Tanévvége, nyáreleje

Az utolsó "tanítási" hétre úgy fordultunk rá, hogy Milánék még osztálykirándultak. Enying és Lepsény között voltak valami lovastanyán, Kabóka tanya, és hát borzasztó jól érezték magukat. Szerencsére az időjárás is nagyon a kezükre játszott, és nyárias meleget kaptak.
A Délibe kellett kivinni a vonathoz, onnan indultak, és Milán már teljesen be volt zsongva. Ott aztán összetalálkozva a többiekkel még nagyobb lett a buli. A vonatra felszállva már neki is estek az elemózsiás csomaguknak :-)
Aztán volt sorversenyezés, medencézés, karaokeparty, táncmulatság, éjszakai meg nappali kincskeresés, szóval volt program bőven.

Aztán a hét hátralévő részében nem is történt már semmi. Próbáltuk túlélni a hátralévő napokat, a hirtelen a nyakunkba szakadó nagymeleget.
Mátéékat valami földöntúli oknál fogva hazaküldték már délben. Mintha nem elfértek volna még pár órát a suliudvaron bandázni. Meg mintha nem héderelnének itthon majd 2 és fél hónapot. Pedig lehetett volna még egy csomó közös programot csinálni, akár iskolán belül, akár kívül, de értem én, hogy sokkal egyszerűbb hazazavarni a gyerekeket, semmint foglalkozni velük, vagy foglalkoztatni őket. Pedig lett volna rá igény, nemcsak szülői oldalról. Mindegy.

Az utolsó napot már nagyon vártuk, hogy elteljen. Reggel még ballagásra díszítettünk, aztán délben értük mentem, hazahoztuk ami még bent volt. Máténak volt még egy utolsó hegedűórája, oda még eltekertünk.
Délelőtt, amikor ki akartam állni a suli elől a bicómmal, láttam, hogy az ott töltött idő alatt rongyosra foszlott a hátsóm... nem írom le, mik fordultak meg a fejemben cirka 10 mp alatt. Persze ez még pont egy fél órával előbb volt, mint hogy a közeli bicajosszervíz kinyitott volna, így először hazatoltam a biciklit, aztán el a szervízbe, ahol mondták, hogy ezt ők most nem tudják így moströgtön megcsinálni, mert ez a fajta kerék már olyan ritka, hogy ilyen külsőt nem tartanak készleten. Majd rendelnek, és akkor majd szólnak, ha kész lesz. Remélem még ebben az évben.

Péntek délután pedig a Balatonhoz rongyoltunk le. Most volt Feriéknél a szokásos céges focikupa, szombaton.
Alig vártuk, hogy odaérjünk, és még este gyorsan csobbanjunk a jómeleg Balcsiban. :-)
A Balatonnál lenni mindig jó. Szeretjük.

Ja,  még délelőtt, olyan 11 óra tájban telefonált az oviból Ica néni, hogy Marcinak nagyon fáj a feje, nem is csinál semmit, csak fekszik a kisházban. Adhat-e neki Nurofent? Mondtam, hogy persze adhat, és hogy nem igazán lenne szerencsés most elhoznom, mert még egy iskolakör, meg egy hedegűkör előtt állok a 40 fokos melegben, nagyobb szenvedés lenne neki végigjönni a városon, fejfájósan. Mondta, hogy nem gáz, mert láza vagy egyéb tünete nincsen, csak fájlalja a fejét, úgyhogy akkor ad neki gyógyszert, meg jó sok vizet, és majd biztos alszik egy nagyot ebéd után.
Aludt is, és mikor mentem érte, már nem volt baja semmi. Gondolom megsütötte picit nap.
Csak hogy annyira összejött minden erre az utolsó napra....
Csoda-e , hogy menekültünk az iskolából, mert nem akartunk már egy perccel sem tovább ott lenni, mint amennyit muszáj :-)

Még van egy évzáró. Azon Milán verset mond. Állítólag. Aztán pár napot megint Balatonozunk. Máté focitáborban lesz.
És aztán jön majd csak az igazi nagy nyári kaland!