A Március 15. szerintem a legjobb nemzeti ünnepünk, olyan gyerekbarát. Ez a huszáros, Petőfis, talpramagyaros feeling olyan jól átadható a gyerekeknek. Az október 23-al még az iskolában sem nagyon tudtak mit kezdeni, legalábbis nem jött belőle haza sok minden, oviban pedig gyakorlatilag nem is nagyon van róla szó. A május 1-ről már nem is beszélve. Augusztus 20-án meg szünet van, az a mi itthoni sarunk, hogy beszélünk róla a gyerekeknek. De ez a március 15., hát ez maga a csoda. Ahogy lelkesednek, és csinálják, és tanulják, és eljátsszák, hát folyamatosan megmosolyogtatnak.
A héten e körül forognak a napok. Az iskolában és az óvodában is kokárdát-zászlót festenek, hajtanak, kardot csinálnak meg huszárcsákót. Az iskolában remek rajzok vannak kitéve a faliújságra, egyiken egy csatajelenet elevenedik meg, másikon Petőfi épp a Nemzeti Dalt szavalja a Múzeum előtt, harmadik lengenek a magyar zászlók. Csuda klasszak. Elfelejtem lefotózni, de hátha még a jövő héten is kint lesznek, amikor megyek ebédet fizetni.
Tegnap az uszodába menet Máté a Talpra magyart szavalta fennhangon, "Fényesebb a láncnál a kard, jobban ékesíti akart", tüzesen, lelkesen, olyan Petőfi Sándorosan, ahogy azt kell. Tényleg nagyon klasszul.
Másik oldalamon Milán a Kossuth Lajos azt üzentét dalolta, ugyancsak remekül.
Majd cseréltek, majd együtt mondták, és még Marci is be- becsatlakozott.
Nem mondom, hogy nem vonzottuk a tekinteteket, de ezek nem azok a rosszallóak voltak, amit akkor kapunk, amikor Marci torkaszakadtából üvöltve hisztizve közlekedik, hanem az orruk alatt mosolygós tekintetek.
Máté pedig nagyon szuperül elmesélte nekem hogyan is zajlott az a nap, Pilvaxostól, Nemzeti dalostól, Táncsics kiszabadításáig.
Este pedig meg kellett hallgatni a youtube-on a megzenésített verset, mert az iskolában is azt szokták mostanában hallgatni. ( Átmenetileg lecserélték a Wellhello-t ;-) )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése