2016. október 7., péntek

Kézrátéttel

Tegnap este elmentem a fiúkkal a doktornénihez. Mindenre fel voltam készülve, és a fiúknak is mondtam, hogy lehet, hogy nem lesz rövid menet, sosem szokott az lenni. A doktornéninknél mindig iszonyú sokan vannak, pláne szezonban. Az 1 órás várakozás a minimum, és akkor még örülhetünk, hogy milyen gyorsan végeztünk. Borzasztó nagy a körzete, és egyre csak bővül, mert csak úgy nőnek ki a sok lakásos betonblokkok a földből mifelénk. 
Persze lehetne váltani, mert vannak olyan orvosok is a rendelőben, akiknél épp csak lézengenek. Mikor Máté született akkor egy pillanatig gondoltam a váltásra, mert első blikkre nem volt nagyon szimpi a doktornő, de Máté, aki folyton sírt, a doktornénit valamiért megszerette, és nem volt sosem probléma a mérlegelésekkel, oltásokkal, és később sem, így maradtunk. 
Volt is néhány maratoni várakozásunk a rendelőben, de az évek során kikupálódtunk. A gyerekek sem annyira betegesek, szerencsére, és én is rutinrókább lettem. Már tudom, hogy melyik nap és mikor érdemes odamenni, hogy ne őszüljünk meg. Nagyon beteg és merő láz gyerekkel pl. sosem megyek, megvárom, hogy egy hajszálnyival jobban legyenek. 

Sok éves megfigyelés eredménye, hogy amint látja őket a doktornéni, azon nyomban meggyógyulnak! Tényleg! Kevés kivétellel. Sokszor már aznap, amikorra beharangozom, hogy ma délután megyünk a doktornénihez, már akkor délelőtt kutya bajuk van. Estére meg teljesen jól is lesznek. NYilván orvosilag még nem minősülnek egészségesnek, a kór bizonyára még ott lapul bennük, de az a kínlódás, ami megelőz egy ilyen orvoslátogatást, az villámcsapásra megszűnik. Így volt ez most is. Délben még lázasan feküdt mind a kettő, úgy aludtak, mint a tej, pedig nem szokásuk az ebéd utáni alvás már egy ideje. Délutánra már semmi lázuk nem volt, és este is simán aludtak, pedig előző éjjel fölváltva keltek óránként, hogy fáj a fejük. Ma egész nap olyanok voltak, mint aki teljesen egészséges. Akár suliba is mehettek volna, mert nem bírnak magukkal, kínlódnak, és veszekednek. Pedig mandulagyulladásuk van, és a doktornéni szerint napokig is elhúzódhat még a magas láz. De csak rájuk nézett, megtapogatta őket, és tadammm, jól lettek! :) (persze kaptak gyógyszert is, de már az első bevétel előtt is jól voltak.)
Aztán olyan is van, hogy csak telefonálok, és úgy kérek tanácsot, hogy mi legyen. És láss csodát! Működik! A gyerekek már a telefonálás után is látványosan jobban vannak! Lehet, hogy valami távgyógyítást is be tud vetni, mint a tévében, csak csettint egyet, és máris a múlté a gerincsérv is, meg minden. 


Szóval. A lényeg a lényeg, hogy megmaradnak. Most azon dolgozom, hogy ha már Marci eddig megúszta, akkor most már ne kapja el. 

2 megjegyzés:

  1. Akkor remélem hasznos volt szurkolni Marcinak :), a nagyok meg örülök, hogy jobban vannak! A mi doktornénink is szokott hasonlót produkálni, de pont így működött nálunk a mosógépszerelő, az előző gépünknél. Ha nyökögve centrizett vagy valami nem volt teljesen oké, elég volt annyit mondanom, hogy áthívom a szerelőt (aki a szomszéd utcában lakik), máris jobb lett minden :)!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ilyen szerelő nekünk is kéne ;-)

      Törlés