2012. január 27., péntek

Naplemente

Megunhatatlan. Gyönyörű és csodaszép. Minden nap más és más. Színpompás. Világossárgából indul, majd a narancsssárga ezer árnyalatából szinte pirosaslilás lesz.
Ilyenkor januárban nincs szezon. Mert bár kellemesen tavaszias az idő, de azért ez a hely nem erre van, azt a néhány futót, munkából hazafelé sétálót, kutyát sétáltatót és minket leszámítva nemigen jár a parton senki. De amikor közeleg a nap vége valahonnan mégiscsak előbukkannak az emberek, megtelik a sétány, (jó nem dugig, de azért vannak emberek), jönnek profik az állványaikkal, autodidakták a kis automatáikkal, köztük én is, és veszett módon kattintgatunk. Közben pedig nézzük, és csodáljuk. Minden egyes nap. És amikor végetér, amikor már egy halvány pici csík sem látszódik belőle, akkor nagy sóhajjal mindenki hazaindul. Szép volt. Megint. Ennek a napnak is vége. Jön egy új, aminek megint lesz a végén egy csoda.
És igaz a mondás... a felhők mögött mindig kisüt a nap:)

Nagyon-zoom:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése