Kidőltek

Ma reggel Máté lázasan ébredt. Fájt a feje. Nem ment suliba.
8-tól 9-ig aludt, aztán rajzolt, aztán megint aludt.

Milánnak reggel még kutya baja sem volt. 10-kor már telefonáltak a suliból, hogy lázas és fáj a feje, menjek érte. Szegénykém ott pihegett a játszószőnyegen a pedasszisztens ölében. Sírva jött haza, annyira fájt a feje.
Itthon lefeküdt. Aludt egy órát. Majd asztalhoz ült, és megcsinálta a matekleckéjét. Hiába mondtam neki, hogy nem annyira fontos az most. Kicsit aggódik, hogy vajon eljut-e majd hozzá a többi a házi. Megnyugtattam, hogy el.
Megette az uzsonnás dobozából a kakaós csigát, és most hanyatt fekve könyvet olvas az ágyában.

Döbbenet.

Marcival jövünk haza az oviból. Ő egyelőre még jól van, tünetmentes.
Összeszedett valami botot a járda mellől.

- Óóó találtam egy szép kis botot! Hazaviszem Máténak, biztos örülni fog neki, és meggyógyul!