Még 32 nap gipsz

Én még nem számolnám, de Milán már számolja :-) Ha tehetné, akkor óránként is számolná szerintem.

De egyelőre elvan vele napközben, inkább estére szokott már elege lenni belőle, de nagyon.

Mikor azt mondták múlt pénteken, hogy higgyem el, pár nap alatt hozzászokik, és akkor nem lesz majd annyira merev vele, mint amilyen akkor volt, akkor hittem is meg nem is. Pedig tényleg annyira szuperül belejött, viccesen hangzik, de az ágyban fekvéshez már nem igényel segítséget :-) tényleg így van. Kezdetben még ahhoz is kellett, mert nem tudott fordulni, támaszkodni, ha meg megmozdult, akkor fájt neki. De már nem fáj neki, és úgy pörög-forog, mint egy ringlispír, vagy hogy írják ezt... hmmm...

Rajtam sosem volt gipsz. Elképzelésem sincs, hogy milyen érzés egy ilyenben lenni, és ezért azt sem tudom, hogy hogyan tudnék enyhíteni a kellemetlenségeken.

Most pl. 2 napja, esténként sírásig nyafog, hogy viszket a lába a gipsz alatt. Néztem pár praktikát, de egyik sem volt túl meggyőző. A vonalzós-kötőtűs, akármilyen eszközzel vakarós módszert nem igazán preferálom, pláne, hogy nem is nagyon van rés a gipszen, ahol be lehetne dugni bármit is. Meg egyébként is félek, hogy több kárt okozunk vele, mint hasznot. Egyelőre reménykedem, hogy majdcsak elmúlik ez is.

Ezt leszámítva fizikailag, amennyire jól lehet lenni ebben a helyzetben, már jól van Milán. Vécére könyökmankóval és segítséggel, hogy a gipszes lába ne érjen le, már ügyesen kimegy. Mosdani is úgy-ahogy megmosdunk, igaz nem illatozik annyira, mint amikor fél órát is elücsörög a habos vízben, de legalább nem áll meg rajta a nadrág. 

Lassan talán a lelke is helyrebillen. Volt pár este, amikor már nem kapott fájdalomcsillapítót éjszakára, ami kiüsse, és akkor egész éjjel nyugtalan volt, nyöszörgött, nyögött, beszélt álmában, és nemigen lehetett mellette pihenni, mert sosem tudtam, hogy épp azért nyuszog, mert fáj neki, vagy csak úgy. Mondtam ezt a háziorvosnak, aki azt mondta, hogy nyugodtan adhatok neki Sedativ pc homepátiás szert, ami nem nyugtató, de mégis kicsit ellazítja. Ő azt mondta adhatom neki napi 3-szor, de én csak egyszer adok neki, alvás előtt. És mióta szedi, 2 napja, azóta nyugodtan alszik. Legalább. 

Hát majdcsak eltelik...

Holnap évnyitó. Kicsit szorult szívvel gondolok most rá, de saját magamat is figyelmeztetnem kellene most már, hogy engedjem most már el ezt a sajnálkozást, és beletörődni, hogy holnap csak Máté fog ünneplőben iskolában menni, és köszönteni az új tanévet. 

Ma délután még gyorsan kimostam az iskolatáskáját. Talán még időben, és talán még megszárad holnap reggelig. A füzeteit becsomagoltam, a tolltartóját, az újat feltöltöttük, a dobozait összekészítettem. Hétvégén a Milán holmiját is rendbe rakom a tankönyvekkel együtt. 

Szóval... 

Hajrá! Induljon akkor az új tanév! Üdv Neked 2017/18. Üdv Neked 4.b, 2.b, és Nagycsoportos Boróka :-)