz, abból most sem láttunk semmit, mert a gokartpálya pont mellette van, a Hungaroring meg a felújítás miatt jól körbe is van kerítésezve, még csak megközelíteni sem lehetett. 

3 menetre volt jegyünk, menetenként azt hiszem 12 perc volt. Vettünk maszkot, választottunk sisakot, és izgatottan vártuk, hogy sorra kerüljünk. Egy fiatal férfitársaság volt még rajtunk kívül, de szerencsére nem egy futamban mentünk, ők mentek épp, amikor mi érkeztünk, aztán mi egy kört, aztán megint ők, és mi még kettőt. Velünk még egy Mátéforma fiú is jött. A fiatal pasasok őrült gyorsan mentek, kívülről is félelmetes volt nézni, velük együtt én biztos nem mertem volna indulni. 

Én így is nagyon udvarias voltam, mert szépen mindenkit magam elé engedtem, menjen aki siet, én ráérősen elvezetgettem hátul. :-) Milán nagyon élte a meneteket, sokszor láttam, hogy elsuhan mellettem, és persze utána is nagyon fel volt spanolva. De mindegyiküknek nagyon tetszett. Abba sem akarták hagyni. 

Nem mondom, nekem is tetszett, de én nagy vagánykodásba nem mertem belemenni, és az utolsó 12 perces menetben meg már inkább  a végét vártam, mert az a kocsi amiben akkor ültem, nem volt túl jó. Rángatott, meg kényelmetlen is volt, és már nagyon vártam, hogy leteljen az idő. De egyébként jó volt azért, az első menetben feltérképeztük  a terepet, a másodikban még én is egész jó időket mentem, a fiúk a harmadikban is nagyon hajtottak. 

Már azt beszélték, hogy mikor jöjjünk legközelebb :-) Hahahaaaa :-D