2016. november 15., kedd

Mostanában

Újabban egyre gyakrabban csodálkozom rá arra, hogy milyen nagy már.  Mindegyik olyan nagy lett az idén, de legtöbbször Mátéval tűnik fel. Leszámítva, amikor elszáll az agya, és kergemódon óbégat fél napot is, egész korrekt szokott leni mostanában. Lelkiismeretesen teszi a dolgát, tudja, mikor van itthoni házija, és szinte szó nélkül le is ül és csinálja. Emellett egy csomó külön feladatra is jelentkezik, tudásbajnokságot csinál, most jelentkezett lük versenyre, meg Zrínyi matekra is. Nem elvárás nálunk, hogy bármilyen helyezést elérjen, nekem már bőven elég öröm, hogy magától vállal be ilyesmiket, és amennyire kedve és ideje van még készül is rá. 
A legjobban mégis azt szeretem, amikor hegedül :) Soha nem is gondoltam volna, hogy majd ennyire fog neki tetszeni, hogy majd ennyire szereti majd csinálni, sőt, amikor váratlanul a hegedűt választottuk tavasszal, a könnyebbnek mondott fúvósok helyett, akkor volt bennem némi para, hogy majd ráun, hogy mégsem fog neki tetszeni, hogy majd nem jönnek elég gyorsan a sikerélmények, de szerencsére nem így lett. Sokkal jobban szereti, mint ahogy valaha is gondoltam volna, és olyan kis lelkes, hogy én még ilyennek sosem  láttam. Pedig közben a tanárbácsija 2 hónapra elment egy hajóra hegedülni, és most helyettesítő tanárnénije van, de ő is nagyon aranyos, és kedves, és ő is nagyon dicséri Mátét, hogy nagyon ügyes. Én ezt nem tudom megítélni, de tény, hogy nem kell hegedűvonóval kergetni a lakásban, hogy gyakoroljon, hanem sokszor elég csak megemlíteni neki, hogy még ott van a hegedű is, de van amikor magától is előveszi, és gyakorol. Döbbenet! És már igazi kottából hegedülnek, ami nekem maga a csoda! 
Most azt találta, ki, hogy majd a karácsonyi ünnepségen előad valamit. Mondtam neki, hogy beszélje meg a hegedű tanítónénivel, hogy ő hogy látja, lehet e ebből a tervből valami, vagy majd csak tavasszal. 

A kedvenc pillanatom Mátéval kapcsolatban még mindig az, amikor a hegedűóra végén kijön a teremből, én a folyosón kicsit távolabb ülök, mert ott van fény, és jön Máté, iskolatáska a hátán, hegedűtok a kezében, és mosolyog, és boldog, és olyan szépen mutat abban a nagy gimnáziumban :-) 

A hétvégi kedvencem pedig az, amikor kint voltak a kertben, a kicsik trambulinoztak, Máté pedig gereblyézgetett, és ahogy kilépek a teraszra azt látom, hogy Máté áll a trambulin mellett, gereblyével a kezében és szépen énekli a szegény legény vagyok én kezdetű népdalt. Úgy állt ott, mintha egy színpadon állna, és nagyon szépen énekelt. Feri azt mondta, később gereblyézgetés közben meg csak úgy szolmizálgatott magában. Hát nem édes? :-)

Csütörtökön nyílt órák lesznek az iskolában. Az első két órára lehet bemenni, még nem tudom milyen formában fog ez megvalósulni, hogy Feri ott tud-e maradni mind a két órára, és akkor egyikünk az egyik gyerekhez megy, a másik a másikhoz, majd cserélünk. Máténál már sokszor voltam nyílt órán, ez most nem hoz annyira lázba, inkább Milánkáékra vagyok kíváncsi, de jövő hétfőn fogadóóra is lesz, ami már sokkal izgibb. Kíváncsi vagyok nagyon, hogy Angéla néni is észlelte-e a pozitív változásokat Mátéval, és hogy ő hogy látja. 

Milán az egy külön tészta... most ő van a legérzékenyebb időszakában. Annak ellenére, hogy láblógatva veszi az iskolás akadályokat, mert tényleg mindig mindennel készen van, mindent megcsinál, és mindent tud, van benne egy folyamatos megfelelési- és teljesítménykényszer, ami viszont nagyon megterheli őt lelkileg, ami viszont nagyon lefárasztja fizikailag. Sokszor mondja, hogy unatkozik órákon, mert olyan "bébiseket" tanulnak. Tény, hogy Milánnak az összeadás-kivonás 5-ig már nem kihívás. De nem tanítjuk itthon külön, nem mondjuk neki, hogy gyakoroljon, nem olvastatjuk, ő ezt csinálja magától, és hetente kiolvas egy könyvet, míg Mátét úgy kell győzködni, hogy vegyen a kezébe egy könyvet, és olvasson egy kicsit. Milán ilyen. Már van olyan, hogy én mondom neki, hogy olvasson már annyit, mert az iskolában még azt betűzik, hogy ma-ci, ő meg már az x-edik komplett könyvét olvassa, de úgy, hogy reggel tök korán felkel, és az íróasztalánál még olvasgat, amíg nem hall kintről mozgást. 
De ugyanez matekból. Most, hogy Mátéék megint lük-öznek a suliban, és itthon is van pár lük füzetünk, most megint előkerültek, és csinálják. De Milán már azt a feladatsort csinálja, hogy 2 jegyű számok összeadása-kivonása, ami már erősen másodikos anyag. Máté azt mondja, hogy jól is számolja. Mikor mondtam Milánnak, hogy de hát az még nem neki való, még Máté mondta, hogy de hát tudja ezt is, az előbb is hibátlanra csinálta! Most csináljak vele? 
Emellett színez, amire most nagyon rákapott, szereti a számos színezőket, és a tappancs újságjával is teljesen update. 
Szóval a jövő heti fogadóórán lesz miről beszélgetnem Orsi nénivel is. 

Marci meg kis tündibündi lett mostanában. Jóóóó, van néhány kirohanása, de ahhoz képest, most egész baráti és elviselhető szintre szorul ez vissza. Most olyan kis fecsegős-éneklős lett ő is. Be nem áll a szája. Bár az oviban még mindig nem egy nagy szájkaratés, de amikor megyek érte, akkor mindig nagyon benne van valamiben, és a fényképekről pedig úgy látszik, azért jókedvű és haverkodó nap közben. Egyre inkább az az óvónénik szerint is. Múlt héten Ica néni születésnapját ünnepelték az oviban, és szokás szerint volt tánc, meg mulatság, és Marci nagyon rosszcsont módon kuncog össze a Tomival a sarokban :-) 
Ma fényképezés van az oviban. Nem fordított erre most túl sok energiát, hiszen az idén pont készültek a fiúkról profi fotók, szóval hagytam, hadd legyen abban, amit ő választ. Amilyen minősíthetetlen minőségű fotók szoktak az oviban születni, nem fűzök hozzá sok reményt úgysem. 

4 megjegyzés:

  1. Réka annak idején marhára élvezte az első osztályt. Semmi dolga nem volt egész évben. :)) Az igaz, hogy unatkozott akkor is, unatkozik most is órán. Az szokott lenni, hogy aki előrébb jár, kap külön feladatokat. Nálunk nem jellemző. Nálatok hogy van? Popianyu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Valamit biztos kap, mert szokott lenni a mappájában mindenféle színezés, meg labirintus, ilyesmi, de ezt akarom megbeszélni a tanítónénikkel, hogy bátran adjanak Milánnak pluszfeladatot, mert sokszor már a házi feladatot is megcsinálja még órán.

      Törlés
  2. Azt tudom, hogy Mátééknál tavaly volt egy "kincsesdoboz" Angéla néni asztalán, ami tele volt érdekes, furfangos feladványokkal, rejtvényekkel mindenféle témában, és aki úgy gondolta, hogy végzett, vagy van szabadideje, akkor abból elvehetett és megcsinálta.
    Mondjuk Milán is szokott vinni magával rejtvényt, szudokut, könyvet.

    VálaszTörlés