2010. február 15., hétfő

Tropicariumban

Igazából már  Máté születésnapja tájékán terveztük hogy elmegyünk a Tropicariumba, de akkor valahogy nem jött össze, már nem is tudom, mi miatt. De nem felejtettük el, hiszen amikor évekkel ezelőtt még kettesben jártunk ott, már akkor megbeszéltük, hogy egyszer majd gyerekekkel is visszajövünk ide. Hát most megtettük, és nem bántuk meg egyáltalán, mert Máté felettébb élvezte. Én nem gondoltam, hogy ennyire bejövős lesz neki, kicsit tartottam is tőle, hogy majd az első három akvárium után már unni fogja a dolgot, de nem így lett, végig teljesen odavolt, lelkesedett, mosolygott, érdeklődött. Először lecövekelt az első akváriumnál és nem akart tovább jönni,  csak hajtogatta, hogy "mennyi hal!", majd nagy nehezen meggyőztük, hogy lesz még sokkal több hal, és sokkal szebbek is, mint azok, amik épp ott voltak. Aztán leragadt a majmoknál, majd a kígyóknál is. A végére már ő maga mutatta, hogy merre menjünk, és mit nézzünk meg.
Aranyos volt, ahogy tátott szájjal, csillogó szemmel bámulta a vízi világot, rátapadva az üvegre. Aztán mikor egy hal felé közeledett, akkor nagyot nevetett. Másodszor. Mert először megijedt. De megbeszéltük, hogy ahogy Ő nem tud átmenni az üvegen, úgy a halak sem tudnak kijönni az üvegen keresztül. Szerintem megértette, mert utána már nem ijedt meg, csak nevetett. Kivéve, amikor a rájasimogatónál alulról néztük a rájákat, és az egyik hirtelen elhúzott előttünk úgy, hogy a hasát mutatta nekünk. Na akkor még ugrott egy nagyot, de akkor is aranyos volt, jót nevettünk.
Végül még meg is simogatta a ráját, igaz csak véletlenül, mert amikor a vízben pancsolt, akkor az egyik épp a keze alá úszott. Azt a meglepődést Máté arcán látni kellett volna:)


Milek az elejétől a végéig szunyázott. Szinte mozdulatlanul, csak a cumiját ejtette ki a szájából. Őt még nem érdekelték a halak.


Kifelé jövet Matyit még megette egy cápa (kiszabadítottuk), majd autót vezetett, (szigorún pénz nélkül, de így is jó volt neki) és lepacsizott egy oroszlánnal is. Az oroszlánhoz kétszer is vissza kellett menni.

Szuper délelőttünk volt, amit leginkább Máté csillogó szemei ettek felejthetetlenné. Nyilván visszajövünk még ide, hogy Milán csillogó szemeit is megcsodáljuk majd, ha annak is eljön az ideje.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése