Nyolcadik

A nyolcadik hónap egyikünknek sem volt zökkenőmentes, ezt azt hiszem nyugodt szívvel állíthatom.

Fogak: még mindig 2, alul. De már 3 hete, amikor végig gennyes-dagadt volt az ínye, majd 2 hete amikor szimplán csak hólyagos volt, már akkor azt gondoltam, hogy ebből holnapra fogak lesznek. Nem lettek... azóta sem. Szenved tőle... és én is szenvedek.

Alvás: hát erről igazán egy kisregényt tudnék írni, hogy alszik is meg nem is, ami még nem lenne baj, de akkor alszik, amikor nem lenne muszáj, és akkor nem, amikor viszont jó lenne ha aludna. De nem, az istennek sem. Újabban most már a nappali alvással is gondjai vannak, csak szenved, nyűglődik, vagy durván hisztizik vörösödő fejjel, de aludni, na azt már nem... De alap helyzetben még kétszer alszik nap közben, dél tájban, és a délutáni séta során, amikor tolva van a fara a kocsiban. Az éjszakákról meg már nem írok... már megtettem korábban, és azóta semmi nem változott, csakaz erőnlétem csökkent a minimum szint alá.

Mozgás: Bárhol és bármikor feláll, kanapé mellett, szekrény mellett, az ajtó mellett, éjjel és nappal, és közben rugózgat. Ha van valami nagyon érdekes karnyújtásnyinál kicsit távolabb, akkor erősen koncentrálva az ágy mellett tesz két bátortalan lépést.

Hasonkúszásban verhetetlen, iszonyat tempót diktál, majd gondol egyet, néhykézlábra húzza magát, és kutyázgat. Irtó büszke magára.

Akadálymentessé vált  a lakás előtte, a harmonikaajtókat gond nélkül tépi fel, majd két kézzel belecsimpaszkodik, és veszettül rángatja. Egyelőre bírja. Matyi már megedzette annak idején.

Játék: kedvencei Matyi autói, főleg azok, amelyeknek a kereke zörög. Felfordítja, és pörgeti a kerekét. Ha Matyi hagyja akkor hosszan elszintetizátorozgat, tetszik neki, hogy a keze alatt megszólal a ketyere. Nagy kedvenc a labda, kergeti körbe a lakásban, csak akkor van baj, ha begurul valahová, mert akkor ő is megy utána, így ragadt már be (nem úgy igaziból, csak ő nem tud kijönni) az ágy alá, asztal alá, a fotel és a fal közé...

Evés: nagyjából mindent eszik, amit ilyen idős korban ildomos. Most hogy már husi is kerül a tányérba így azért minden jobban csúszik, és Mátéval ellentétben, aki fullnatúr táplálásban részesült, azaz teljesen fűszermentesen kapott mindent, Milánunk ilyen formában nem hajlandó bevenni semmit a szájába, így ő kap az ebédjébe még ezt-azt hogy jobban csússzon.

Amúgy meg ha jó kedve van, akkor csupamosoly, hintázás közben gurgulázva nevet, szereti ha focizunk, és ő közben ölben van,  nagy szemeivel bámul bele a világba, és okosan néz, leharapja az orrunkat, megsimogatja az arcunkat, nagyokat kurjongat, szereti az üvegmatricát az ablakon, együtt integet Matyival a kukásbácsiknak, anyaszíveket hódít a játszótéren, nagyot pancsol fürdés közben, megpróbálja megfogni a folyó vizet, és még mindig a Nyuszikával alszik, és bébimozartot hallgat:)