Azt mondja Milán

Akinek még egy tejfoga sem esett ki, de még csak nem is mozog neki egy sem, pedig nagyon várjuk,  hogy szerinte azok be vannak oda betonozva.
-Áááá ne aggódj, ki fognak azok esni, senki sem maradt örökre tejfogas!- nyugtatgatom.
Mire Ő:
- Mégiscsak meg kéne oldani, hogy felmenjünk a Vénuszra, mert ha felmennénk, akkor ott elolvadnának a tejfogaim.- gondolkodik
- Úgy gondolod?
- Igen. Csak a Vénuszon van olyan meleg, hogy elolvadjanak a fogak. 

(Szép elmélet :) )

Nézik hétvégén a Vasas-Fradi meccset. A végén jönnek az edzőinterjúk. Először a Vasas edzője beszél. 
- Mi nem értjük, hogy mit mond ez az edző, mert ez vasasul mondja, ugye?

(Mi meg csak fradiul értünk :) )

Az utolsó sulivárón voltunk múlt pénteken, ami mily meglepő, ezúttal a húsvéttal volt kapcsolatos. Volt itt báránykeresés, tojással célbadobálás, és hímestojás puzzle összerakás Józsi bácsival, (itt 2 versenyszámban is első lett Milán a saját fordulójában, aminek nagyon örült), volt locsolóvers tanulás és tojásfestés Orsi nénivel, aki olvadós rágóval honorálta a szépen elmondott locsolóverseket. :) És voltak húsvéti fejtörők és papírtulipán gyártás Ani nénivel. Milán nagyon jól érezte magát, igaz, most is 2 cimborájával volt. 

Egyre jobban kikristályosodik a többiek előtt is, hogy ki hová szeretne menni, többen is végül e mellett az iskola mellett döntöttek, de hogy melyik osztályt választják, még nem tudják. Milán kezdettől fogva Orsi nénihez ragaszkodik, és ez most sem változott, annak ellenére sem, hogy én hajlanék a másik rutinrókább tanítónéni felé is, de Milán hajthatatlan, én pedig nagyon nem erősködöm. Azt mondja, Orsi néni olyan kedves. Tényleg az, egyébként. Hiszem, hogy jó helyen lesz ott, ahol ő úgy érzi, hogy jó helyen lesz. Nem lenne az sem rossz, ha 1-2 ismerős pajti is felbukkanna majd az osztályban, de nem ez az elsődleges szempont, Milán szerintem könnyen meg fogja találni a hangot az eddig ismeretlen gyerekekkel is. Bár mindig kérdezgeti újabban, hogy hogy kell barátkozni, mert ő azt nem tudja. :) Lehet, hogy az oviban is beszéltek már erről, hogy majd új hely, új emberek, új gyerekek, és új feladatok várják majd őket ősztől. Hajajjj.... 

Holnap délelőtt még nyílt óráik lesznek a leendő  elsős tanítónéniknek, amire tulajdonképpen már csak az azért megyek el, mert nincs jobb dolgom, mert Orsi néni pont matekot fog tartani, ami nekem meg az egyik vesszőparipám, ugyebár. Mármint a matek, nem Orsi néni.

Két hete pedig Ágota néni, a Máté szolfézstanító nénije hívott fel, és ahogy beszéltünk, beszéltünk, vagy leginkább ő beszélt, (nyári táborlehetőségről), valahogy eszébe jutott, hogy Máténak vannak kisebb tesói, és felcsillant a szeme, (hehehee telefonon keresztül), hogy ha gondoljuk, akkor menjünk fel hozzá szerdán, és meghallgatja Milánt. Úgymond szolfézs-felvételire hívta, csak hát túl erős és hivatalos ez a kifejezés, arra a kis éneklésre és ritmustapsolásra, ami volt valójában. 

Mikor mondtam Milánnak, hogy mit mondott Á. néni, akkor először határozottan azt mondta, hogy ő márpedig nem fog énekelni. Ő, aki egyébként folyton énekel, bármit csinál, aki imád Szilvi néni zeneovijába járni, ő azt mondja nem fog énekelni, mert nem tud egyetlen dalt sem. Na bumm. 

Végül csak fölmentünk, szerencsére Máténak szerdán sakkja van, úgyhogy volt ott egy kis luftunk, belefért egy szolfézsfelvételi. 

Végül persze elénekelt valami süss fel napot-ot, azt hiszem, meg visszatapsolt Ágota néninek mindenféle tititá-kat, könnyebbeket, nehezebbeket, és Ágota néni tárt karokkal fogadja jövőre szolfézson. Azt mondja, hogy nagyon remek ritmusérzéke van, és szép csilingelő hangja, és csak nagyon halkan mondta, hogy már most majdnem ott tart, ahol Máté . Mátét is dicsérte egyébként, mondta, hogy húúú év elején azért nyitotta nagyra a szemeit, amikor fociruhában, felspanolva betoppantak az órára, ( nincs idejük a foci és a szolfézs között átöltözni, mert kicsit fedésben van), és akkor ott minden volt... de hogy azóta milyen nagyon sokat fejlődött!!!! És hogy olyan szép tisztán énekel ! Mint egy csoda! 

Kár, hogy itthonra nagyon kevés jut már haza ebből a tiszta éneklésből :) 

Aztán tegnap pedig fogadóóra volt Mátééknál, és több minden mellett, ami nem volt se nem új, se nem hírértékű, Angéla néni is kiemelte, hogy Máté milyen borzasztó jó színész. Mármint ügyesen szerepel színdarabban, vagy versel. Az utóbbi időben, mondjuk tavaly anyák napja óta én is felfigyeltem rá, hogy Máté nagyon szépen, zengő hanggal, artikulálva mondja a szerepét. A karácsonyi műsorban már egyenesen profin szerepelt. De nem gondoltam, hogy e mögött valami istenáldotta tehetség lenne, inkább abban a hitben voltam, hogy Angéla néni jól rá tudja szabni a szerepeket, és kellőképpen bíztatja. Amiben biztos van is igazság. De Angéla néni azt mondja, hogy szerinte nagyon jó Máté, és hogy ezt a képességét mindenképpen tartsuk szem előtt a későbbiekben is, amikor esetleg pályaválasztásra és iránykeresésre kerül sor, mert Mátéban ezen a téren is vannak tartalékok, eddig kiaknázatlan lehetőségek. Hmmm. Igaz, amikor pár hete egy angol órára lehetett beülni, Máté akkor is az elsők között ment ki a tábla elé, hogy több társával előadják azt a pár soros olvasmányt amit vettek. Én mondjuk akkor is odavoltam a csodálkozástól, hogy milyen bátor, hogy így ki mer állni, egy csomó szülő elé. Büszke is voltam rá, agyon is dícsértem utána, még ha a kiejtése nem is volt teljesen hibátlan. Hát... lesznek még itt nagy rácsodálkozások szerintem a jövőben. 

És Marciról még nem is beszéltem :)