Matyimondások

Milán alszik, majd felébred.

Matyi: Egyedül ébresztettem fel Milánt!

Azt akarta mondani, hogy Milán egyedül ébredt, nem ő költötte fel.

"Most már nem fáj Apa lába, mehetünk céges autóval Klári mamához!"

Mosogatógépet szerelünk, szét van szedve a konyha, minden van mindenhol, ami alapvetően nem zavarja Matyit egészen estig, amikor kétségbeesve megáll az ajtóban, és kérdezi:

- Anya, hogy lesz így nekem vacsorám?

Lett neki.

Ül a földön, és Apa szandálját próbálja felvenni.

Én:- A saját papucsodat vedd fel inkább Matyika!

Ő:- Ez szandál Anya!

Apa: Gyere Matyi, skájpolunk Papával!

Matyi:- Nem kell, én már beszéltem vele telefonon! (A játéktelefonján valóban beszélt a délután Papával, többször is:)

Beszélgetünk, hogy amikor ő is olyan kicsi volt, mint most Milán, akkor ő sem tudott még beszélni.Majd levonja a konklúziót:

- Mikor kicsi voltam Milán voltam!

Nézi a teliholdat. Nagyon tetszik neki.

M:- Mi az ott?

A:- Hold.

M:- És mit csinál Hold?

A:- Világít.

M:- És ki kapcsolta fel villanyt?

Másik kérdés: -És honnan esik az eső?

Később amikor elállt. -Elfogyott eső felhőből.

Milán nyafog. Odahajol elé és azt mondja:

-Milán, jó lenne most már csendben lenni!

Nyírja a szőnyegen a füvet a papírlyukasztóval. Aztán egyszer csak nem találja, kérdezi tőlem, hol van, de én sem tudom. Mondom neki:

- Ott egy mérőszalag, nyírd addig azzal a füvet!

Matyi:- Mérőszalaggal nem lehet füvet nyírni!

Ja! Bocs! Papírlyukasztóval lehet:)