Matyi mondta mostanában

Mindig együtt csinálunk reggelit. Mióta Milán is gyümölcsevő lett, Máté ragaszkodik ahhoz, hogy Milán reggelijét ő készítse el. Van saját kiskése, villája, reszelője, és rengeteg lelkesedése.

Milán rendszerint a művelet végére már az éhhalál szélére kerül. Szerinte. Szerintem még bírná, de a lényeg, hogy sír.

Matyi:- Ne sírjál, mindjárt reggelizünk! (jeddejizünk) Én csináltam reggelidet!

Fekszenek a szőnyegen, mindegyik teszi a maga dolgát. Egyszer csak Matyi:
- Anya, Milán bekakilt, szerintem.

Mindennapos beszélgetés nálunk, hogy mikor hová megyünk, és mivel, gyalog, motorral, biciklivel, autóval, stb... A múltkor amikor a nagyszülőkhöz mentünk, mondja Matyi:

-Autóval megyünk Papához, Apa autójával.

Majd kis idő múlva:

- Céges autóval menjünk inkább!

Mikor beteg volt nem nagyon akart enni. Sőt nem evett szinte semmit 2 napig, inni is csak nagyon nehezen akart. A 3-dik napon már kezdtem kicsit aggódni, hogy nem lesz ez így jó, hogy szedi a gyógyszereket, és nem eszik rá semmit, de mikor kérdeztem tőle kér-e reggelit, határozott NEM volt a válasz.

Aztán mellé telepedtem az ágyra két darab sonkás kenyérrel, és elkezdtem enni őket. És bevált, mert Matyi felült az ágyban, és azt mondta:

-Én is eszek sonkás kenyeret!

Majd repetát is kért. Én pedig megnyugodtam, hogy rálépett a gyógyulás útjára.

Máté újabban elég dacos, de ha még közönsége is van, (pl. nagyszülők), akkor dupla fordulatszámra kapcsol, és már csakazértse csinálja azt amit kell. Így volt ez, amikor az ebédnél csak handabandázott, turkált, és csak azt szajkózta, Nem ebédejek!, nem kéjek tökfőzejéket! Sőt még az is elhangzott a szájából, hogy szereti a főzeléket, ami nem igaz, mert mindegyiket megeszi, csak hát...

Persze a nagyszülők bevették a nemszeretem dumát, és kérdezi a Mami, hogy főzzön akkor neki, amit szeret.

Matyi:- Penótot! (spenót)

Másnap spenót volt. 2 tányérral elpuszított.

(De ma pl. tökfőzelék volt itthon, és abból is kétszer kért, szóval hisziapiszi a nemszejetem tökfőzejéket:))

Játszanak Papával a kertben. Nyitogatják a csapot, locsolnak, természetesen. Mikor Papa megelégeli a vizezést leszedi a csap tekerőjét és zsebre teszi. Matyi csak a mozdulatot látja, hogy a zsebébe tesz valamit.

M:- Mi van Papa zsebében?

P:- Titok.

Matyi felágaskodik, és kutat a zsebben. Közben folyamatosan kérdezgeti, hogy mi van itt, mi van itt, Papa pedig mondja  neki, hogy titok.

Egyszer csak felragyog az arca, és előhúzza Papa zsebéből a csap tekerőjét:

- Megtaláltam titokot!

Ugyancsak Papáéknál, Papa minden reggel megkérdezte Matyikától, hogy na hogy aludtál Matyika?Egy reggel mennek ki az udvarra, a kutya ott fekszik az ajtóban.

Matyi: -Na hogy aludtál Lütyőke? (Lütyő a kutya neve)

Amúgy meg a sírba tud vinni hogy kb. millómegegyszer hangzik el egy fél délelőttön az

Ez mi volt? Ez mi? Mit csinál bácsi? Ez kinek autója, macskája, akármije? És amikor mondom neki, hogy mi az, akkor rávágja, hogy NEM, és csóválja a fejét hozzá.

A nagy kedvencünk: - Itt mit csinálunk itt Anya konyhájába, Papánál, Papa konyhájába, Mamánál, az utcán, stb...? (megfelelő rész aláhúzandó)

Most már végképp nem pempi a paradicsom, de emlékszik rá mert néha még nevetve bemondja paradicsomszedés közben, a palacsinta is palacsinta nem pancsinta, viszont a cukkini az cukinéni, a tűzoltóautó pedig tűzőautó.

Mindent el tud mondani, és rendszeresen használja azt hogy szerintem, meg inkább,  meg hogy biztos, és ilyenkor olyan kis okos buksija van:)

Már csak azt nem értem, hogy hogy nem szárad ki a torka, mikor megállás nélkül beszél felkeléstől elalvásig???