Nem panaszkodhatom, mert Máté személyében remek segítséget kaptam a
konyhába. Míg én nagyban dolgozom a konyhapulton, addig Ő ugyanazt
csinálja kicsiben általában a lábam alatt a földön. Jön, nyitja a
szekrényt, veszi elő az edényeket és a számára odakészített fakanalat és
főz, úgy ahogy tőlem látja, kavar, kóstol, és megint kavar. Néha
odacsap a fazéknak, had szóljon. Ezt nem tőlem látta. Vagy én teszek
neki az edényébe pár szem kölesgolyót, hogy legyen mit kavargatnia, vagy
Ő tesz bele valamit, amit épp talál, tegnap pl. a cipőjét főzte meg.
Nagyjából tudja, melyik edényekhez, tálakhoz nyúlhat, de azért néha
bepróbálkozik és előhúzza a mélyre eldugott teflonjaimat, ilyenkor néz
rám a kérdő bociszemeivel, hátha... De nem, és amikor mondom neki, hogy
azt nem, mert az az Anyáé, akkor szomorúan visszateszi. Jó fej:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése