Nem csak a suli indult be ezerrel, hanem a foci is. Az edzéseken rekordszámú új gyerek van, ami részben gondolom a foci eb-nek is köszönhető, részben pedig annak, hogy hallomás útján jól terjed, hogy az edzőink milyen klasszak. :)
Sajnos a kellemes nyári idő épp a hétvégére váltott ősziesre, szombaton reggel zuhogó esőre ébredtünk. Aztán míg készülődtünk, addig elállt, és nagyon reméltem, hogy így is marad legalább délig. De nem, nem maradt így. Épp akkor kezdett el megint esni, amikor az utca végén jártunk, és esett is rendesen. Ekkor már abban bíztam leginkább, hogy nem terelnek ki több csapatnyi kisgyereket a zuhogó esőre focizni. Én mindig tanakodom, hogy menjek-e vagy sem, és indulás előtt inkább hajlanék arra, hogy itthon maradok, de aztán végül mindig elmegyek, mint most is. Tudom, hogy ha nem mennék, akkor utána bánnám, hogy nem látom a fiúkat. :)
Végül, mivel 9 előtt, amikor a kezdés volt hirdetve még igen masszívan esett, és nem lehetett látni, hogy eláll-e 5 percen belül, vagy esik napokig, sátor alá terelték a társaságot, és itt zajlott a buli.
Azért volt igazán különleges ez a bajnokság, mert Milán most debütált az U9-ben! Igaz, hogy még 7 sincs, de mivel a születési éve szerint oda tartozik, és elég ügyes is, így nem volt kérdés, hogy kikerül az U7-ből, ahová most jött jópár hasonlóan klassz kvalitású új fiú, Milán pedig az U9-eseket erősíti.
Nem mondom, van egy kis magasságbeli különbség Milán és az össze többi játékos között, de más csapatokban is van néhány kisebb gyerek, ahogy megfigyeltem. Milánnak az volt a szerencséje, hogy azokkal, akikkel egy csapatban volt, azokat már régebbről ismeri, és játszottak is már együtt párszor. Máténak két osztálytársa is vele volt, ők meg tudják, hogy Milán jó játékos, így nem féltek neki passzolni, vagy ilyesmi.
A meccsek nagyon izgalmasak voltak, egytől-egyig. Pláne, hogy mivel Máté és Milán nem egy csapatba került, hanem az egyik a sárgába, másik a kékbe, így folyamatosan lehetett kiért izgulni. :) Néhány meccs pedig tényleg nagyon jó volt! Máté is lőtt pár gólt, ő elől játszott és hozta is a szokott formáját, és Milánnak is sikerült végül egyet bevarrnia egy remek összjáték végeként, az utolsó meccs utolsó perceiben. Hát volt nagy öröm! Mátéék csak az első meccsükön kaptak ki, 1-0-ra, és az is hozható lett volna simán, csak még valahogy nem álltak össze, Máténak is 2 kapurarúgása is mellé ment. Gyuri aztán újratöltötte a fejüket a szünetben, és utána már hozták a jó játékot. Milánéknak is csak 1 vereségük volt, 1-0, igaz, az a csapat tényleg jobb volt náluk, legalábbis összeszedettebbeknek és koncetráltabbaknak tűntek, mint a mieink, de hősiesen küzdöttek az egyenlítésért.
Milán a végén még egy oklevelet is kapott, harcias játékáért. :)
Fénykép egy darab sem készült. A nagy örömben és a felfordulásban még a szokásos csapatfotó sem készült el, de sebaj. Két hét múlva újra meccs!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése