2010. november 30., kedd

Már tizenegy

1 hónap múlva ünneplünk. Hihetetlen! Nagyon-nagyon gyorsan elszaladt ez az év. Mikor Máté 1 éves szülinapjához közeledtünk akkor is azt éreztem, hogy valahogy kikerültünk a normális időuniverzumból, és valami sokkal gyorsabb rendszernek lettünk részei. Már akkor sem tudtam, hová tűnnek el a napjaink, holott szinte minden egyes napunkra tisztán emlékeztem, és emlékszem most is.
Milánnal még az a gyorsaság is tovább gyorsult, mintha a gyorsvonatról egy szuperszónikus repülőgépre pattantunk volna át azon a 11 hónappal ezelőtti napon. Jó lenne megállni! Csak egy kicsit!!!! Hogy kicsit tovább fürdőzhessek az angyali mosolyában, hogy kicsit tovább érezhessem a puha kis kezecskéit a nyakam körül, hogy kicsit tovább nyaldosson, harapjon, és hallgathassam gyöngyöző kacagását.
Mert nagyon huncut lett az elmúlt 1 hónapban, az ám:) Igazi kis sumák, kópé, rosszcsont, Matyival összeesküvő, pajtáskodó, nagyokat nevető és együtt ugató. Egyszerűen nem lehet, nem tudok rá haragudni, mert tudja, hogy rosszat csinál, de amikor a válla fölött huncutul hátrapislant, és felém dob a szája sarkából egy elvarázsoló mosolyt, hát 2 másodpercnél nem tudok tovább mérges lenni. Pedig rámol éjjel-nappal, (és most már a veszélyes helyeken is akar), kapcsolgatja a tévét, nyalogatja a telefont és kisautóként tologatja a kövön, ha véletlenül előlfelejtem, tekergeti a mosógép gombját, kipakolja a szemetest, a kamrát, a fiókot, a szekrényt, mindent! Most már be is mászik a szekrénybe, hogy a hátsó dolgokat is elérje, trükkös:)
ÉS 4 fogú, hacsak nem 5, mert megharapja az ujjam, ha a szája felé közelítek, és mindent megevő. És éjjel vagy egyszersem ébred (igen, volt 4 db ilyen éjszakánk:)))), vagy megszámlálhatatlanul sokszor (mostanában inkább ez jellemző), vagy csak dobálja magát, és kínlódik, és volt már olyan is, hogy az ölemben aludt el, amit korábban sosem tett, pedig én ezt úúúgy szeretem.
Úgy tologatja a kisautót mint a nagyok, és úgy ugat mint Matyi:)
Utál öltözködni, már a pelusozást is, pedig, hol van még akkor a vége:)))
Imádja a hintáztatom, ha magasba dobom és elkapom, és ha Matyi énekel neki
És lett neki új Nyuszikája Győrből, akit ugyanúgy szeret, mint a lerongyolódott Ősnyulat:)
Hát ilyen a mi majdnem 1 évesünk:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése