2010. május 17., hétfő

Rendhagyó Balaton

Amikor úgy döntöttünk, hogy a hétvégét a Balaton partján töltjük apa céges focibajnokságán, még nem tudtuk, hogy az év talán legpocsékabb hétvégéjét kapjuk. Bár megfordult a fejemben, hogy talán nem szerencsés útra kelni ebben az időben, aztán mégiscsak az indulás mellett döntöttünk, mert Apa mindenképpen ment volna, én pedig nem akartam a beígért szélviharban otthon maradni egyedül a fiúkkal.
Így esőkabáttal, meleg polárpulóverekkel, extra takarókkal, és meleglevegőfújóval felszerelkezve útnak indultunk. Egészen a megérkezésig nem is volt gáz, na de amikor odaértünk, már javában ment az égi dínomdánom.
Míg Apa focizott, Milek a hátsó sarokban még tolt egy kis szundit, Matyi pedig a lábak labirintusában utat törve magának mindenképpen nézni akarta Apát. Majd visszavonultunk családilag a szobánkba, és kisebb rábeszélésekkel végül mindkét gyereket sikerült elaltatni, így mi is tudtunk aludni egy kicsit abban a remek időben. Majdnem vacsoráig aludtunk is. Vacsora után pedig gondoltunk egy merészet, és mivel éppen akkor csendesedett a szél, esőkabátunk meg volt az eső ellen, nekivágtunk a sétánynak, mert hát mégse mehetünk úgy haza a Balaton partról, hogy nem láttuk a Balatont.
Hát nem volt nagy tolongás... Rajtunk kívül voltak ugyan még néhányan, de azok olyan vacsoraszerző körutasok voltak, mert egykettőre eltűntek valamelyik éppen nyitva lévő étteremben. Végül mi is betértünk egy cukrászdába, ahol leöblítettük a vacsorát egy-egy tortaszelettel, (én természetesen Pándi-meggyest ettem, ami még mindig a bestof nálam) és egy jó forró teával, a fiúk elvarázsolták a cukrászlányokat, majd mentünk vissza, közben persze megnéztük a kacsákat meg a hattyúkat, mert azt már beígértük Matyinak. Matyit nem zavarta az eső és a szél kombinációja, Ő lazán bement volna a játszótérre homokozni és csúszdázni, de sikerült róla lebeszélni.
Megállapítottuk, hogy a Balaton esőben-szélben is szép, úgyhogy nem bántuk meg, hogy lementünk megnézni.
Az éjszaka brutálviharos volt, de mivel mindkét kiskorú remekül aludt, így én sem nagyon észleltem magam körül a világot.
Ha jobb idő lett volna, sokkal több mindent tudtunk volna csinálni... de nem volt jobb idő, és az adott helyzetből szerintem sikerült kihoznunk a maximumot. Azért ha választani lehetne egy kicsivel naposabb-melegebb időben mennénk legközelebb:)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése