Nyári szünetes újdonságok

 Belecsaptunk a nyárba. Nemcsak hőmérsékletileg, hanem szünetileg is. 

Kánikula van ezerrel, de most legalább megvárta a tanév végét ez a 35 fokos hőség, és nem kell a suliban aszalódni. Mondjuk aszalódni itthon is lehet, de legalább koncentrálni nem kell senkinek a mindenféle dolgozatokra. 

Megvoltak az évzárók is, csak Milán nem tudott részt venni a saját maratoni évzáróján, de nem maradt le semmiről, hacsak azt vesszük, hogy hétfőn délután 3-kor kellett volna talpig díszben, sujtásos mellényben feszítenie 2 órát, plusz az utazás... szóval még jól is jött, hogy nincs itthon. Csak azt sajnálom, hogy így viszont egyszer sem volt rajta az idén az méregdrága egyenmellény, mert nem volt megtartva semmilyen ünnepi alkalom, amikor felvehette volna, de reméljük nem növi ki őszre. Persze nagyobbat vettünk, de hát ki tudja... Máté is tudott nőni 15 centit egy este alatt :-) 

A bizikben nem voltak meglepetések, olyan értelemben, hogy mindenki olyan jegyet kapott, amit kiérdemelt. Se jobbat, se rosszabbat. Így kicsit mindenki maga alatt teljesített, nem vészesen, de egy hangyányival jobb bizonyítványnak kicsit jobban örültem volna. Az eredményben biztos közre játszik az is, hogy iskolát váltottak a Nagyok, új tanárok, új elvárások, új barátok, új közeg... Milánnak több idő kellett mire beleszokott, hogy itt bizony tanulni is kell. Reméljük nem felejti el ezt a konklúziót őszig. végül sikerült is kicsit javítania a félévhez képest, és még jutalomkönyvet is kapott a jeles bizonyítványért. 

Máté a szokásosnál is lassabb és lustább lett, ráadásul novembertől májusig itthon tanult, ami táptalaja volt a délutáni semmittevésnek, és kockulásnak. 

Marci meg csak Marci :-) Magasról tesz mindenféle külső nyomásra és kényszerre, úgyhogy ahhoz képest, egész tisztességes bizit villantott, csak 2 négyese lett. 

Na de ami a lényeg! 

Marci és Milán a héten focitáborban vannak Felsőtoldon. Hollókőtől egy köpésnyire. Ottalvósban. Először úgy volt, hogy csak Milán megy. Ő már akkor nagyon rákattant, amikor kiderült, hogy lesz. Tavaly nem volt ottalvós focitábor, azelőtt meg a lába miatt nem mehetett. Aztán az utolsó pillanatban Marci is meggondolta magát, hogy mégis menne. Ebben némi edzői ráhatás is volt. Úgyhogy most ott vannak. Marci még sosem volt ottalvós táborban, és nem is igen aludt még máshol nélkülünk. 

Plusz para, hogy a héten gigameleg, hőségriadó van, Marci pedig extra leégős, puhabőrű. ezermilliószor rábíztam, hogy kenje magát mind az őrült, meg Milána is odafigyel rá, meg az edzők is, de neki tényleg elég egy fél pillanatnyi nemodafigyelés és pecsenyére sül. Nincs olyan nyári kánikula, amikor Marci pár nap naponlevés után már nem kezd el szédelegni, még ha strandon vagyunk is, és ezerrel kenjük, árnyékban tartjuk, odafigyelünk rá, akkor is. 

Egyelőre jól vannak, bár tegnap csak Gyurival, az edzővel tudtunk beszélni este, de mondta, hogy minden oké, jól érzik magukat, cukormókusok mind a ketten. Marcival éjjel átment hozzá, hogy nem tud aludni, de no para, minden rendben van. hát remélem, hogy ezt a két nagyon hőséges napot is túlélik valahogy. Én merő para vagyok! Mondanom sem kell kell. 

A másik izgalmas dolog, amibe belevágtunk, hogy Máté végre elkezdett evezni járni. Mondogatta már egy ideje, de amíg kisebb volt és nem voolt olyan rutinja az egyedül közlekedésben, nem tudtuk ezt megoldani. Most viszont úgy alakult, hogy a fociedzőjüket elküldték, vagy lecserélték, és felmondott,  elég zavaros sztori... a lényeg, hogy az eddigi felállást nagyon szerették, a 2 edző, aki dolgozott velük, nagyon szimpatikus és lelkiismeretes ember volt, a gyerekek is szerették, végül már eredményeket is tudtak hozni, miután összeállt rendesen a csapat. De most jövőre akkor mások lennének /lesznek, és a csapat egy része máshová igazolt, vagy szeretne igazolni, Máténak pedig ez jó lehetőség lett, hogy kiugorjon és sportágat váltson. 

Így aztán tegnap délután izgalommal telve megjelentünk az evezős egyesületnél. Had ne mondjam, hatalmas gombócban volt / van a gyomrom azóta, mióta lebeszéltem az időpontot. :-) De ez csak a víziszonyomnak és a " remek" úszótudásomnak köszönhető, mert egyébként sokkal inkább Máténak való sportnak tartom az evezést, mint a focit. 

Én azt hittem, hogy első alkalommal átbeszéljük mit és hogy, körbejárunk, körbenézünk, és csak óvatosan közelítünk a vízhez, de nem... rögtön belecsaptunk a lecsóba, adatfelvétel, miegymás, és már ült is a gyerek a csónakban. Szerencsére még csak a parton evezett :-)  egy tanmedenceszerű vízben gyakorolta a ki-beszállást, és az egyensúlyban tartást, de azt mondta a bácsi, aki egy öregebb fazon, de annál lendületesebb és elhivatottabb, hogy pikkpakk átveszik az elméletet és az alapokat, aztán szerdán már vízre teszik a hajót. De még akkor csak a vízbe esést, és a visszamászást fogják gyakorolni, és ha ez megy, akkor jövő héten már nyolcasokat kell majd csinálni. 

Máté tök lelkes, ő már nagyon várja a vízbeesés gyakorlást. Engem a hideg is kiráz a gondolatától, hogy a Dunába fog beleesni. Kis vigasz az nekem, hogy egyelőre csak az öbölben edzenek, nekem az is Duna. Nagy és víz. De igyekszem nagyon lazának tűnni. Még könyvet is viszek magammal, hogy látszódjon a lazaság. 

Tegnap voltunk először, ma délben megyünk megint. remélem nem kapunk hőgutát.